Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Apáczai Galéria

vissza
2011. február 17. - AKARSZ-E JÁTSZANI? fontosság:
... – In memoriam Székely Bertalan, Kosztolányi Dezsőcímmel az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) által rendezett tárlatot nyitják meg február 17-én, csütörtökön du. 6 órakor az Apáczai Galériában (Király/I. C. Brătianu utca 26.). A tárlatmegnyitón kerül sor első alkalommal az EMME és az Apáczai Galéria égisze alatt létrejött Székely Bertalan-díj átadására. A kiállítást Németh Júlia műkritikus nyitja meg. Marosán Csaba színinövendék Kosztolányi verseket szaval, Szilveszter Levente zeneakadémiai hallgató Chopin-prelűdöket ad elő.
 
  
 
 
beirta: Horváth László - 07:56 | 18 Februarie, 2011

Lásd a(z) "-*-*-*- Még több fotó -*-*-*-" újságban megjelent cikket itt.
 

2011. február 19. - Akarsz-e játszani? – Pazar színvilág és stílus az Apáczai Galériában

Székely Bertalan-díjat kapott Gedeon Zoltán képzőművész-tanár


Első alkalommal adták át csütörtökön délután az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) és a kolozsvári Apáczai Galéria által létrehozott Székely Bertalan-díjat: a „Kolozsvár legnagyobb festőművész fia” emlékére alapított elismerést az Akarsz-e játszani? – In memoriam Székely Bertalan és Kosztolányi Dezső című tárlaton bemutatott színvonalas alkotásáért, sokoldalú és jelentős képzőművészeti munkásságának, valamint eredményes oktatói tevékenységének elismeréseként Gedeon Zoltán képzőművész-tanár vehette át. Post mortem díjat ítéltek Gergely István szobrászművésznek, Szabó Vilmos festőművésznek és Wolf Rudolf igazgatónak. A kiállítást Németh Júlia műkritikus nyitotta meg és méltatta a mintegy ötven munkát, Marosán Csaba Kosztolányi-verseket szavalt, Szilveszter Levente pedig Chopin-prelűdöket adott elő.

Vörös Alpár iskolaigazgató köszöntötte a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum második emeletén működő Apáczai Galéria idei első tárlatának vendégeit: a kiállító képzőművész-tanárokat, fiatal tehetségeket, diákokat, érdeklődőket, akik az Akarsz-e játszani? elnevezésű rendezvényre kíváncsiak voltak. Utalt arra, hogy a tíz évvel ezelőtt, Csíkszeredában megalakult Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) igazából Kolozsváron „fogant meg”, ebben pedig a galériának is jelentős szerepe volt. Nem pusztán helyi és megyei, hanem erdélyi, esetenként nemzetközi hírnevet vívhatott ki magának az elmúlt években. – Rendhagyóan színes a mostani kiállítás, ami a témának is köszönhető. Ebben a mogorva februári időben jólesik nézegetni ezt a pazar, látványos világot – magyarázta az igazgató.

Németh Júlia műkritikus hozzátette: nem csak Kosztolányi Dezső, a magyar líra kiváló formaművésze szeretett játszani, és volt lételeme a játék, de képzőművész-tanáraink is, akik megőriztek magukban valamit abból a gyermeki lelkületből, amelyet alkotásaikban ki tudnak fejezni. – Művészeink is ugyanilyen komolysággal tudnak játszani, ennek az eredménye a mostani, több mint ötven festményt, kerámiatárgyat, szobrot és textilt felvonultató kiállítás. Nem véletlen, hogy ilyen sokan jelentkeztek a Székely Géza képzőművész-tanár és Vörös Alpár iskolaigazgató által megvalósított tárlatra: hiszen szeretik Kosztolányit, és vele együtt Székely Bertalant is – hangsúlyozta a műkritikus. Mint mondta, annak ellenére, hogy Székely Bertalan a magyar művészettörténet kiemelkedő alakja, szülővárosa, Kolozsvár sajnos méltatlanul megfeledkezett róla az elmúlt száz évben. Ezt a hiányosságot igyekezett pótolni a tavalyi Kolozsvári Magyar Napok keretében megtartott konferencia, amelyen Gaal György művelődéstörténész és Németh Júlia tartott előadást a nagy művész munkásságáról.

A mostani alkalom egyfajta jóvátétel is, amelyet jeles képzőművészeink – Károlyi Zöld Gyöngyi, Gally Katalin, Forró Ágnes, Székely Géza, Tompos Opra Ágota, Sipos László, Horváth Gyöngyvér, Kozma Rozália stb. – mellett az újonnan bemutatkozó, szárnyaikat bontogató fiatalok – Király Lakatos Gabriella, Faluvégi Tünde, Szántó Katalin, Magyari Annamária, Tofán Zsófia stb. – együtt valósítottak meg.

Németh Júlia szerint a Székely Bertalan-díj létrehozása azt is bizonyítja, hogy a kolozsváriak által sokáig mellőzött művész végre megkaphatja az őt megillető elismerést. Székely Géza kifejtette: egy alkotó minőségét az életműve határozza meg, egyik-másik munkája révén aligha lehetne megállapítani nagyságát. Annak érdekében pedig, hogy eldöntsék, kinek ítélik oda a rangos elismerést, művészekkel és műkritikusokkal konzultáltak. – Kérdés, hogy mennyire leszünk képesek az elkövetkezőkben megfelelni a díj névadója által diktált színvonalnak. Biztos vagyok abban, hogy ha mi nem is, de a tanítványaink között akadnak majd olyanok, akik révén 30, 40, vagy akár 50 év múlva új fényt kaphat a Székely Bertalan-díj.

A körültekintő egyeztetés után az Erdélyi Művészpedagógusok Egyesülete és az Apáczai Galéria úgy döntött, 2011-ben Gedeon Zoltán képzőművész-tanárnak adja a Székely Bertalan-díjat. Hiszen már a kezdetektől igényes munkákkal vett részt az Apáczai Galéria tárlatain, az Akarsz-e játszani?kiállításra pedig Kaleidoszkópés Hulló csillagokcímű munkáival „nevezett”. – Az ember általában ildomosnak tartja megköszönni, ha egy ilyen megtiszteltetésben részesül – mondta Gedeon, majd elismerően szólt a galériáról, amely véleménye szerint a kiállítások révén összehasonlítási alapot szolgáltat az alkotók számára. Hozzátette: Erdély-szerte kevés oktatási intézmény mondhatja el magáról, hogy ilyen nagyszerű galériával rendelkezik, ez pedig a vezetőség mellett Székely Gézának is az érdeme. Gratulált ugyanakkor Németh Júliának is, aki „a képzőművészeti alkotásokról és a tárlatokról szóló elemzéseiben objektíven szól a nagyközönséghez”.

Post mortem díjban részesült Gergely István szobrászművész – akinek a magas színvonalon kivitelezett plakettjei (Kálvin János, Bethlen Gábor, gróf Bánffy Miklós stb.) jelenleg is a galéria falait díszítik –, Szabó Vilmos zilahi festőművész, kiváló grafikus és Wolf Rudolf, az Apáczai-líceum egykori igazgatója, aki jelentős mértékben felkarolta az iskolában zajló művészeti oktatást.

A rendezvény keretében Marosán Csaba színinövendék Kosztolányi-verseket szavalt – az ő tolmácsolásában hangzott el többek mellett az Akarsz-e játszani?című vers –, Szilveszter Levente zeneakadémiai hallgató pedig Chopin-prelűdöket adott elő.

A kiállítás március 30-ig, munkanapokon 8 és 19 óra között tekinthető meg az Apáczai Galériában (Király/I.C. Brătianu u. 26. szám).
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 14:18 | 19 Februarie, 2011

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2011. február 22. - Komoly játék hevében született műalkotások

Emlékezés Kosztolányi Dezsőre és Székely Bertalanra

Akarsz-e játszani? – tette fel a kérdést Kosztolányi nyomán Székely Géza, az EMME (Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete) kolozsvári elnöke a képzőművész-tanároknak, és kapott rá annyi igenlő látványválaszt, hogy az Apáczai Galéria falai szűknek bizonyultak valamennyi bemutatására. A játék tehát nem csupán Kosztolányi Dezső lételeme, aki a magyar nyelv szerelmeseként, tollát színes tintákba mártva, franciás könnyedséggel, s mégis komolyan játszotta végig az életet, szerelmet, halált. A február 17-én megnyílt kiállítás bizonyítja, hogy játszani, komolyan játszani képzőművészeink is szeretnek és tudnak.

Annak a komoly játéknak, amelynek lecsapódásában gyönyörködhetünk, s amely több mint félszáz festményt, grafikát, szobrot, kerámiát és textilmunkát eredményezett egyaránt ihletője a hagyományos verstani tökélyt megcélzó, bravúros formaművész Kosztolányi Dezső és az elméleti megalapozottságú, páratlan formakultúrával rendelkező festőzseni, a történelmi és portréfestészet kiválósága, az impresszionizmusba és szecesszióba is sikerrel belekóstolt Székely Bertalan, városunk nagy szülötte, a Református Kollégium egykori diákja. Művészi kiteljesedése Budapesthez kötődik ugyan, de a képzőművészet felé vezető első lépéseket, Simó Ferenc irányításával, Kolozsváron tette meg. Szülővárosa azonban mintha megfeledkezett volna róla. 1910-ben bekövetkezett haláláról is csupán lakonikus közlésben emlékezett meg a helyi sajtó, utca pedig még a magyar időkben sem viselte nevét. Nagyon kései, de nagyon szükséges jóvátételnek bizonyult a halálának 100. évfordulóján, a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával megtartott, a művész életét és munkásságát bemutató tudományos konferencia, valamint a Művészeti Múzeumban rendezett kiállítás, amelyen jeles, 19. századi magyar festők munkái mellett Székely Bertalan Napnyugta című, nagyméretű olajképe is előkerült a raktári félhomályból.

A tény pedig, hogy az EMME most kiállítással adózik Székely Bertalan emlékének, és egy nevével fémjelzett díjat is létesített, a kései utókor elismerésének és hálájának bizonyítéka. „A reneszánsz fénykoráig kell visszamennünk, amíg olyan művészeket találunk, akik, mint Székely Bertalan, a művészetek egységét és harmóniáját teljesen felfogták, vallották és meg is valósították” – vélte kortársa, a jeles építész, Lechner Ödön. Egyfajta totális művész volt tehát, s ha valamit egyáltalán felróhatunk neki, az éppen igényességéből és rendkívüli elméleti tudásából fakadó, olykor talán túlzottan is körültekintő, rendszerető fogalmazásmódja.

A művészetek története a hagyomány és az azt meghaladni igyekvő mindenkori újító törekvések, a tradíció és a modernitás párharcának története. A maga korában Székely teljesítményét is megkérdőjelezték ifjabb kortársai, Rippl-Rónaiék, Mednyánszkyék, Vaszaryék, Körösfői-Krieschék, 100 év távlatából azonban helyükre kerültek az értékek, s valamennyien meglelték az őket megillető, előkelő helyet a magyar művészet történetében.

Hogy a 75 évvel ezelőtt elhunyt Kosztolányi Dezső és a 101 évvel ezelőtt az öröklétbe távozott Székely Bertalan emlékének szentelt kiállítás résztvevői közül egy évszázad múltán kit milyen hely illet meg a majdani művészettörténetben, nem tudhatjuk. Azt viszont nap mint nap tapasztaljuk, hogy a csúcsok mellett múltszázadi „kismesterek” olyan kitűnő alkotásokat hoztak létre, melyeket manapság is élvezettel szemlélünk. Az effajta maradandóságra pedig az itt kiállítók mindegyike számíthat.

A megalakulásának 10. évét ünneplő EMME tárlatainak krónikásaként örömmel kell megállapítanom, hogy az Apáczai Galéria állandó kiállítói, az ismert és elismert művészek mellett most feltűnően sok a pályakezdő fiatal, köztük egyetemi hallgató is. Félig-meddig tréfásan azt mondhatnám: ők még közelebb állnak a gyermekkorhoz, természetes hát, hogy szeretnek játszani. De persze, nem erről van szó, hanem annak a gyermeki léleknek a továbbéléséről, amely életünk végéig elkísér, függetlenül attól, hogy teret engedünk-e számára, vagy lelkünk legmélyebb zugába száműzzük. Mert ott van például a keramikus Forró Ágnes, aki megrögzött „játékosként” gyermeki önfeledtséggel, de ugyanakkor művészi tudatossággal is játszik a rakuval, samottal, kenderrel, spárgával, akárcsak Koncz-Münich András az agyaggal és a látszólag oda nem illő, de jelentéshordozó technikai kiegészítőkkel. Sipos László pedig a játékosságban és a hozzá társított, pontosan célba találó, iróniával fűszerezett finom humor tekintetében – lásd A kis tábornokot – most is otthon érzi magát. Szellemi tisztaság, derűs, belső nyugalom, a test és a lélek harmóniája árad Bordy Margit Kosztolányi emlékének szentelt, Zen pillanat című, lírai ihletettségű, míves pasztelljéből, leheletfinom sejtelmességgel fűszerezett Horváth Gyöngyvér múltba révedő Fény-árnyék játéka, nemesen egyszerű, halkan suttogó Gally A. Katalin Játék-szere, érzelemdús, őszinte pillanatban fogant ifj. Starmüller Géza látványos szín-forma konstrukciója, s egyenesen az Édenbe vezetnek Orbán István figuratív, játékosan megkapó, színes formavariációi. Ugyancsak figyelemfelkeltők Labancz Cismaşiu Ágnesnek a fekete-fehér ellentétére épült Sziluettjei, Károly Zöld Gyöngyi szimbolikus töltetű művészi üzenete, Miklós János kifejező vonalbeszéde, Ábrahám Imola míves Időn kívül című grafikája, M. Farkas Melinda Egy pohár bor melletti kollázsa, s az Idő játszik velem című munkája. Az örökmozgó színzuhatagába röpít avatott kézzel Tompos Opra Ágota, Játék, zene, ritmus színes forgatagába nyújt élvezetes betekintést M. Lovász Noémi és magával ragadóak Siska Szabó Hajnal önfeledt, a spontaneitást tudatos szerkesztéssel párosító Fény játékai valamint Kocsis Ildikó Emese aranylóan Játékos gondolatai. A textil és a grafika párosából születtek Kozma Rozália finoman megmunkált Sejtelmes szerkezetei, Szántó Katalin textilképeivel pedig az Élet, szerelem, elmúlás kosztolányis együttesének állít maradandó emléket. Színvariációival Lelki tájakra kalauzol Felházi Ágnes, és különleges varázsukkal hívják fel magukra a figyelmet Scripor Lola és Király Lakatos Gabriella lírai ihletettségű munkái. Szárhegyet idézi Ábrahám Jakab Kincstárnok című, míves alkotása és sajátos formakultúráról árulkodik Koncz Münich Judit Pirkadata. Figyelemfelkeltő Faluvégi Tünde színes tusrajza, Istocaci Cecilia ötletes munkája, Tofán Zsófia dekoratív Térelválasztója, Tofán Andrea Fény című alkotása. És Magyari Annamária viaszbatikba fogalmazott Zenei harmóniái és Mézharmatos gyümölcsfái előtt sem mehetünk el közömbösen. A szilágysági dombok békésen megnyugtató hangulatát varázsolja elénk akvarellben Starmüller Géza, Játék és zene összhangját sejteti érzékletes szín-forma konstrukciójával Pócsai András és Ki adja meg a jelt? kérdi acélszerkezetű kisszobrával Kovács Géza. Láng Eszter, Durucsko Zsolt, Balogh Borbála, B. Hajdú Enikő Evelyn és Laczi Júlia munkái sikerrel egészítik ki a tárlat anyagát, amelynek egyik legkiemelkedőbb összetevője, éppen a szervező, Székely Géza szójátékra is építő, Mákófalvi pár(ka) című, mozgalmasságában, ötletességében megkapó monotípiája.

A nap ünnepeltje, a kor- és rangidős Gedeon Zoltán, az EMME tárlatok elmaradhatatlan résztvevője, művészpedagógusok kedvelt tanára pedig ismét bebizonyította, hogy a művésznek és a művészetnek nincs kora. Fiatalokat meghazudtoló lendülettel és a modern kifejezési formák iránti nyitottsággal készült alkotásai és egész életműve, valamint áldásos pedagógiai tevékenysége – rajztanárok százait indította el a pályán – eredményeképpen megérdemelten nyerte el az első alkalommal kiosztott Székely Bertalan-díjat.

Az elismerés post mortem változatával az EMME valamint az Apáczai-líceum Vörös Alpár igazgató vezette művészetpártoló közössége a jeles szobrászművész, Gergely István emlékének adózott. Művelődéstörténetünk nagyjait megörökítő alkotásai az Apáczai Galériában, örök mementóként hirdetik művészi és emberi nagyságát. Szabó Vilmosnak, a neves zilahi festő- és grafikusművésznek, művelődésszervezőnek, az EMME-tárlatok állandó résztvevőjének – munkái kegyeletből most is szerepelnek a tárlaton – a tevékenységét szintén díjazták. És post mortem Székely Bertalan-díjban részesült az Apáczai-líceum tragikus hirtelenséggel elhunyt egykori igazgatója, Wolf Rudolf történelemtanár is, aki önzetlen művészetpártolói tevékenységével járult hozzá az Apáczai Galéria létrejöttéhez, működéséhez.
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 22:24 | 22 Februarie, 2011

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB