Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Reményik Sándor Galéria

vissza
2011. január 20. - Forró–Kozma kiállítás a Reményik Galériában fontosság:
Hangulatos tárlatmegnyitóval kezdődött a 2011-es rendezvények sorozata az evangélikus-lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában: kedden délután, a közelgő Magyar Kultúra Napja tiszteletére Forró Ágnes keramikus- és Kozma Rozália textilművész közös kiállítását nyitotta meg Székely Géza képzőművész-tanár. Az est zenei aláfestéséről Terebesi Beáta és Kertész Adél zeneakadémiai hallgatók gondoskodtak.

A műfajok ötvöződése figyelhető meg a kiállító művészek alkotásain: míg Kozma Rozália munkái inkább a kultúra jegyében született időapoteózisok, a Forró Ágnes keze alól kikerülő darabok az idő kövületének jegyeit hordozzák magukon, állapította meg Székely Géza. A képzőművész-tanár emlékeztetett: Forró Ágnes rendszeres kiállítója az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) által szervezett rendezvényeknek, gyakori vendége a Barabás Miklós Galériának (BMG), és nem utolsó- sorban a megyei tárlatokon és a különböző alkotótáborokban is jelen van. – Most kiállított munkái között akadnak olyanok, amelyek esetében az idő nem föltétlenül egy megszokott értelemben vett folyamat, hanem időrétegek, időpárhuzamok jelennek meg. Nagyon mély gondolat és érzület húzódik mögöttük – állapította meg Székely, majd hozzátette: a művészben egy filozófus nyilvánul meg.

Székely Gézának évfolyamtársa volt Kozma Rozália a marosvásárhelyi művészeti líceumban: mint mondta, az együtt eltöltött négy év alatt egy halkszavú, visszafogott személyt sikerült megismerie, aki előtt ígéretes pálya állt ugyan, álmait viszont csak később sikerült valóra váltania. – Textilgrafikáiból avagy textilfestményeiből majdan nagy faliszőnyegek készülnek. Úgy érzem ugyanakkor, hogy ezek a munkák önmagukban is megállják a helyüket. Felnagyítva persze más üzenetük is lesz, az idő leképeződése már az anyagon keresztül valósul meg – magyarázta a képzőművész-tanár. Kifejtette: Kozma Rozália a kontrasztok embere, képein a fény-árnyék, a sötét-világos, a hideg-meleg kerül szembe egymással.

– Amikor először beléptem ide, úgy éreztem, ezek a munkák kértek egy ilyen termet. Színvonalas kiállítást tudtunk önök elé tárni – mondta Kozma Rozália, akinek a Forró Ágnessel közösen szervezett tárlatát február 11-ig, hétköznapokon 10 és 18, valamint szombaton 10 és 14 óra között tekinthetik meg az érdeklődők a Reményik Galériában (B-dul 21 Decembrie/Kossuth L. u., 1. sz.).
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
beirta: Horváth László - 21:11 | 21 Februarie, 2011

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

2011. január 25. - Időalagutak

Ház, ablak, létra, maszkok, feljegyzések, emberkéz és természet szülte díszítő motívumok, évszázados romok, omladozó falak, elmúlás, fekete-fehér, lét-nemlét és az újjászületés előjátéka, a mindenkori felfelé törekvés – mindez kerámiában és textilgrafikában. Távirati stílusban ilyenformán összegezhetném a Forró Ágnes–Kozma Rozália művészegyüttes tematikai-műfaji jellemzőit.

Immár következetesnek mondható közös kiállításaik – Kolozsváron először a Gy. Szabó Béla Galériában, majd Marosvásárhelyen a Bernády-házban, most pedig a Reményik Galéria patinás, a művek tartalmához különösképpen illő környezetében – művészi világlátásuk hasonlóságára enged következtetni. Arra a manapság igen elterjedt felfogásra és gyakorlatra, amely a képzőművészetet a maga szövevényes, stiláris és műfaji változatosságában egységes egészként képes érzékelni és érzékeltetni.

A műfajok közti szigorú határok megszűnőben vannak, légiesülésük világjelenség. A két művész, a keramikus és a textiles pedig bátran beleveti magát a különböző műfajok közti átjárhatóság teremtette lehetőségek sűrűjébe, játszik az ismeretlennel. Úgy tűnik, mintha egyenesen lételemük lenne a különféle megjelenítési formák kombinációja és gyakorlatba ültetésük. Élvezettel élnek a rajz, a grafika nyújtotta lehetőségekkel, és a technikai megoldások valóságos kavalkádjával szembesítenek, miközben a vizuális jelenségek és a mögöttük meghúzódó gondolati-érzelmi szféra széles tartományát is képesek érzékeltetni. Az eredmény pedig: igényes művészi köntösben megjelenített parádés ötletek találó egymásmellettisége, azaz maga a tárlat, amely összetevőinek harmonikus elegye révén akár egységes egészként is felfogható. Úgy is, mint a hely szelleméhez igazodó, nagyszabású, installációszerű kompozíció, melyben mindkét művész megőrizte függetlenségét, mindazonáltal, hogy serkentőleg hatottak egymásra.

Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – jutnak eszemben Tamási Áron szavai Forró Ágnes kerámiái láttán. Hiszen egyfajta otthonkeresés az, amit a művész a rá jellemző őszinteséggel, a fekete-fehér megcáfolhatatlan bizonyosságával elénk tár. A ház, az ablak, a létra, végletekig leegyszerűsített formában, de annál gazdagabb szimbolikus töltettel telítve kerül ki keze alól, egyfajta eredendő tisztaságot sugallva. A fehér felületeket gyakorta beborító, szabálytalanul kacskaringózó, részegülten imbolygó fekete vonalháló pedig mintha a primer formák szigorát, súlyát igyekezne valamelyest enyhíteni. Ugyanakkor pedig sajátos utalás is, jelzésszerű sejtetése a tünékeny, múló létnek. Egy feketén tátongó ablak, egy szőlőindaszerű képződménnyel befuttatott házfal sokatmondó formai szűkszavúsága, a rend szigora jellemzi a raku technikával készült alkotásokat. Az őselemek a föld, víz, tűz, levegő kölcsönhatására épülő, világszerte reneszánszát élő, több évszázados japán technológiával a művész az európai kerámiaművészet fellegvárának számító Kecskeméten ismerkedett meg, hogy aztán tudományát az itt látható tökéletességig fejlessze, s a színes mázakkal borított érdes, zaklatott felületektől eljusson a fekete-fehéren kimondott egyenes beszédig, a mázakból kivetkezett, sima felületű, úgynevezett meztelen rakuig. De persze nem lenne Forró Ágnes, ha lehorgonyozna egyetlen témánál, egyetlen technikai eljárásnál.

Rajzkészsége, anyagismerete és csapongó művészi képzelőereje most az évszázados kőfalakhoz igazodó otthonkereső-találó munkákat szült, az anyagok változatosságára építő, fehérségükkel már szinte tüntető kerámia képeket. Felfelé a létrán mind magasabbra és magasabbra – ez a visszatérő motívumként jelentkező, jelzésértékű utalás, szimbolikusan, a művész életművére is vonatkoztatható.

A marosvásárhelyi Kozma Rozália textilművészt immár ismerősként köszönthetjük. Nagyméretű, látványos faliszőnyegei, amelyekkel néhány hónappal ezelőtt mutatkozott be, méltán vívták ki a kolozsvári közönség elismerését. Most azonban újabb meglepetéssel szolgált: sokoldalúságáról árulkodó, fantáziadús, míves, táblaképszerű alkotásait hozta el, amelyeket találóan textilgrafikáknak nevez. Magas fokú kombinációs készség, sajátos ráérzés, a tematikához nemcsak illő, de azt kiemelő anyagok és technikai eljárások alkalmazása jellemzi a rajztudását is élénken felvillantó textilművészt, aki látható élvezettel bóklászik letűnt korok értékei között, nyúl vissza az ősi kultúrkincs kínálta lehetőségekhez, merít a fekete kontinens bizarr formavilágából is. Ősi írásjelek és díszítőelemek, szecessziós beütések, keleties ornamentika, Miró-szerű zoomorf alakzatok, fantázialények népesítik be alkotásait. A művész sikerrel ötvözi az anyagban rejlő lehetőségeket, burkolja a múlt könnyed ködét sejtető, rapszodikusan kerengő fonálhálóba mondanivalóját. Évszázados romok közt bolyong, fedezi fel szépségüket, a görög építészet nemes formavilágát, az egyszerűségben rejlő nagyszerűséget, amelyet a múló idő sem képes eltörölni. Történelmi relikviák, régi írásjelek, feljegyzések ihletik, indítják be művészi képzelőerejét, késztetik alkotásra. Ennek a romjaiban is megkapó, sajátos világnak a varázsában alkot, tolmácsolja különleges művészi megérzéssel a beszédes múlt mának és a jövőnek szóló üzenetét.
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:32 | 21 Februarie, 2011

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB