Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Reményik Sándor Galéria

vissza
2009. december 9 -SZABÓ VILMOS (1942-2009) fontosság:
...képzőművész emlék-kiállítását nyitja meg Németh Júlia műkritikus december 9-én, szerdán du. 6 órakor a Reményik Sándor Galériában (Kossuth Lajos/22. Decembrie 1. szám, bejárat a Bagoly könyvesbolton keresztül). A műsorban közreműködik Fogarasi Alpár színművész. A kiállítás január 5-ig látogatható, munkanapokon 10–18, szombaton 10–14 óra között.
 
 
 
 
beirta: Horváth László - 08:37 | 01 Decembrie, 2009

Lásd a(z) "-Még több kép a fotóalbumomba -" újságban megjelent cikket itt.
 

Hattyúdal galambokkal


Az emberiességért csak a legritkább esetben jár hivatalos kitüntetés, a művészi érdemekért már gyakrabban.

Egy életmű tárgyilagos megítélésében azonban vajmi keveset kellene nyomnia a latba annak, hogy létrehozója hány zengzetes címmel és díjjal dicsekedhet. A művésztársadalom, de talán még inkább a díjak osztogatására szakosodott réteg ugyanis gyakorta megengedhetetlenül figyelmetlen. Se szeri se száma azoknak a jeles művészeknek, akiknek nem jutott kirakatba kitehető szobrocska, vagy bronzplakett sőt olykor még elismerő oklevél sem, annál több jutott viszont igaz barátaik, művésztársaik és a közönség elimeréséből, szeretetéből. Utóbbiak közé tartozik Szabó Vilmos is, aki emberiességből és szakmai igényességből egyaránt jelesre vizsgázott. Viszonylag rövidre szabott e világi létében – 67 évesen távozott, kiforrott, teljes életművet hagyva maga után – úgy élt, és úgy alkotott, hogy mindenkit megértő, örökké segítőkész, kedvesen kellemes lénye és különleges szakmai műgonddal és korlátlan képzelőerővel megjelenített, sajátságos, pasztellbe vagy olajba fogalmazott művészi üzenete felejthetetlenné tette azok számára, akik ismerték. S akárcsak szimbólumokkal telített, a humánum jegyében fogant, emberközpontú művészete, úgy evilági létből való kilépése is jelképesnek nevezhető. Hiszen mondhatni munka közben, a Lakiteleki Nemzetközi Alkotótáborban, barátai, kollégái társaságában érte a halál ez év tavaszán.

S jelképes a szűkebb és tágabb közösség, a család, a művésztársak és a Reményik Sándor Galéria vezetőségének gesztusa is. Úgy érezték: nem búcsúzhatnak el olymódon az óévtől, hogy ne szervezzenek emlékkiállítást annak a Szabó Vilmosnak a műveiből, aki számtalan fiatalabb kollégájának művészi pályáját egyengette, aki lakóhelyén, Zilahon és Erdély-szerte számos tárlatot rendezett művésztársai munkáiból, aki az alkotótáborok elmaradhatatlan résztvevője volt, s akinek nevéhez fűződik az IPP ART elnevezésű, néhány év alatt közismertté és elismertté vált művésztábor létrehozása.

A holnap, december 9-én 18 órakor megnyiló tárlat főhajtás egy igaz ember, egy igaz művész emléke előtt.

Főiskolai mesterének, Tóth Lászlónak az örökébe lépve Szabó Vilmos életművében is központi szerepet játszik az ember és az emberkéz teremtette világ. Az a természetközeli paraszti miliő, amely a maga nemes egyszerűségében és formai tökélyében évszázados értékek hordozója, de amelyet mára a kipusztulás, sőt a kollektív feledés veszélye is fenyeget. Idővel még a valós értékeket őrző emlékfoszlányok is elmosódhatnak.

Szabó Vilmos ösztönösen szembeszegül a felejtéssel. Életműve olyan biztonságot jelentő sziget, amely sajátos művészi átlényegítésben ugyan, de menedéket nyújt a tűnékeny, múló lét formavilágának. Teszi pedig mindezt sajátos ráérzéssel és lendületes, határozott, férfiasan kemény vonalvezetése ellenére is egyfajta líraisággal. A precízen megszerkesztett, de mégis spontánnak tűnő kompozíciók olykor már egyenesen kíméletlen-kegyetlen fogalmazásmódjuk dacára sem nékülözik a művész bensejéből fakadó gyöngédséget. De nem akármilyen színekbe-formákba öntött líra ez: a festő nem az elmúlás méla báját, hanem szomorúan megrázó valóságát tárja elénk. Nem nosztalgiázik, hanem mély átéléssel, megrendüléssel tényeket közöl. De éppen ezzel a sajátos tényközléssel, ezzel a valóságelemekből táplálkozó, sajátos színvilágú formastruktúrákkal, ezzel a látszólag objektív, realitás töredékekre épített kompozíciókkal ér el maximális hatást. A befogadó érzelmileg azonos hullámhosszra kerül az alkotóval: a mű keletkezését eredményező felfokozott érzelmi állapot önkéntelenül is áttevődik a műélvezőre. Ez pedig csak az igazán értékes művek sajátja.

A múltidéző művészi értékmentés tehát az a tematika, amely, mind a pasztellek, mind pedig az olajképek, rajzok esetén főszerepet kap Szabó Vilmos alkotóművészetében. Az érték pedig számára mindaz, ami az egyre inkább kiszoruló hétköznapok tartozéka volt: egy kéziszerszámokkal teli pajta, egy gazdasági udvar, egy szúette ablakkeret, egy teknő, egy kasza, egy kézifaragású fejőszék, egy vasvilla, egy tölcsér, egy kolomp, egy szénvasaló, egy kocsikerék, s az elmúlás szimbolikus jeleként a mindegyre visszatérő állatkoponya, melyből olykor egy-egy szempár mered ránk. Realisztikus-szürrelisztikus világ ez, a látványteremtő, de ugyanakkor gondolkodó festő világa, aki mély belső átéléssel tolmácsolja múltat, jelent istápoló, jövőt féltő művészi üzenetét. Azt a sajátos, erdélyi formakultúrát, népi építészeti hagyományt, amit Kós Károly emelt a magas művészet szintjére, teremtve meg általa európai színvonalú, de hazai ízekkel hitelesített, utánozhatatlanul sajátos stílusát. Mintapéldája ennek a sztánai Varjúvár is, amelynek, mint hűséges zsoboki táborlakó, kalotaszegi bolyongásai összegzéseként állít méltó emléket Szabó Vilmos.

Életművében a tájábrázolás és az évszakok színvariációkban való bemutatása is jelentős szerepet játszik. Pasztelljeitől olykor a szecessziós beütések sem idegenek, olajképeire viszont a konstruktivista, expresszionista fogalmazásmód jellemző, s a figuratívtól majdhogynem a nonfiguratívig terjedő megjelenítés. Formanyelvére az egymást éles szögekben metsző síkok, vagy éppenséggel egymásba hajló felületek, az erőteljesen férfias, határozott vonalvezetés vagy az ugyancsak lendületes, de lágyabban omló formák dinamikája egyaránt jellemző. Színvilága általában visszafogott, a barnák, szürkék okkerek dominanciáját, gyakorta lilába hajló sejtelmesség töri meg, vagy éppenséggel az erőteljes kékek, zöldek, vörösek jelenléte. Színei igazodnak a tematikához és a művész lelkiállapotához.

Hattyúdal galambokkal– így utólag akár ezt a címet is adhatnám Szabó Vilmos halála előtti napokban, Lakiteleken készült munkájának. Legyen ez az alkotás az örök béke szimbóluma: jelképes üzenet, amit immár onnan fentről is küld nekünk a művész, s aminek egész életét szentelte.
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:59 | 08 Decembrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2009. december 11. -„Munkáiban a világ kettőssége jelenik meg”

Szabó Vilmos emlékkiállítását nyitották meg szerda délután az evangélikus-lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában. A kiállított munkákat és a teljes életművet Székely Géza képzőművész-tanár méltatta.

„Élményszerűen életszerű” – ezekkel a szavakkal jellemezte a méltató az alkotásokat. Kifejtette: a tárlattal tisztelegni szeretnének a néhai képzőművész-tanár kolléga és barát előtt, aki az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által rendezett tárlatok mindegyikén szerepelt kisugárzó erejű alkotásaival. Halálával érzékeny veszteség érte nemcsak az erdélyi, de az egész Kárpát-medencei magyarság művészeti életét és pedagógusközösségét – mondta beszédében Székely Géza.

Szabó Attila, a festőművész fia szerint édesapja munkáiban a világ kettőssége jelenik meg: sötét tónusokkal és élénk színvilággal érzékeltetve az élet sötét, valamint világos, derűs oldalát; a fekete-fehér kompozíciókban a sötétségben megnyilvánuló dinamizmus erőteljesen kifejező értékű. A tárlat keretében kiállított pasztell- és olajfestményeket a művész fia válogatta össze úgy, hogy ezek átfogják, jellemezzék édesapja teljes életművét.

A galéria vezetője, Szép Krisztina elmondta: céljuk egy összegző életmű-kiállítás összeállítása volt. A szervezők úgy érezték, nem múlhat el a 2009-es év, hogy ne tisztelegjenek még egyszer a festőművész emléke előtt.

Idén már szerveztek egy emlékkiállítást az Apácai Galériában, Szakrális terek in memoriam Szabó Vilmos címmel. Az április 23. – május 23. közötti tárlatot szintén az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete támogatta.

Az emlékest zárásaként Fogarasi Alpár színművész verseket mondott. A tárlat 2010. január 5-ig, hétfőtől péntekig 10 és 18 óra között, szombaton pedig 10-től 14 óráig látogatható. A kiállított festményekben nemcsak gyönyörködni lehet, az érdeklődök meg is vásárolhatják azokat.
HAINDRICH HELGA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 10:24 | 13 Decembrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadsag" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB