Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Reményik Sándor Galéria

vissza
2008. március 01. -Szárnyalás síkban és térben fontosság:
Művészpedagógusok kiállítása a Reményik Sándor Galériában

Hogy mi tesz élővé egy kiállítást, nehéz lenne meghatározni: a szerencsés véletlen mellett talán az a mód, ahogyan a kiállítónak sikerül kommunikálnia a nézővel, ahogyan a művész alkotásaival utat talál a befogadó felé. Egy sikeres kiállításnak azonban nem csak élete, hanem utóélete is lehet. S most éppen erről van szó. Egy a múlt évben megrendezett tárlatot, jelesül a Leonardo da Vinci, Áprily Lajos és Szabó Lőrinc évfordulók jegyében született kiállítást tapsolt vissza – persze képletesen szólva – a közönség. Az pedig már egyenesen emblematikusnak nevezhető, hogy az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) Székely Géza rendezte tárlatának éppen Szárnyalás a címe. Hiszen a rendezvény maga is szárnyalt még hozzá egyik évből a másikba, és jutott el immár új alkotásokkal kiteljesedve az Apáczai Galériából a Reményik Sándor nevét viselő pincegalériába. Mintegy bizonyságául annak, hogy a reneszánsz mester megálmodta repülés és mellette a költői-festői gondolatok szárnyalása mit sem vesztett időszerűségéből. Örök téma ez, hiszen a madarak röpte vagy elvontabb formájában pusztán a szárnyalás, a levegőég, a tapinthatatlan magasságok meghódítása mióta a világ világ foglalkoztatja az emberiséget, a művészeket pedig különösképpen.

Az említett három, egymástól mind korban, mind műfajban, mind pedig művészi beállítottságban meglehetősen eltérő kultúrtörténeti nagyság tevékenysége is – más-más formában ugyan, de kapcsolódik ehhez az örökzöld tematikához. Nem véletlen tehát, hogy képzőművészeink is olyannyira fogékonyaknak bizonyultak a téma iránt, oly szép számmal adóztak Leonardo da Vinci, Áprily Lajos és Szabó Lőrinc emlékének. Ez a megannyi változatában megfestett képi vallomás a repülésről és a művészi gondolat szárnyalásáról a konkrét ábrázolástól az absztraktig, a figuratívtól a nonfiguratívig terjed, megszólaltatva az érzelmi skála szinte valamennyi akkordját. Öröm és bánat, líra és dráma, feszültség és oldás, könnyed báj vagy éppenséggel súlyos mondanivaló váltogatja egymást a majdhogynem természethű ábrázolástól az elvonatkoztatás több lépcsőfokán keresztül vezető, sürítettségében talán még inkább kifejező absztrakcióig. Ezek a környező valóságot felvillantó, vagy éppenséggel „madárnyelven” fogalmazott képi vallomások technikától függetlenül igazolják Szabó Lőrincet, miszerint „minden kép és költemény”. Képírott költeményeket láthatunk itt, akár a három személyiséggel kapcsolatos konkrét utalásokat tartalmaznak, esetleg éppenséggel versillusztrációt, akár csupán munkásságuk szellemisége ihlette az alkotókat.

A Szárnyalás utóélete, azaz a jelenlegi tárlat a kiállított munkák, de a kiállítók számának tekintetében is túlszárnyalja elődjét. Sokkal több alkotással jelentkezett a szervező, Székely Géza, mintegy felvonultatva a különböző technikák kínálta lehetőségeket, s megcsillantva hozzáértését, sokoldalúságát, és Tompos Opra Ágota is színvilágukban fölöttébb változatos festmények sokaságával hódol a témának, akárcsak a mindegyre újabb meglepetésekkel szolgáló Gedeon Zoltán. Az anyaság keltette bensőséges érzelmi állapot örömteli szárnyalásának képi vetületeit követhetjük nyomon Koncz-Münich Judit három, több szempontból is jelzésértékű festményén, míg Koncz-Münich András zoomorf alakzatokra is emlékeztető multifunkcionális, fölöttébb dekoratív műtárgyaival nem mindennapi keramikusi erényeit csillogtatja meg, Forró Ágnes sajátosan egyedi kerámia nyelvezetére pedig a formai bravúrokba öltöztetett tartalmi gazdagság jellemző. Élénk színvilág, lehiggadt ökonomikus formai megoldások határozzák meg Miklós János dekoratívitásukkal valósággal tüntető tempera munkáit. Orbán István a fekete-fehér grafika lehetőségein belül elemzi a kereszt motívum szolgáltatta sajátosan kifejező szárnyalási változatokat. A keresztmotívum egyébként Drozsnik Istvánnál is szerephez jut, a Mona Lisa mosolya című, vegyes technikával készült munkájában viszont már némi karikírozó hangnemet vélünk felfedezni. Horváth Gyöngyvér a kollográfia kínálta lehetőségeket aknázza ki a tematika sokrétű és képzeletgazdag megvilágítására, míg Lovász Noémi a monotípiát választja művészi elképzelései megjelenítésére, de legalább olyan sikerült vegyes technikával készült tájképe is. Tanulóévei városát, Nagyenyedet idézi kifejező pasztelljeiben Lőrincz Lehel, s részben szintén a tájfestészetnek hódol realisztikus hangvételű olajképével Pócsai András, valamint az akvarellista erényeit megcsillogtató Essig Kacsó Klára. Különleges műgonddal készült, rendkívül kifejező, sejtelmes hangvételű munka Ábrahám Jakab Suhanása, Ábrahám Imola Ulisses című rézkarca, és Subicz István, valamint Lőrincz Róbert is hasonló műfajban jeleskedik. Szabó Vilmos pasztellbe fogalmazza lírai hangvételű, sajátosan kifejező formajegyekkel megjelenített művészi gondolatait, míg Szabó Attila markánsabb jegyekkel, olajban, de hasonló eredményességgel hangsúlyozza a téma adta lehetőségeket. Sajátos műgond jellemzi Fazakas Tibor és Fátyol Zoltán munkáit, Vetró Bodoni Sebestyén András pedig különleges rajzkészségét csillogtatja meg Szélkakas című tusrajzával. Illusztrációkként, de önálló műalkotáskként is értelmezhetők Starmüller Katalin és Takács Gábor munkái és említésre méltó Varga Borbála kisméretű, fölöttébb dekoratív olajképe. A számítógépes grafikának hódol sikerrel Kocsis Ildikó és Antal-Tövisi Anna, Kovács Géza pedig fémplasztikában szárnyal. S hogy milyen lehetőségeket kínál a fotó azt Farkas Melinda Impressziói, Mira Marincaş drámai hangvételű, különleges beleérzésről és megjelenítő képességről árulkodó Áldozat című munkái, valamint Dorel Găina-Gerendi ötletes, technikai bravúrokban bővelkedő, enyhén ironikus hangvételű fotóetüdjei bizonyítják

A február 28-án megnyílt tárlat művészi műsorában Imecs Levente színművészeti hallgató Leonardo da Vinci írásaiból olvasott fel, s Áprily Lajos és Szabó Lőrinc verseiből szavalt, János-Jakab Renáta (hegedű) és Oláh Mátyás (cselló) Händel–Halvorsen Passacagliáját adta elő.

 
 
 
beirta: Horváth László - 21:27 | 09 Martie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB