Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Gy.Szabó Galéria

vissza
2009. október 9. -Székely Géza fontosság:
 
 
 
beirta: Horváth László - 22:41 | 02 Octombrie, 2009

Lásd a(z) " -Még több kép a fotóalbumomba -" újságban megjelent cikket itt.
 

Kiállításmegnyitó és könyvbemutató a Gy. Szabó Béla Galériában


Székely Géza könyvbemutatóval egybekötött képzőművészeti kiállítását nyitották meg pénteken délután a Főtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A Pallas Akadémia Műterem-sorozatában megjelent kötetet az előszó szerzője, Józsa István mutatta be, a kiadó képzőművészeti könyveivel pedig Sarány István szerkesztő ismertette meg a jelenlévőket. A kiállítást Németh Júlia műkritikus nyitotta meg, Oláh Mátyás és Oláh Boglárka pedig a rendezvény zenei aláfestéséről gondoskodott.

– Egy könyv megjelenése a szerzőnek, a kiadónak, a könyvbarátoknak és az olvasóknak egyaránt ünnep. Azt kívánom, hogy minél több hasonló ünnepet üljünk, mindannyiunk gazdagodására – mondta bevezetőjében Sarány István. Hozzátette: a Pallas Akadémia Könyvkiadó Műterem-sorozatában megjelent kötetek igen gazdagok, változatosak, megpróbálják minél részletesebben bemutatni a kortárs erdélyi magyar képzőművészeti életet. – Ennek a sorozatnak része a Székely Géza rendkívüli egyéniségét és művészetét bemutató album is – magyarázta a szerkesztő.

A kötet megjelentetésében oroszlánrészt vállaló Józsa István utalt arra, hogy Székely Géza szerint a művész feladata leásni az emberi létezés tragikumáig, és hozzátette: a művész alkotásait leginkább a keresés jellemzi, a kiállított képek pedig bizonyos értelemben változatok erre a keresésre.

– Grafikai, festészeti látlelet 21. századi önmagunkról. Székely Géza erőteljesen benne él a mában, az erdélyiben és az európaiban egyaránt – értékelte Németh Júlia. A műkritikus elmondta, hogy a művész legutóbb tavaly májusban, 50. születésnapján lepte meg magát és a kolozsvári közönséget, művészete kedvelőit egy rézkarcokból összeállított kiállítással. Németh Júlia úgy látja, Székely Géza meditáló típus, olyan, akinek „nem kenyere az olcsó, felszínes játék”: a dolgok eredetét, kölcsönhatását, belső logikáját firtatja, művei „megkapók, felkavarók, elgondolkodtatók”.

A rendezvény végén a művész köszönetet mondott a jelenlévőknek, illetve mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a kötet kiadásához, és részt vettek a kiállítás megrendezésében.

A tárlat október 24-ig, munkanapokon 9–14 óráig tekinthető meg.
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 06:23 | 13 Octombrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2009. október 17.Székely Géza kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában

Grafikai festészeti látlelet 21. századi önmagunkról. Mindarról, amit érzünk, észlelünk és tapasztalunk itt, Erdélyben, a világnak eme parányi, országhatároktól mentes, de sajátosságai, egyénisége, karaktere, hagyományai által nagyon is behatárolt szigetén. Mert Székely Géza erőteljesen benne él a mában, az erdélyiben és az európaiban, az egyre fokozottabb életritmust diktáló gyorsuló időben, érzi és vételezi annak pulzusát, de ugyanakkor zsigereiben hordozza azt is, amit székely őseitől örökérvényű útravalóként kapott.

E kettősség jellemzi életművét, és e kettősség jut kifejezésre jelenlegi tárlatán is. Amely a szokásosnál is ünnepélyesebbre sikeredett, hiszen nem minden nap írnak monográfiát egy művészről, és nem minden kiállítás megnyitót kísér könyvbemutató is. Természetes tehát az a műfaji sokoldalúság és tematikai gazdagság, ami a művész jelenlegi, ugyancsak sokadik, nyilvánosság előtti jelentkezését jellemzi. Ha jól emlékszem, Kolozsváron legutóbb tavaly májusában, 50. születésnapján lepte meg magát és művészete híveit a Barabás Miklós Galériában, egy rézkarcokból összeállított kamarakiállítással.

Azóta – képletesen szólva – országot-világot bejárt, hogy most ismét számot adjon legújabb művészi terméséről. Arról a drámai feszültségekkel teli, a lét nagy kérdéseit feszegető, lélekbevágó, önmarcangolástól sem mentes művészi attitűdről, amely olyannyira tipikusan, összetéveszthetetlenül székelygézásan, az egymást keresztező-tépő-szaggató vonalak vívódásában nyer konkrét formát. Fejezi ki – az alkalmazott technika függvényében – feketén-fehéren vagy színekkel nyomatékosítva a művész világról, világunkról alkotott véleményét, mindennapi létünk kísérőjelenségeihez, tárgyaihoz, kultúránk főembereihez való viszonyulását.

A rendkívül szuggesztív képzettársítások, az olykor szürrealista beütésekkel fűszerezett valóságélmény drámai hatást kelt. Lélekbe markoló, megrázó erejét a sötétbe hajló, sajátos színharmóniák fokozzák. Esetenként felbukkanó, lágyabb, líraibb elegyük mindezt csak részben képes enyhíteni. S bár hatalmába kerít a modern formák szerkezeti tökélye, a diszharmóniát sajátos harmóniává lényegítő, egymásba kapaszkodó alakzatok kiegyensúlyozottsága, mégsem adhatjuk át magunkat az esetleg ezekből adódó csendes szemlélődésnek, pihentető kikapcsolódásnak. Székely Géza ugyanis továbblép, és bennünket is továbblépésre késztet. A látszólagos nyugalmat valósággal szétfeszíti a művész tudatalattijában felgyűlemlett, és onnan robbanásszerűen előtörő feszültség. Innen az éles szögekkel át meg átszabdalt, dinamikus, belső energiáktól fűtött, egyedi formavilág. Egyfajta dominanciára születtek ezek a munkák. Uralkodásra termettek, és tiszta, egyenes beszédükkel uralják is a néző tekintetét. Megkapók, felkavarók, elgondolkodtatók.

Székely Géza meditáló típus. Nem kenyere az olcsó, felszínes játék. A dolgok eredetét, kölcsönhatását, belső logikáját firtatja, a vonal, a folt, a ritmus párviadalát, az elemek szüntelen küzdelmének teremt művészi formát. Sőt, a benne felgyűlemlett feszültségeket levezetendő, mintha egyenesen élesítené az ellentéteket. Provokál. A vadak felvonulása, a Tört szárnyú, vagy éppenséggel a tájélményekből táplálkozó Balatonpart drámaian felkavaró erőteljes kékjei az akril, a Tánc sajátos kavalkádja pedig az olaj technika lehetőségeit kiaknázva illusztrálja mindezt. S ugyancsak tájélményekből táplálkozik az immár akvarellbe fogalmazott Nagyzerindi napló. Képírott darabjaival a művész annak a hazai viszonylatban szinte egyedülálló kezdeményezésnek állít emléket, amely, dacolva a legsötétebb diktatúrával, képes volt a múlt század hetvenes éveiben, egy aprócska Arad megyei településen, rendkívüli művészi értékekkel rendelkező képtárat létrehozni, és működtetni. Egyfajta Szárnyalás-kísérlet volt ez is, amely mára magabiztos szárnyalássá nőtte ki magát.

Mint mindig, most is különleges élményt jelentenek a művész rézkarcai. A gondolatgazdag tematika, a drámai légkör sajátos formai bravúrok révén nyer konkrét, művészi formát.

Még a pasztellek sem a műfajra általában jellemző, könnyed hangvételű munkák. Eddig sem voltak azok, most pedig már tematikájuknál fogva sem lehetnének, hiszen a vészkorszakban fiatalon elhunyt Radnóti Miklós emlékét idézik. Csend-élet foglalja össze szavakban is a lényeget a művész.

Székely Géza intellektuálisan magasröptű, nagyvonalúan is részletező, bonyolult fogalmazásmódja mára mintha valamelyest egyszerűsödött volna, a szimbólumokként is értelmezhető motívumok – kerék, létra, szem – viszont továbbra is fel-felbukkannak. Egy jól meghatározott, ősi eszmerendszer alkotóelemei ők, egy archaikus életérzés kifejezői. Nem nosztalgiázás ez, a múlt visszasírása, mindössze tudatosítása annak, hogy bizonyos dolgokat mások már megcsináltak. – Merjünk emlékezni, ne gondoljuk azt, hogy nekünk erre nincs szükségünk, mert mi tökéletesek vagyunk. Attól ugyanis, hogy ezt kijelentjük, még nem válunk azzá – fejtette ki nem egyszer a művész szavakban is. S ez a meggyőződése biztosította számára a szilárd alapokra helyezett továbblépés, a megtartva megújulás-megújítás lehetőségét. Szavatolását annak, hogy a modernség követelményeinek engedve se térjen felszínes tévutakra. Hagyomány és korszerűség, precizitás és spontaneitás sajátos elegye mindaz, amit Székely Géza ismét felkínál nekünk.
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 06:52 | 17 Octombrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB