Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Képzőművészeti kiállítások

vissza
2009. április 07. -Horváth Bugnariu Ioan alkotásai a Bánffy-palotában fontosság:
HORVÁTH BUGNARIU IOAN Mi itt és mindenütt című grafikai tárlata nyílik meg április 7-én, kedden du. 6 órakor a Művészeti Múzeumban. Az április 26-ig megtekinthető kiállítás kurátora Alexandra Sârbu.

-**-*--*-*----***-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-**

Több kolozsvári alkotó és a művészetek iránt érdeklődő jelenlétében nyitották meg Horváth Bugnariu Ioan Mi itt és mindenütt című grafikai kiállítását kedden délután a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota). Az április 26-ig látogatható tárlat megnyitóján jelen volt Călin Stegerean, a múzeum igazgatója, Alexandra Sârbu, a kiállítás kurátora és Ioan Sbârciu szenátor, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem professzora is.

Horváth Bugnariu Ioan jelenleg a Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének tanára. Dolgozott többek között a parajdi, a brăilai és a gyergyószárhegyi művészeti alkotótáborban, az elmúlt időszakban pedig számos egyéni és csoportos kiállítását tekinthette meg a nagyközönség, itthon és külföldön egyaránt. Călin Stegerean véleménye szerint a Bugnariu alkotásaiból szervezett tárlat a Művészeti Múzeum számára az év egyik legjelentősebb kiállítása. Kiderült, hogy a Kolozsváron, illetve Románia különböző pontjain (Arad, Galaţi, Bukarest) és külföldön (Magyarország, Cseh ország, Franciaország) kiállító Horváth Bugnariuhoz közel harminc éves barátság fűzi Stege reant.

Alexandra Sârbu, a kiállítás kurátora kifejtette: megtisztelve érzi magát, hogy ő foglalkozhatott a tárlattal. A folytatásban Stegerean Ioan Sbârciu szenátori munkájának fontosságára hívta fel a figyelmet. – Lényeges, hogy hallassuk a hangunkat a Parlamentben, hogy mindennapjaink specifikus problémáit megvitassák a képviselőink és a szenátoraink – mondta.

Ioan Sbârciu köszöntője után a kiállító művész fejezte ki örömét azzal kapcsolatban, hogy barátai mellett jelenlegi diákjai is szép számban megtisztelték jelenlétükkel Mi itt és mindenütt című grafikai kiállításának megnyitóját.
 
 
 
beirta: Horváth László - 08:28 | 09 Aprilie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

2009. május 09. -Mi itt és bárhol Horváth-Bugnariu Ioannal
Egy reprezentatív kiállítás utóélete

Aki látta, egyhamar nem felejti el Horváth-Bugnariu Ioan kolozsvári Művészeti Múzeum-beli egyéni tárlatát, hiszen grafikai vonatkozásban kétségtelenül az idei év legnagyobb horderejű képzőművészeti eseményének szemtanúja lehetett. Márpedig a szinte az egész áprilist átfogó kiállításra ugyancsak sokan voltak kiváncsiak, a művész neve ugyanis eleve szavatolta a minőséget, a hozzáadott funkciók – a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető tanára és a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának elnöke – pedig ezen felül is köteleztek. És kötelezett az az útravaló is, amelyet a művész néhány évtizeddel ezelőtt, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola diákjaként kapott mesterétől, Andrásy Zoltántól, akiről – egynémely pályatársával ellentétben – a kiállítás megnyitóján sem feledkezett el megemlékezni. Ennek a sokrétű elvárásnak tett tehát eleget, rangos külföldi kiállításai (Olaszország, Svájc, Magyarország) után itthon, legszűkebb pátriájában, Kolozsváron is a művész.

Mi itt és bárhol – a tárlat címe talányosságában szerves részét képezi a kiállított grafikai anyagnak. A benne foglaltatott vissza-visszatérő képi allegorizálást mintegy hangsúlyozandó, a plakáton, katalóguson szereplő cím „o” betűjének helyét a körben x-el jelölt „megállni tilos” piktogramja helyettesíti.

A kolozsvári grafikai iskola állomásai: Gy. Szabó Béla, Andrásy Zoltán, Feszt László, Horváth-Bugnariu Ioan. A sorrend egyben a változást is illusztrálja a klasszikusnak mondható kontemplatív művészettől a modern, elkötelezett képi allegorizálás felé. Párhuzamosan felismerhető az új technikák kiművelése, átvétele, az egyre szélesebb nyitás a grafika egyetemes problématikájának irányába.

Horváth-Bugnariu grafikai szemléletmódjában felismerhető mindaz, amit a tárgykörben kora mondanivaló, szerkesztés, technikák terén felsorakoztat. A múlt század első évtizedeinek avantgárd művészete erőteljesen élt a grafika szabadságával: a képi megjelenítés jellemzőnek tekinthető spontenaitásával, könnyedségével. A grafika mondhatni kísérleti terepévé vált a képzőművésznek, képzőművészetnek egyaránt. Ezt az irányulást vélem felfedezni immár 21. századi miliőbe helyezve Horváth-Bugnariunál is, mintegy ellentétben a kolozsvári grafikai iskola kezdeti szakaszának klasszikus hangvételével. De ezen túlmenően is, az írott szót, a piktogramot, a mindennapok képi közhelyeit művészi tartalommal telített társításokkal kiteljesítő alkotásaival a legtökéletesebben illusztrálja napjainknak a hiperrealizmust, a transzavantgárdot, az op- és a pop-artot felölelő grafikai jelrendszerét.

A képi kommunikáció effajta felfogása-megvalósítása a képzőművészetben a legmesszebbre megy el a bizonyos és bizonytalan összefüggések sejtetésében. Hatásmechanizmusa több rétegű: tetten érhető a látvány képi megfogalmazásában, amely, jelen esetben, a kiállításon gazdagon képviselt festészeti eszközöket mesteri módon használja; a látvány meghökkentő, olykor szatirikus vagy groteszk voltában, a képi tartalmat gyakran kísérő szövegben (melynek szerepe a jelzéstől a központi funkcióig terjedhet) és végül – ami talán a legfontosabb –, azokban a tudatalattit megmozgató intellektuális társításokban konkretizálódik, amelyeket az előző hatásrétegek a nézőre gyakorolnak. Az effajta láttatásmód a nyelvi eszközökkel szemben előnyt élvez: olyasmit is képes kifejezni, amit szavakba önteni lehetetlen. Ez a többlet képezi aztán karizmatikus hatásának fő forrását.

A művész korának „terméke”, s ez a kor fölöttébb összetett, ideálisnak még véletlenül sem mondható.

Természetes tehát, hogy visszásságaira érzékenyen, értelmi és érzelmi felhangoktól kísért grafikai megnyilvánulásokkal reagál a művész. Az idealizálásnak még a csíráját is elkerülve vonja le művészi igazságkeresésének konzekvenciáit: az összkép korántsem biztató, sokkal inkább fájdalmasan-húsbavágón őszinte, szókimondó. Kíméletlen, amilyen a kor maga. A társadalom, amely felfalja, elbagatellizálja a legnemesebb érzelmeket is, amely jelrendszerekké degradálja az emberi kommunikációt, amely a pragmatizmuson kívül vajmi kevésnek tulajdonít jelentőséget. Az összkép tehát, ami a kiállított anyagból összeáll szarkasztikus szatíra, a szellemi értékek elsekélyesedésének kipellengérezése, a pénz és nyereségközpontúság eluralkodásának kritikája, a médiabeli szenzáció hajhászás visszásságainak feltárása.

A mód, ahogyan Horváth-Bugnariu reagál környezete üzenetére, ahogyan kiragadja a nagy egészből azt a csöppnyi, de fölöttébb jellemző részt, amelyet a fotó és a grafika eszközeivel megjelenít, a művészt és az embert egyaránt jellemzi. A művészt, aki nyitott szemmel jár a világban, aki a legszokványosabb, vagy éppenséggel taszító jelenségekben is felfedezi a művészi átlényegítés lehetőségét-szükségszerűségét, és az embert, akitől kritikus-szarkasztikus hozzáállása ellenére, olykor a lírai megközelítés sem idegen. Mindennek a sajátos tükörképe maga az életmű, amelynek egy szeletét az idei húsvéti ünnepkör körítéseként tekinthettünk meg a Művészeti Múzeumban.

A sajátos látószögek, a részletek egymáshoz való viszonya, maga a kompozíció olyan művészre vall, aki nemcsak benne él korunk valóságában, hanem képes azt a lényegre összpontosítva, maximális sűrítésben és fölöttébb kifejező művészi igazmondással, eredeti nyelvezeten a befogadó tudomására hozni. A figuratív és nonfiguratív ábrázolásmód jól megfér egymás mellett, hiszen egy közös nyelvezet különböző megnyilvánulásainak, a művész technikai tudásának, kreativitásának bizonyítékai.

Horváth-Bugnariu Ioan egyéni tárlata a látvány nyújtotta művészi élmény mellett az intellektuális kalandozás többletével is gazdagította a látogatót.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:08 | 09 Mai, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB