Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kolozsvári... » Média

vissza
Kiss Olivér 1975 újságiró fontosság:
x
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 18:15 | 30 Martie, 2013
 

A román nacionalistáknak köszönhetem, hogy újságíró lettem.
Pontosabban: már a líceum utolsó évében világos volt számomra, hogy ezt a pályát választom, éppen csak az alkalmat vártam, hogy berobbanhassak. S Funar polgármester emberei megadták nekem a lehetőséget: 1995 áprilisában, román húsvétkor megvertek, mert magyar vagyok.

A hajdani Jazz Clubban lazultunk, ortodox húsvét volt. Az éjféli körmenet után bejöttek a románok, körülbelül 15-en, s annyit mondtak:

Vrem să bem sânge unguresc! (Magyar vért akarunk inni!).

A következő, amire emlékszem az, hogy kaptam egyet, ráestem az üvegekkel teli asztalra, a fejemmel az összes poharat, kólás üveget széttörtem. Elájultam. A bárpult mellett tértem magamhoz.

- Azonnal hívják a rendőrséget – mondtam a rémült lányoknak.

Akkor vettem észre, hogy nem a verekedés miatt esik ki a szemük: vérben ázott az ingem, a nadrágom, mindenem. Ismét elájultam. A bejáratnál tértem ismét magamhoz. Hárman fogtak (főleg a copfba kötött, derékig érő hajamat – akkoriban nagy metálos voltam), ütöttek, rúgtak. Ismét “besötétedett”. A kijárat után tértem magamhoz.

Jött is a rendőrség, bekísértek, igazoltattak. A mintegy tizenöt román közül egyet csíptek nyakon. Az illető arra kérte a rendőrt, tárcsázzon egy telefonszámot.

- Da, să trăiţi! Am înţeles, să trăiţi! (Igenis! Megértettem!) – mondta, s szabadon engedte az illetőt.

Minket csendháborításért megbüntettek.

A sürgősség következett, nem volt koponyatörés, az arcom viszont tele volt vágással (néhány most is látszik).

Néhány nap múlva jelentkeztem a Tóbiás Tibor osztálytársam XT számítógépén és tűs nyomtatóján megírt, illetve kinyomtatott cikkek a Szabadság szerkesztőségében. Be volt kötve a kezem, vágások az arcomon. Horror. Évike, a titkárnő, elsápadt.

A Campus rovatban jelent meg az Üssed, haver! című cikkem, 1995. április 29-én.

S azóta nem tudnak szabadulni tőlem…

Voltam külső munkatárs, belső munkatárs, riporter, szerkesztő, rovatvezető és főszerkesztő (alkalomadtán takarító bácsi). 2007. november 5-e óta a Szabadság on-line új változatával és a videó portállal foglalkozom.

A mostani kollégák közül 1995 elején, amikor a Szabadsághoz kerültem Tibori Szabó Zoltán (ő volt a főszerkesztő, ő írta alá a szabadságos újságíró igazolványomat is), Ördög. I. Béla, Szabó Gyula, Barta Éva, Újvári Ildikó, Székely Kriszta, Pásztor Piroska és Németh Júlia dolgozott a szerkesztőségben. Papp Annamária nem sokkal előttem került a Szabadsághoz. Érdekes volt az évek során látni, ahogy folyton bővül a szerkesztőség. Néhányan elmentek, egyeseket magához hívott az Úr. Isten nyugtasson, Balló Áron, Nits Árpád, Frici bácsi, Mircea bácsi!

20 éves a Szabadság. Ebből 14 éve együtt…

UPDATE (december 14., 19:53) : 1995-ben itt volt már a szerkesztőségben Dobordán Mária, Egyed Judit, Szabó Renáta is. Őket kifelejtettem. Bocsika!
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 23:23 | 31 Martie, 2013

Lásd a(z) "Blog" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB