Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kolozsvári... » Képzőművészek

vissza
ERDÖS Cs Tibor - 1914 - festő fontosság:
x
 
   
 
 
beirta: Horváth László - 21:27 | 06 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "-----Munkái------" újságban megjelent cikket itt.
 

2012. február 14. - Erdélyi képes krónika – jegyzi: Cs. Erdős Tibor

Volt egyszer egy Magyar Művészeti Intézet Kolozsváron. Önálló státussal mindössze két évig működött, 1948–1950 között, ez a két esztendő azonban mély nyomot hagyott azokban, akik tanárként, diákként részesei lehettek. Az alapító tagok – Abodi Nagy Béla, Andrásy Zoltán, Balaskó Nándor, Bene József, id. Cseh Gusztáv, Kós András, Kósa Huba Ferenc, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Imre, Szentimrei Judit, Vetro Artúr, Widmann Walter – közé tartozik Cs. Erdős Tibor is. Aki a grafikai tanszék tanáraként többek között Feszt Lászlót is okította, és csakhamar kollégájául fogadta. Hogy aztán kétéves sikertörténet után az intézet beolvadjon a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába, és a művész ott folytassa tovább alkotói és művészetpedagógiai tevékenységét, majd évekig a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezőjeként is hallasson magáról....

NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:28 | 14 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. március 05. - Veress Ferenc-emlékplakettel tüntette ki Cs. Erdős Tibort a KLMT
Éves közgyűlését tartotta szombaton a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) a Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében: a 2011-es esztendő megvalósításainak összegzése és az idénre tervezett programok előrevetítése mellett megnyitották Cs. Erdős Tibor grafikai kiállítását, a kolozsvári műemlékek megörökítéséért pedig Veress Ferenc-emlékplakettel tüntették ki a 98 éves festő- és grafikusművészt. Az Erdély különböző városaiban működő tagszervezetek és a kolozsvári kulturális szervezetek képviseletében jelenlévők ezután a Házsongárdi temető műemlékké nyilvánítási folyamatát, a műemlékvédelmi adatbázis fejlődését, valamint Gaal György Kolozsvár. Történelmi városkalauz című kötetét ismerhették meg. A találkozó keretében a KLMT és a Házsongárd Alapítvány Kelemen Hunornak címzett levelét is felolvasták, amelynek aláírói a Kétágú templom mögötti építkezés romboló hatására hívják fel a művelődésügyi miniszter figyelmét.
FERENCZ ZSOLT, KÖLLŐ KATALIN



A megnyíton készült fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150621520197221.400014.568402220&type=3&l=7f842c96b0
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:17 | 05 Martie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2007. február 28. - „Most már tudom, beértem arra, hogy fessek"
Cs. Erdős Tibor 93 éves

„Most már tudom, beértem arra, hogy fessek" mondta korához képest nem is olyan régen a Mester. És valóban idős korában festette meg rendre az erdélyi történelmi festészet hagyományaihoz híven, nagy méretű tematikus kompozícióit is. Ezek a munkái történelmi eseményeket idéznek hitelesen, igaz történeteket tolmácsolnak, drámaiságot árasztva. Művei témáit vizuálisan, jól érthetően láthatóvá is teszi. Átélt élményei intellektuális megfogalmazással a nézők számára is élménnyé válnak. Az igen komoly igényű, jól megfestett, maradandó értékű művei jelképes alkotások sokrétű munkássága betetőzéseként. A ma is aktív művész alkotásait szakmabeli, államfői és szentszéki elismerések is fémjelzik.

Dokumentációs értékűek jellegzetes művészeti tárgyú írásai, előadásai, tárlatvezetései. Sokoldalú mesterségbeli tudásával végigpróbálta a képzőművészeti technikák skáláját. Tiszteletre méltó kora ellenére ma is megoldásokat kereső, vívódó művész, a választott lírai témák képi, érzelmi lehetséges megfejtései érdekében. Ezáltal munkái a kapcsolat, a szép keresésének őszinte megnyilvánulásai. Műfaja a grafika, a festészet és a monumentális művészet.

1914. február 27-én született Berettyóújfaluban, ahol édesanyja tanítónő volt. Még csak hat hónapos volt, amikor az első világháború kitörése után ügyvéd apját elvitték katonának (korábban a lugosi román ezred karpaszományos zászlósa volt). Négy és fél éves korában költöztek édesanyjával nagymamájához, Nagyváradra, a határ lezárása előtt egy nappal. Az apja csak hat év katonáskodás és fogság után került haza Vlagyivosztokból.

Cs. Erdős Tibor Nagyváradon Tibor Ernő, Maczalik Alfréd és Leon Alex kiállításai hatására kezdett komolyabban rajzolni. A képzőművészeti főiskolára kerülése előtt tíz évig vasesztergályosként dolgozott és csak 26 évesen, 1940-ben lett egyetemista. Az 1940–45-ös években Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Szőnyi István osztályában. 1943–44-ben már a főiskola grafikai osztályán mestere, Varga Nándor Lajos tanársegéde.

A budapesti egyetemi évek után 1945-ben másodszor is Nagyváradra költözött. Miklóssy Gáborral megalapították a máig is jól működő Képzőművészeti Iskolát, amelynek alapító tagja és tanára volt. Újra elkezdődött Váradon is a képzőművészeti élet. A kalapos önarcképével 1948-ban Kolozsváron elnyerte az Erdélyi Hivatalos Szalon díját. Akkor László Gyula még a Bolyai Egyetem professzora volt, és Kolozsvárról Váradra küldött levelében így írt: „Nem kertelek, őszinte leszek: igen sok műértőnek a kiállítás képei közül Önarcképed tetszett a legjobban, s magam is úgy érzem, hogy maradandó értékű mű... Nagy elismeréssel fogadták a 13 vértanú képet is... Amint olvashattad, Miklóssy Gábort is nagyon melegen, és elismeréssel fogadták. Várad alaposan kitett magáért, pontosabban szólva Ti ketten"...

Minden képnek megvan a maga története. Egy fiatalkori tájképe festése közben érezte, hogy valaki a háta mögött figyeli. Mikor kész volt a képpel látta, hogy egy bájos 16–18 éves cigánylány állt kontraposztban, aki azt mondta: „Fiatal úr, én azt nézem, hogy maga azokkal a festékekkel milyen szépen énekel". Hát ez igaz, mert aki szépen játszva kezeli az ecsetet, az belül mindig énekel. Véleménye szerint az nem kép, amiben nincs zene.

1948 és 1960 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola tanára. 1948-ban ugyanis Kolozsváron megalakították a Magyar Művészeti Intézetet, amely három fakultással működött: képzőművészeti, színművészeti és zeneművészeti karokkal. A tanszemélyzetet Kovács Zoltán festőművész-alapító rektor vezetésével Erdély legkiválóbb alkotóművészeiből és tanáraiból, a hallgatókat pedig országos tehetségkutató vizsgákon verbuválták össze. Cs. Erdős Tibor a grafikai osztály tanáraként bevezette a perspektíva – látszattan tanítást és a rendszeres krokit az összes szak számára.

1960-tól 1975-ig, nyugdíjazásáig a Kolozsvári Állami Magyar Színház részére modern felfogású, újszerű díszletek sorát tervezte, ötletdús kezdeményezéseivel, színpadképeivel az akkori színjátszás törekvéseinek egyik meghatározó alakja volt.

A szocreál idejében kezdetben sok pénzt áldoztak a művészetre. Akkoriban egy-egy kiállítás anyagának 80 százalékát megvásárolta az állam, mert tetszelegni akartak a világ és önmaguk előtt is azzal, hogy ők a kultúra örökösei. Ha festett egy jó tájképet, csendéletet, azt éppúgy megvették, mint mások figurális, politikai tartalmú képeit. Azok a művészek, akik felkérésre részt vettek a felvásárló bizottságban, zsűrikben, mind kollégák voltak. Így lehetett anyagilag fenntartani Nagy Albertet, Nagy Imrét és a többieket.

Nyugdíjba vonulása után máig is, szellemileg és fizikailag „fiatalosan" végzi sokoldalú alkotó munkásságát az egykori nagyváradi élsportoló – korcsolyabajnok és válogatott atléta –, aki 18 éves kora óta vegetáriánus. Módjával ugyan, de a jó vörös – vagy fehér – bort is mindig kedvelte. Frissességét Isteni kegynek tulajdonítja.

Műveiben ötletdús megoldások gazdag változatát és a képzőművészeti technikák egész sorát alkalmazta: rézkarc, kőrajz, fa- és linoleum metszetek, akvarell, pasztell, tempera. Nagyméretű olajfestmény kompozíciói Erdély történelméből vett témák. Romániában elsőként alkalmazta a grand-arte – magasművészet felfogásban a porcelán festészetet színes mázakkal, figurális hatalmas méretű kompozíciókat, valamint portrékat festve. Kivitelezett szőnyegtervei, zgrafittói középületek falait díszítik.

Egyéni kiállításai: Nagyvárad, Kolozsvár, Budapest (Nemzeti Galéria), Martonvásár, Hódmezővásárhely, Lons le Sounier és Jura (Franciaország), gyűjteményes portré Kiállítás Kolozsvár (Nagygaléria) és az idén záródott ugyancsak kolozsvári kiállítása: Válogatás egy hosszú életműből (Reményik Sándor Galéria). Csoportkiállítások: Nagyvárad, Kolozsvár, Bukarest, Budapest, Prága, Moszkva, Peking, Sanghaj, Stockholm, Budapest (Magyar Nemzeti Galéria), Lugano.

Kitüntetései és díjai: 1942. Kompozíciós díj, Nagybánya, 1948. Centenáris díj Nagyvárad (1848–1948); 1948. Az Erdélyi Hivatalos Szalon díja 2002. Művészi alkotó és nevelő munkásságát értékelve, mellyel hozzájárult Kolozsvár és Románia hírnevének emeléséhez, a Román Köztársaság elnöke, Ion Iliescu a 2002/241. számú rendeletével a Nemzeti Érdemrend Lovagi fokozatát adományozta; 2004. A pontificio Collegio Pio Romeno-Roma-Vatikán díja, Alexandru Todea görög-katolikus bíboros – kardinális portréja Vatikáni megrendelésre történt megfestéséért.

Cs. Erdős Tibor az absztrakt kifejezési eszközökkel is megpróbálkozott, kísérletezett. A festészet terén elért eredményeihez azonban hű maradt, fokozott érzékenységgel túllépve az úgynevezett mai modern művészet korlátain. Úgy tartja, minden eladott kép négy új képet szül. Szerinte ma itt –, de máshol sem – nem lehet megélni (csak) a művészetből. Úgy véli, az ötméteres, esetleg ruhacsiptetőből készült szobor, bárhogyan is nézi az ember, nem művészet. Kovács Zoltánt idézve: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul".

A kolozsvári Evangélikus-lutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájának szépen restaurált csodálatos hatású, 15. századi gótikus pincéjében rendezte Erdős mester Válogatás egy hosszú életműből című legutóbbi visszatekintő kiállítását (2006. dec.– 2007. jan.), öt volt növendéke-kollégája technikai közreműködésével. Az életmű kiállítás megnyitó ünnepségén, a Romániai Képzőművészetek Szövetsége Kolozsvári fiókjának vezetősége részéről Botis Teodor és Horváth Bugnariu Ioan tolmácsolták őszinte elismerésüket és jókívánságaikat. Az emelkedett ünnepi hangulathoz szervesen hozzájárult Boér Ferenc szavalata. A galéria zsúfolásig megtelt termeiben a személyiségekkel, tisztelőkkel és barátokkal bőven spékelt közönség soraiban nemcsak azokat láthattuk, akiknek a portréit megfestette a kiállító művész, hanem azokat is, akik írásaikkal-írásaikban is megtisztelték.

Cs. Erdős Tibor sokrétű alkotói és pedagógiai munkásságával hozzájárult az erdélyi képzőművészet és a magyar nyelvű művészeti oktatás továbbviteléhez is. Nagyméretű történelmi tárgyú kompozíciói közvetítik a sok veszedelmet túlélt népünk emlékező fájdalmát. Kiváló portréinak hosszú során át az erdélyi művelődés sok jeles személyisége mellett szépséges női és gyermek arcképet, és változatos tájegységeink jellegzetességeit is megfestette.

Születésnapja alkalmából szellemi és testi frissességgel párosuló további eredményes alkotó éveket kíván egykori növendéke, Starmüller Géza.

STARMÜLLER GÉZA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:58 | 26 Ianuarie, 2013

2012. február 14. - Erdélyi képes krónika – jegyzi: Cs. Erdős Tibor

Volt egyszer egy Magyar Művészeti Intézet Kolozsváron. Önálló státussal mindössze két évig működött, 1948–1950 között, ez a két esztendő azonban mély nyomot hagyott azokban, akik tanárként, diákként részesei lehettek. Az alapító tagok – Abodi Nagy Béla, Andrásy Zoltán, Balaskó Nándor, Bene József, id. Cseh Gusztáv, Kós András, Kósa Huba Ferenc, Kovács Zoltán, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Imre, Szentimrei Judit, Vetro Artúr, Widmann Walter – közé tartozik Cs. Erdős Tibor is. Aki a grafikai tanszék tanáraként többek között Feszt Lászlót is okította, és csakhamar kollégájául fogadta. Hogy aztán kétéves sikertörténet után az intézet beolvadjon a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába, és a művész ott folytassa tovább alkotói és művészetpedagógiai tevékenységét, majd évekig a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezőjeként is hallasson magáról.

A Mester február 27-én tölti be 98. életévét. Azt is mondhatnánk: ez nem az ő érdeme. Egyszerűen csak szerencsés, a sors kegyeltje. Csakhogy az örökölt gének mellett ehhez a szerencséhez ő maga is hozzájárult. Életvitelével, a társadalmi-művészeti életben való aktív jelenlétével, lankadatlan munkakedvével.

Majd két évtizeddel ezelőtt, nyolcvan évesen, amikor erdélyi gyökerekből táplálkozó, történelmi-mitológiai-néprajzi ihletettségű, nagy méretű kompozíciói (Európa elrablása, Kiűzetés, Apokalipszis) születtek, úgy érezte, rengeteg tennivalója van még, korántsem érkezett el számára a visszanézés ideje. És nem tévedett: azóta megannyi portréval, jellegzetes kompozícióval gazdagította életművét.

Legutóbb pedig, bámulatos vitalitásról téve tanúbizonyságot, közvetlen közelről, szinte napi rendszerességgel követte nyomon a Mátyás-szobor restaurálásának bonyolult, időben is elhúzódó munkálatait. Az időjárás viszontagságaival mit sem törődve, esőben, szélben kint volt a téren, és vázlatfüzetében fokról-fokra rögzítette a szobor darabokra bontásának, szakszerű felújításának és visszaállításának legfontosabb mozzanatait. A választott városát, Kolozsvárt szerető-féltő polgár, a vérbeli dokumentarista és a nem mindennapi rajzkészséggel megáldott grafikus egyesült személyében, s alkotta meg a Mátyás-szobor újjászületésének krónikáját. Azt az egyedi meglátásokkal fűszerezett, sajátos kordokumentumot, amely a jelent rögzítő, de az utókornak szóló, 21. századi kolozsvári képes krónikaként vonulhat be a kincses város legjelentősebb művészeti eseményeit rögzítő gyűjteménybe. Mintegy kiteljesítéséül annak a műemlékvédelmet is szolgáló tevékenységének, amelynek eredményeképpen születtek meg az erdélyi templomokat, építészeti szempontból értékes épületeket sajátos művészi átlényegítésben megörökítő grafikái.

Életművének, művészi tevékenységének legfontosabb jellemzője a sokoldalúság. Grafikus, festő, iparművész, díszlettervező egy személyben. S ez a változatosság, amellyel egyik műfajról a másikra tér, rendkívüli mobilitásának a bizonyítéka. Annak a mobilitásnak, amely mind a mai napig jellemzi, s amely egyben arra is készteti, hogy együtt lélegezzen szűkebb és tágabb pátriájával, érzékeny szeizmográfként reagáljon annak alakulására, változásaira, belefeledkezzen a hazai táj szépségeibe, színt és formát adjon az erdélyi népélet sajátos megnyilvánulásainak, portrésorozatban örökítse meg művészeti-társadalmi életünk jellegzetes alakjait.

Életműve ilyenformán nem csupán változatos, hanem mennyiségileg is rendkívül gazdag. Egy hosszú és tartalmas élet termése. Amely már a kezdet kezdetétől, a negyvenes, ötvenes évektől határozott művészi elképzelések jegyében fogant. Nem véletlenül. Született adottságai mellett, Cs. Erdős Tibor képzése is a lehető legszerencsésebben alakult: főiskolai tanulmányait Budapesten olyan alkotói légkörben végezte, amelyre Szőnyi István, Varga Nándor Lajos, Rudnay Gyula, Aba-Novák Vilmos, Rippl-Rónai József munkássága, szellemisége nyomta rá a bélyegét. A kapott útravaló pedig a mai napig tartó biztos alapnak bizonyult.

A vibráló színek és a fény vonzásában született olajképei a lankás Körös-parti tájaktól Kalotaszeg vidékéig és Torockóig terjedően villantják fel egyedi művészi átlényegítésben a táj jellegzetességeit, jelenítik meg népviseletét, vagy éppenséggel a széki lányok, asszonyok fekete-pirosát, sajátos arcélét. Portrésorozata pedig egyfajta erdélyi művelődési kalauz szerepét is betölthetné.

„ A művészetben a folytonosság híve vagyok” – nyilatkozta a vele 1994-ben készült interjúban. S ez a folytonosság jól nyomon követhető életművében. A realista ábrázolásmód, a figurativitás következetes híveként, a 20. századi izmusok vihara nem érintette, sőt mintha szándékosan is kerülte volna az avantgárd törekvéseket. S ezt szavakban is megfogalmazta: „A mindig újat, mellbevágót forszírozni oda vezetett, hogy a művészeti élet kardnyelőkkel, lángfúvókkal, gnómokkal van tele. (...) Nem biztos, hogy az avantgárd száz év múlva vagy még hamarabb nem hull ki az idő rostáján. De ott van például Munkácsy, aki örökre megmarad. (…) A művészetben nem lehet bizonyítani, hogy miért jó, vagy jobb egy műalkotás. Erre látszólag nincs pontos mérce. És mégis van. Mert remekművek pillanatnyilag eltűnhetnek, a társadalom szeme elől, de azért túlélik a szellemi apályokat.”

A művész néhány nap múlva 98 éves lesz. Közelgő születésnapja alkalmából jó egészséget és az eddigiekhez hasonló munkakedvet kívánunk neki, hogy még sokáig haladhasson a maga választotta, jól kitaposott úton. Isten éltesse sokáig!
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:23 | 26 Ianuarie, 2013

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB