Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Képzőművészeti kiállítások

vissza
2009. május 16. -Figurativitás síkban és térben fontosság:
A magyarországi F csoport kiállítása a kolozsvári Művészeti Múzeumban

Az azonos nézeteket valló képzőművészek természetszerűleg keresik egymás társaságát. Egyéni elképzeléseik összeadódnak, eredőjük maximális tömörséggel hordozza azokat a specifikumokat, amelyek meghatározzák a csoport jellegét, s a maguk módján termékenyítő visszahatással is rendelkeznek.

Az évtizedekre, századokra is visszanyúló ádáz harc, a figuratív-nonfiguratív, illetve hagyomány és korszerűség párviadala olykor éles határvonalat jelölt ki egyik vagy másik tábor hívei számára. Valamelyest ezen határvonal mentén szerveződött az F csoport is, sűrítetten immár nevében is hordozva a tagjai által vallott eszméket, a figurativitás iránti elkötelezettséget.

Azzal az el nem hanyagolható különbséggel, amely a csoport valamennyi tagjára jellemző: alkotásaikban és filozófiájukban – a képviselt vonal iránti elkötelezettségük mellett – az agresszív elkülönülésnek, a menthetetlenül kátyúba vezető szélsőséges konzervativizmusnak még véletlenül sincs helye. Olyan kortárs, izzig-vérig modern művészek, Diénes Attila, Filep Sándor, Horváth Lajos, Kádár Tibor, Párkányi Raab Péter és Ughy István alkotásait láthatjuk a Művészeti Múzeum emeleti, protokoll termeiben, akik táblaképeikben, szobraikban következetesen vállalják és alkalmazzák a vizuális művészet születésétől meghatározónak bizonyuló figuratív jelleget. Elutasítják viszont azt a mindenek fölött álló, farmernadrágszerű általánosító törekvést, amely éppen savától-borsától, egyedi jellegétől, a hagyomány termékenyítő hatásától foszthatja meg a műalkotást. Vállalják önmagukat, eredetüket, kultúrájukat, és vállalják azokat az örökérvényű értékeket, amelyeket a vizuális művészet évezredes folyamata – nagymesterei révén – önmagából kitermelt. Teszik pedig mindezt olyanformán, hogy azt a világviszonylatban is legmodernebb törekvésekbe ágyazzák, a sajátosság méltóságával beoltva, egyediesítve-nemesítve a nemzetközi, általánosan elfogadott képzőművészeti világnyelvet. Mernek évszázadokat ugrani az időben, merik vállalni a reneszánsz, a barokk, a németalföldi festészet örökségét. Mert olykor éppen a megfelelő formába öntött visszatérés jelentheti az előrelépést. És hadd jegyezzük meg: ez a művészi attitűd nem tűr semmiféle mellébeszélést, semmiféle kóklerkedést, semmiféle hazardírozást. Annál inkább igényli-követeli azt a tökéletességre törekvő, elmélyült és sokrétű mesterségbeli tudást, ami nélkül – ilyen ars poeticával – hozzá sem lehetne kezdeni az alkotáshoz.

Szeretnénk magunkat megmutatni, hogy látva lássanak – ötlött fel bennem a kiállító művészekre vonatkoztatott költői parafrázis a tárlat megtekintésekor. Csakhogy eme gondolat azon nyomban szülte a folytatást is, a motivációt: a tényt, ami az F csoportba tartozó művészeket alkotásra késztette, s ami nem más, mint az a gondolatisággal telített, érzelmektől fűtött légkör, amelyben ezek az emberközpontú munkák születtek, s amelyeket valósággal sugároznak magukból. Egyfajta eszmeileg-erkölcsileg szigorúan elkötelezett, világnézetileg kikristályosodott hozzáállás ez részükről a 21. század művészeti-társadalmi-etikai jelenségeihez.

Az F csoport esetében a befogadó tekintetét első pillantásra megkapó látvány egy hosszasabb elmélyülést igénylő többlettel is párosul. Azzal a tartalmi gazdagsággal, azzal a néző fantáziáját, érzelmi hozzáállását, meditáló készségét serkentő művészi többlettel, amely valamennyi itt bemutatott, erőteljesen emberközpontú alkotásra jellemző. A tartalom és forma egységéből adódó harmónia megnyilvánulási formáival.

A figurativitás elképzelésükben – s természetesen megvalósításaikban is – előfeltétele a magvas mondanivaló adekvát megjelenítésének, annak a kifejezési formának, amely nem elidegeníti, hanem éppen ellenkezőleg, magához vonzza a nézőt. Persze hosszasan el lehetne filozofálni a figurativitás határairól, a realista és absztrakt megjelenítés élesen elkülönülő vagy éppenséggel sajátosan egymásba olvadó, egymást kiegészítő megnyilvánulásairól. Hiszen, amint arra az F csoport elkötelezett híve, az elméleti szakember Legéndy Péter is utal, a csoportosulást bemutató és értékelő tanulmányában „a figurativitás nem jelent automatikusan realizmust, csak azt jelenti, hogy fölismerhető a műalkotás formavilága.”

A tényszerű „örök realizmussal” szembehelyezi az „eszményítő realizmust”, amely az objektív elemeket csupán annyiban vonja be a művészetbe, amennyiben erkölcsi, érzelmi tartalom kifejezését teszik lehetővé.

Ide kívánkozik az erdélyi és összmagyar szobrászművészet kiválóságának Kós Andrásnak a véleménye is, aki szerint nem igazi művészet az olyan, amely nem jut el a lélekhez, hiszen az alkotó sajátmagát, érzelmeit, elképzeléseit, lelkét viszi bele az alkotásba, a lélek pedig hamarabb megérez dolgokat. Az idős mester életművéhez hasonlóan az itt kiállító művészek alkotásait is ilyen lélektől lélekig ható üzenetnek érzem, amelyben a legmodernebb művészi nyelven jut kifejezésre az egyénnek és egy egész közösségnek a múltja, jelene, sőt talán a jövője is.

Ezt vélem kiérezni a mi erdélyi tájainkból kiszakadt, de innen teljesen elszakadni nem tudó, immár anyaországi forrongásokba csöppent Kádár Tibor sajátos képépítéséből, a központi alak vagy alakok és az őket körülvevő, majdhogynem légüres, passzivitásával valósággal tüntető környezet viszonyából, az elidegenedés művészileg fölöttébb kifejező képi megfogalmazásából. Vagy a székelykeresztúri születésű Ughy István valósággal perzselő, magával ragadó, szenvedélyes képi megnyilatkozásaiból, a nemes érzelmeket megcsúfoló, alapjaiból kifordult társadalom szarkasztikus, vérbő ostorozásából. A Marosvásárhelyről áttelepült Diénes Attila társadalombírálata a szobrászat nyelvén immár egyénekre összpontosítva jelentkezik, s egy-egy magatartásforma találó konkretizálásában vagy egy-egy jellemző részlet szuggesztivitásában utal mesterien a lényegre.

Némi túlzással azt mondhatnám: Horváth Lajos a csoport lírikusa. Egyfajta sajátos, színektől-fényektől átitatott, valószerűtlenül valódi világ, saját lelkivilágának kapuját nyitja ki előttünk megejtő őszinteséggel, festői bravúrral. De a szürrealista beütések Filep Sándor fölöttébb míves alkotásaitól sem idegenek. Grafikáiban pedig a magával ragadó rajzkészség korlátlan művészi fantáziával párosul. A részletekből építkező egész mestere Párkányi Raab Péter. Kifejező formák, tökéletes harmóniák, a szépség, az oly sokáig mellőzött, sőt valósággal száműzött szépség tudatos vállalása fedezhető fel érzékletes szobraiban.
Kolozsvár műértő közönsége szeretettel fogadta és a jövőben is visszavárja vendégeit.
 
 
 
beirta: Horváth László - 08:49 | 16 Mai, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

21. századi reneszánsz Kolozsváron

Kortárs magyarországi képzőművészek munkáinak ad otthont Kolozsváron a Bánffy-palota: a Filep Sándor, Horváth Lajos, Kádár Tibor és Ughy István Tibor festményeiből és grafikáiból, illetve Dienes Attila és Párkányi Raab Péter szobraiból összeállított kiállítás szerdán nyílt meg a Szépművészeti Múzeum három termében.

Mint azt Németh Júlia műkritikus köszöntőjében elmondta: a mostanihoz hasonló nagyszabású, és kiváló minőségű anyagokat felvonultató kiállításra régóta nem volt példa a kincses városban. A hat (köztük három erdélyi származású) művész 2004 óta f-csoport (figuratív csoport) néven működik együtt: alkotásaikban a figuralitás újrafelfedezésével, újfajta, hiteles látásmód megteremtésével kísérleteznek, anélkül, hogy éles határt vonnának figuralitás és non-figuralitás között.

„Bár művészetüket alapvetően a figuralitás határozza meg, az f-csoport alkotásaiban és filozófiájában szélsőséges konzervativizmusnak nincs helye. A művészetük ízig-vérig modern, de olyan módon, hogy a tartalom és a forma egységéből adódó harmóniát árasztja magából, így az alkotások lélektől lélekig ható üzenetté válnak” – vélekedett Németh Júlia, aki szerint a marosvásárhelyi Dienes Attila, a kolozsvári Kádár Tibor és a székelykeresztúri Ughy István Tibor műveinek hangulatára és a bennük megfogalmazott társadalomkritikára az erdélyi életérzés is rányomta bélyegét, és ezt a tapasztalatot a művészek világszínvonalú munkákban közvetítik.

A kiállítás fővédnöke, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul elmondta: véleménye szerint erőteljesebb ösztönzésre van szükség a kortárs magyarországi képzőművészet romániai és a romániai művészek magyarországi bemutatásának érdekében, hiszen a képzőművészeti alkotások megismertetése a kulturális hídverésnek az a formája, amely a nyelv ismerete nélkül is összeköthet nemzeteket. A Veszprém és Pápa városok önkormányzataival való együttműködés révén összeállított tárlat május végéig lesz látható Kolozsváron, ezt követően Csíkszeredába és Sepsiszentgyörgyre utaznak tovább a műalkotások.

Szerző(k): R. Kiss Kornélia
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 15:32 | 16 Mai, 2009

Lásd a(z) "Krónika" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB