Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kolozsvári... » Sportolók

vissza
Tasnádi István - 1953 - 2018 súlyemelő fontosság:
x
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 00:21 | 12 Ianuarie, 2012
 

Súlyemelő, edző
Tasnádi István 1953. március 21-én született a Kolozs megyei Szék községben. 1971-től a kolozsvári Jövő/Viitorul Sportiskola súlyemelője, Alexandru Voicu edző irányításával hamarosan számos versenyt nyert meg. Későbbi edzője, Javorek István, így emlékezett rá: „Tagbaszakadt, kialakulatlan izomzatú gyerek volt, és a súlyemelési technikája nagyon »sápadt« volt. De ahogyan elnéztem a hatalmas csontjait, már akkor láttam, kitűnő sportolót lehet belőle faragni. Sajnos edzője nem volt hajlandó megengedni az átigazolását hozzám, így nem sokat foglalkoztam vele, pedig nagyon csiklandozta az orromat, hogy a kezem alá kerüljön.

1975 márciusában, kisebb kitérő után, a Clujanához került, Javorek István keze alá, aki az edzéseken mindig jó hangulatot keltett, és fel tudta oldani a súlyemelők között adódó feszültséget. Folyamatosan javítva az országos csúcsokat, 1976-tól 1984-ig minden évben bajnoki címet nyert. 1976-tól az akkori 350 kg-os összetett országos csúcsot 1984-ig 50 kg-mal túlszárnyalta, úgyhogy szakításban 150 kg-ot 182,5-re, lökésben pedig a 200 kg-ot 217-re emelte. (Fotó: Edzés Kisbányán)

1980-ban Tasnádi István pályafutásának egyik legjelentősebb pillanata közeledett, az olimpiai részvétel Moszkvába. Két nappal az olimpiára való utazás előtt a válogatott Bukarestben edzett. Tasnádi ekképp emlékezett vissza: „Felemeltem 100 kg-ot, de a súlyt véletlenül a nyaki verőeremre ejtettem, nem kaptam levegőt, majd hátraestem, mint a deszka. Edzőm pofozgatott, majd miután visszanyertem eszméletem, kérdezte, tudom-e hol vagyok, erre én: Moszkvában.” (Fotó: 1980-ban, a moszkvai olimpiai faluban)

Tasnádi egyedüli Kolozs megyei sportolóként szerzett pontot az olimpián, annak ellenére, hogy addigi 182,5-ös szakítás és 217,5 lökés eredményét a visszatérő csuklósérülés miatt nem tudta megismételni. A hihetetlenül erős mezőnyben végül 165/197-es (szakítás/lökés), 362 kg-os összesített eredményével a hatodik helyen végzett, és a romániai súlyemelés történetének a harmadik olimpiai pontszerzője lett. (Fotó: 1980, Moszkva)

És egy kolozsvári történet: a kolozsvári Plafar előtti buszmegállónál két, száz kiló körüli, legény két hölggyel jött velünk szemben. Ahogy közelünkbe kerültek, az egyik szó nélkül megmarkolta István gallérját, és cigarettát kért tőle. István ellökte a kezét, erre az ipse jól állon vágta Istvánt. Én már ugrottam Istvánra, hogy lefogjam, hiszen alig néhány perce esküdtünk meg, hogy külföldön jó kicsi fiúk leszünk. Ő azonban könnyen lerázott, és 220 kilós lökés erejű egyenessel hirtelen úgy kilőtte a palit, hogy az úgy repült, mint az Apollo 12-es rakéta... Az egyik szemtanú odajött, megfogta Tasi öklét, és azt mondta, csak látni akarta, mekkora az ökle, mert ő ilyen kiütést még a tv-ben sem látott (Javorek István nyomán)

A magas szintű sportolás rengeteg kockázatot és önfeláldozást kívánt, a súlyos sérülések pedig nem kímélték Tasnádi Istvánt sem. Súlyos deréksérülése az 1982-es idényben pályája mélypontjához vezetett. A Balkán-bajnokságon harmadik lett, kihagyta a vb-t és az Eb-t, pályafutása legkellemetlenebb pillanataként pedig következett az egyetlen verseny, amelyen kiesett, a Duna-kupa. A németországi Dunaöschingenben rendezett viadalon deréksérülése mellett Tasnádi erős influenzában is szenvedett, és szakításban háromszor is hibázott.

1982-ben a Javorek Istvántól való elszakadás is megtörte Tasnádit. Edzője, egyben jó barátja egy korábban disszidált ismerősének köszönhetően kint maradt Németországban. Tanítványát is unszolgatta, hogy kövesse, de Tasnádi ellenállt a jólét és jobb sportolási körülmények kísértésének. A szűnni nem akaró sérülések miatt már visszavonulását fontolgatta, de az újabb olimpiai részvétel és a bizonyítás ellenállhatatlan kísértésnek bizonyult.

Az egészségi gondok miatt az olimpiára való kijutás megvalósíthatatlan álomnak tűnt, Tasnádi azonban elszántan és kitartóan küzdött. Ez tette lehetővé többek között, hogy 1983-ban tizennégy országos csúcsot elérjen. Az 1984-es Eb-n gondolatai már a néhány hónappal későbbi olimpián jártak, és sérülése ellenére 380-as összetett eredményével a hatodik helyen végzett.

Negyven nappal az olimpia előtt az edzőtáborban súlyosan megsérült a térde, emiatt három napig ágyban kellett feküdnie, végül sérülten, de kiutazott Los Angelesbe.

Tasnádi részvétele az 1984-es olimpián továbbra is kétséges volt mivel nem tudott megfelelően edzeni. Két hétig jéggel és gyógyszerrel kezelték, eredménytelenül, majd infiltrációs injekciózással versenyképes állapotba hozták. (Fotó: 1984, Los Angeles)

Megkötött lábbal, fájdalmak között végül pályafutása csúcsára ért: megismételte az Eb-n elért 380 kg-os szintet, úgy hogy 167,5-öt szakított és 212,5-öt lökött, és elhódította az ezüstérmet, ezzel kiérdemelve az olimpiai érmeseknek járó érdemes sportmesteri címet. (Fotó: 1984, Los Angeles)

Korábbi ígéretéhez híven, hazatérése után, Tasnádi visszavonult a versenyszerű sportolástól. Olimpiai ezüstérme a hazai sportvezetőség szemében csupán az egyszerű munkásfizetés háromszorosát érte. Azt is csupán egy év elteltével, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökének, Juan Antonio Samaranch, Romániában tett látogatásakor kapta meg.

Tasnádi István már 1984-ben, még mielőtt abbahagyta volna sportolói pályafutását, elvégezte a bukaresti Testnevelési Sport Egyetem edzői szakát, és 1984 decemberétől edzőként tevékenykedett a Clujanánál, ahol több sikeres súlyemelő nőtt ki a keze alól. Manapság bíráskodik, a Román Súlyemelő-szövetség tagja, továbbá a Szervezőbizottság tagjaként besegít a helyi és országos versenyek szervezésbe.

Tasnádi István eképpen összegezte pályafutását: „Manapság még többet küzdenék az olimpiai részvételért. Szerencsésnek érzem magam, hogy a sérülések ellenére sikerült kisebbségi sportolóként kijutnom két olimpiára. Ezzel is bebizonyítottam, a magyarok is sokat jelentettek a romániai sportéletben.”
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 14:07 | 13 Ianuarie, 2012

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB