Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Korunk Galéria

vissza
2008. február 16. -Dob – doboz – lajtorja fontosság:
Elrendezésében is rendhagyó kiállítás nyílt meg tegnap délben a Korunk Galériában, az unitárius parókia tanácstermében. Forró Ágnes kollázstechnikával készült munkái és kerámiái elmélyülésre, meditálásra hívták a nézőt, mongol sámánzene teremtette meg az ehhez szükséges hangulatot. Mindehhez játék is társult, a felfedezés öröme, a tárlatlátogatónak magának kellett – a dobozba belépve – megtalálnia a munkákat.

Székely Sebestyén György művészettörténész értékelésében a kiállítás címéhez kapcsolódóan elmondta: a doboz a világot jelképezi, amiben élünk, a dob az életünk ritmusát, a lajtorja az elvágyakozás, a megismerés vágyát.

– Nem véletlen az elvágyakozás és a megismerés vágyának találkozása. Az a régi kultúra, amely a mi eredetünk alapjánál áll, a megismerést a révülés, beavatás révén értette meg. A világgal való bensőségesebb kapcsolatot nem a racionális, tapasztalati alapon történő megismerés tette lehetővé, hanem sokkal inkább a misztérium és a misztikum. A természetet nem uraló ember természetfölötti reprezentációkat teremtett meg maga számára, amelyekkel érthetővé tette a létet. A világ szabályait megszabó természetfölöttivel pedig az emberek csak lajtorján keresztül értekezhettek, az utazás pedig maga a megismerés, a teremtés megértésével ért fel. Forró Ágnes kollázsai és kerámia dobjai a gyerekrajzok, a játékosság világa felé vezetnek – a gyerekek, a sámánokhoz hasonló módon a világ megértését nem a ráció szabályai szerint valósítják meg. Nem rendszerekbe és alrendszerekbe foglalják a világot, hanem ösvényeket és lajtorjákat keresnek, utat találnak, és mindez a megismeréshez, a világ belakásához vezet. Ilyen játékos útkereső Forró Ágnes is, aki igyekszik szebbé, otthonosabbá tenni az élet egyhangú kockáját, kijátssza a falakat – összegezte a méltató.
 
  
 
 
beirta: Horváth László - 11:41 | 14 Martie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

2008. február 23. -Dob-doboz-lajtorja
Forró Ágnes kiállítása a Korunk Galériában

Doboz, akárcsak a világ, amiben élünk és tapasztalunk. Dob, az életünket kísérő mozzanatokhoz, lépésekhez, ritmushoz hasonlóan, amelyekből az élet felépül.

Végül a lajtorja, mint az elvágyakozás, a megismerés vágya.

Nem véletlen az elvágyakozás és a megismerés vágyának találkozása.

Az a régi kultúra, amely a mi eredetünk alapjánál is áll, a megismerést a révülés, a beavatás révén értette meg. A világgal való bensőségesebb kapcsolatot nem a racionális, tapasztalati alapon történő megismerés tette lehetővé, hanem sokkal inkább a misztérium és a misztikum. A természetet még nem-uraló-ember természetfölötti reprezentációkat teremtett meg maga számára, amelyekkel érthetővé tette a létet. Ezekhez tartotta magát.

Zárójelben mondhatnánk, azóta hosszú idő eltelt és a világ is megváltozott.

Ezzel a természetfölötti népséggel, amely a világ szabályait megszabta, az emberek csupán lajtorján keresztül értekezhettek. Az utazás pedig maga a megismerés, a teremtés létének megértésével ért fel.

Úgy gondolom, hogy a sámán nem azért vágyakozott el a világból, mert nem érezte ott jól magát, hanem inkább azért, hogy megismerje a világot és ezáltal otthonosabban élje meg a veszélyekkel teli mindennapokat.

Rátérve Forró Ágnes munkáira, hogyan kapcsolódhatunk a fentiekhez?

Nincs itt szó révületről, hallucinációkról sem, és hiányzik az az elemi, félelmetes erő is, amelyet a sámán zenéje és tánca kivált belőlünk. Persze, ezekből is csak felvételeken keresztül van részünk. Távoli világ számunkra a mai sámánizmus is, nem időbeli, hanem földrajzi értelemben. A mi életmódunk pedig nem is kommunikál a még élő törzsi népek létmódjával.

Ágnes kollázsai és kerámia dobjai, létrái sokkal inkább a gyerekrajzok és a játékosság világa felé vezetnek bennünket. Ezek is, a maguk során ugyancsak az eredetünkhöz kapcsolódnak vissza. Másfajta eredetünkhöz. Nem a kulturális, hanem a biológiai-pszichológiai értelemben vett, tehát alapvetően emberi gyökereinkhez.

A gyerekek, a sámánokhoz hasonló módon a világ megértését nem a ráció szabályai szerint valósítják meg. Nem rendszerekbe és alrendszerekbe foglalják a világot, hanem ösvényeket, tengelyeket és lajtorjákat keresnek. Nem a falakat látják, hanem a falak között és a felnőttek lábai között virgoncul szaladgálnak. Utat találnak.

Mindez a megismeréshez, a világ belakásához vezet. Így urai a gyerekek a valóságnak. Ezen a ponton érintkezik, a számunkra otthonos gyereki világ és az elemi sámáni beavatás. Egyrészt az útkeresés, másrészt az ismeretlent megmagyarázó reprezentációk. Az utóbbit néha azzal intézzük el, hogy „túlteng a képzelet a gyerekben”.

Világunk, amelyben élünk, vitathatatlanul kockaalakú. Geometrikus ridegségét a falak adják, amelyeket emeltünk magunk köré s amellyel keresztbe vágjuk az intuitív megismerés ösvényeit. Hitünk a racionális megismerésben olyan aszfaltozott utakat teremt, amelybe nem süllyed bele az emberi nyom, nem üti fel a fejét a gyom. Az aszfaltutak tökéletes fekete vonalak az autós térképeken. Az autók pedig az ismert utak labirintusában bolyonganak. Nincs benne se játék se révedés. Néha nekimegyünk a kockavilág falainak. Ennyi.

Mindegyre törekszünk ezt a kockát megtagadni és kiszabadulni belőle, egy létrán keresztül. Elvágyakozunk, emberséget, spirituális tartalmat és melegséget keresünk. Nem globális felmelegedést! Emberi léptékkel szeretnénk belakni a természetet.

Otthonossá tesszük ezt a kockát: síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Újabb reprezentációkkal, amelyek megtörik a mindennapi élet meghatározott viszonylatait és új ösvényeket nyitnak az utak között, kijátsszák a falakat, és néha merészen felszaladnak a felhők irányába.

Azt hiszem, ilyen dolgokkal foglalkozik Forró Ágnes. Kívánom, hogy még bátrabb legyen útkeresésében, és gratulálok neki!

Elhangzott 2008. február 14-én, a kiállítás megnyitóján

 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:24 | 14 Martie, 2009

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB