Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Művészeti Múzeum

vissza
2010. október 12. - FESZT LÁSZLÓ: METSZET fontosság:
...című kiállítását nyitják meg a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota) október 14-én, csütörtökön du. 6 órakor. A megnyitón bemutatják Banner Zoltán műkritikus Feszt Lászlóról készített monográfiáját, amely a marosvásárhelyi Mentor kiadónál jelent meg. A kiállítás november 14-ig látogatható.

Feszt László munkái:http://cid-ee72880c5a98249c.office.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/F/Feszt%20László?uc=5
 
 
 
beirta: Horváth László - 21:32 | 14 Octombrie, 2010

Lásd a(z) "-*-*- Még több fotó -*-*-" újságban megjelent cikket itt.
 

2010. október 16. - Iskolateremtő mester, újító alkotó: Feszt László-kiállítás a Bánffy-palotában
Különleges eseménynek nevezte Călin Stegerean múzeumigazgató a csütörtökön este megnyitott Feszt László-kiállítást, mint mondta nem csupán azért, mert sok idő eltelt a képzőművész utolsó tárlata óta, hanem azért is, mert Feszt László a napokban tölti be nyolcvanadik életévét.

Körülbelül egy és fél éves előkészítő munka előzte meg a Művészeti Múzeumban most megnyitott tárlatot, hangzott el a megnyitón, az igazgató ugyanakkor bejelentette: a művész több mint 150 metszetet ajándékozott a múzeumnak ebben az évben, a felajánlást felbecsülő bizottság számítása szerint ezek értéke 230 000 lej. Stegerean követendő példaként értékelte a művész gesztusát, ugyanis, mint mondta, a múzeum a leghivatottabb az alkotások megőrzésére, nem csupán a megfelelő tárolás, hanem a kiállítói vérkeringésbe való bekerülés miatt is.

A múzeumigazgató kiemelte: Feszt László volt az első művész Romániában, aki egy addig teljesen ismeretlen technikát honosított meg a képzőművészetben a hatvanas években, a kollográfiát. Ezt a technikát az akkor idelátogató amerikai képzőművészektől „leste el”, és továbbfejlesztve, mondhatni Feszt-védjegyként honosított meg. – Ez a kiállítás ugyanakkor arra is hivatott, hogy bebizonyítsa, a művész nem vonult vissza egyfajta elefántcsont-toronyba. Feszt László művészi útja három különböző történelmi korszakon át vezet, és mégis mindvégig meg tudta őrizni művészi mivoltát, anélkül, hogy elszigetelődött volna a társadalomtól, ellenállt mindenfajta provokációnak, megőrizte művészete igazát – hangsúlyozta méltatásában az igazgató. Felhívta a figyelmet Feszt László pedagógusi karrierjére is, kiemelve a diákok iránti nyitottságát, barátságát. Sok-sok évet szentelt az oktatásra, számos képzőművész került ki a kezei alól.

A megnyitón Banner Zoltán műkritikus méltatta Feszt László pályáját, kiemelve pedagógiai és alkotói munkásságát egyaránt. – Művésznevelői tevékenysége egyik legfontosabb, legkülönösebb érdeme életművének, ma már nagyon ritka, talán nincs is: ő iskolateremtő mester volt, nem egy stílus vagy egy formanyelv értelmében, hanem valamely művészeti ág szakmai ismereteinek, a művészeti tudás iskolájának a mestere volt – hangsúlyozta. Amennyire a művésznevelés tekintetében iskolateremtő mester volt, annyira volt újító, mondhatni forradalmár alkotóként, hangzott el. A grafikai technikák mindegyikét ismerte, és ezeket úgy tanulta meg, virágoztatta fel, hogy tulajdonképpen a tanítványaival együtt a művészeti egyetem laboratóriumában kísérletezte ki azt, amit otthon megálmodott.

Banner Zoltán ugyanakkor röviden beszélt az általa írt Feszt-monográfiáról is, amely a napokban jelent meg a Mentor Kiadó gondozásában, a Művészeti Könyvek sorozatban. – Csodálatos az az út, amit megtett, és amit megpróbáltam rekonstruálni ebben a monográfiában is, hiszen akárcsak az ősművészet és a modern művészet legnagyobbjai, nem akart többet és mást, mint azt bebizonyítani, hogy az értelem és a játék nagyobb hatalom, mint az agresszió, a káosz, a gonoszság, az etikátlanság. És bizonyította ezt akkor, amikor itt nálunk a káosz, az agresszió, az értelmetlenség uralkodott, és éppen ezek ellenében bontakoztatta ki, virágoztatta fel művészetét – fejtette ki a méltató.

A méltatások után a művész megköszönte mindazoknak, akik segítették az életben, köszönetet mondva elsősorban a feleségének, aki, mint mondta, feláldozta az életét az ő munkájáért és hobbijaiért. – Köszönöm mindenkinek, aki eljött az utolsó kiállításomra, az idő ugyanis már nem engedélyezi, hogy távlatokban gondolkozzak. Köszönöm Călin Stegereannak, hogy lehetővé tette ezt a kiállítást. Ugyanakkor tanáraimnak is köszönettel tartozom, Andrássy Zoltánnak és Erdős Tibornak, akik tanítottak, majd itt tartottak az egyetemen. Köszönöm, hogy eljöttek, remélem még találkozunk – mondta Feszt László búcsúzóul.

A 46 színes és 16 fekete-fehér illusztrációt tartalmazó kötet a Mentor Kiadó Művészeti Könyvek sorozatában jelent meg. A Feszt-monográfia mellett a sorozatban Banner Zoltánnak eddig több kötete látott napvilágot (Haller József-, Albert László-, Tóth László-, Pallós Jutta-monográfia), a műkritikusnak idén még két könyve jelenik meg: a Tőrös Gáborról szóló monográfia, szintén a Mentornál, valamint Kákonyi Csilláról, a Pallas-Akadémia gondozásában. „Gyümölcsbehordó őszöm van”, nyilatkozta lapunknak Banner Zoltán, aki Csíkszeredából érkezett Kolozsvárra a kiállítás napján, ahol, szintén kiállítás keretében, bemutatták a Márton Árpádról szóló művészalbumát.

KÖLLŐ KATALIN
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:34 | 16 Octombrie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. október 19. - Jel-képes időutazás

Feszt László gyűjteményes kiállítása a kolozsvári Művészeti Múzeumban


Több évtizedes ismeretségünk és műtermi kíváncsiskodásaim nyomán úgy véltem, Feszt László munkássága nyitott könyv előttem, amibe bármikor belelapozhatok, s bárhol is ütném fel, ismerős képek jelennének meg. Gyakorta kipróbáltam ezt a képzeletbeli játékot, és mindig be is vált. Ameddig létezett a Szentegyház utcai galéria, s a képzőművészet nem vált a város vezetőségének mostohagyermekévé – Erdély világviszonylatban is elismert képzőművészeti egyetemmel rendelkező kulturális fővárosának évek óta nincs egy rangjához méltó, tágas központi kiállítóterme – Feszt László munkáival évente legalább egyszer mindenki találkozhatott a megyei tárlatokon. Megszűntével azonban csak a képzeletbeli játék maradt, s persze a mindig szélesre tárt műteremajtó. Számomra egyfajta memoria ellenőrzésképpen is.

Ez a virtuális nyitott könyv azonban néhány napja, a művész 80. születésnapjára a Művészeti Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítás kapcsán szemmel látható és élvezhető valósággá is vált. Lapjai továbbra is ismerősen kacsintgatnak ugyan rám, az összhatás azonban a vártnál is lenyűgözőbb, valósággal sokkoló. A művész munkáira jellemző precizitás és formai tökély a tárlat egészére is érvényes. A barokk palota emeleti, protokoll-termeit megtöltő anyag a kezdetektől, a múlt század ötvenes éveitől napjainkig követi nyomon az életmű alakulását.

A gyűjteményes kiállítás gondolata régóta foglalkoztatja a művészt. Az egyik vele készített interjú tanúsága szerint tíz évvel ezelőtt, hetven évesen szerette volna megrendezni, de akkor, többek között anyagi nehézségek miatt sem jött össze a dolog.

A múzeum birtokában lévő 80 metszet mellett Feszt László év elején, nagylelkű gesztussal, újabb 151 alkotását adományozta az intézménynek. A jelenlegi tárlat javarészt ebből az anyagból készült válogatás nyomán jött létre. A kiállítás rendezése és gazdagon illusztrált, értékes katalógusa Călin Stegerean múzeumigazgató hozzáértését dicséri.

Örök igazság, hogy egy művészről teljes képet csak egy gyűjteményes tárlat képes nyújtani. Még akkor is, ha az ott bemutatott munkák szinte mindegyike ismerős. Egységükben azonban másként hatnak, mondhatni új minőséget képeznek. Művésze válogatja, hogy ez az új minőség mennyire előnyös, esetleg éppenséggel előnytelen számára. “Lehet, beképzeltség, de nem tudnám kiállításra beküldeni munkámat, ha úgy érzem, hogy rangon aluli. Egy atléta sincs mindig a legjobb formában, hát ez velem is megtörténik. Azt viszont állíthatom, hogy legalább annyi munkám ment tűzre, mint amennyi a mappámban van”. Feszt László az önmagával szembeni igényesség mintapéldája. Még műtermében sem találkoztam a maga szabta magas mércét meg nem ütő alkotásokkal. Néhány évvel ezelőtti őszinte vallomása igazolja: az önmagát valóban becsülő művésznek szelektálni is tudnia kell, ez is hozzátartozik a mesterséghez. S talán éppen ez az az aspektus, amelyről művészeink egyike-másika olykor megfeledkezik.

Feszt László élete során sok mindent megélt. Gondolok itt a társadalmi-politikai változásokra, amelyek akarva-akaratlanul befolyásolják a képzőművészt. Indulásakor, a kizárólagosság igényével fellépő, joggal sokat szidott szocreál idején, a múlt század ötvenes éveiben a kor követelményeihez bizonyos mértékig ugyan igazodó, de megvalósítás szempontjából már akkor, mindjárt a kezdet kezdetén magas művészi igénnyel kivitelezett, kitűnő rajzkészségről és technikai tudásról árulkodó metszeteket készített. Hogy aztán első itáliai útját követően, a hatvanas évek vége felé kialakítsa azt a sajátos látásmódot, amelyhez a mai napig sem lett hűtlen. A tárlat tanúsága szerint is ilyenformán az életmű, minden komplexitása dacára egységesnek tűnik. A művész életpályája, saját megítélése szerint, „zökkenőmentes” volt. Kitartó, következetes munkával haladt előre, sohasem akarta „a lépcsőket hármasával venni”.

A 20. század képzőművészetében és talán még hangsúlyosabban grafikájában erőteljes egyéni művészi mitológiák épültek bizonyos alapmotívumok fétisére, legyenek azok gyermekrajzi, ősi barlangrajzi vagy totemisztikus fogantatásúak. A felismerés, hogy léteznek olyan elemi formák, amelyek különösen szuggesztívek, érzelemkeltők, feszültséghordozók, minden bizonnyal egyidős az emberi kultúrtörténettel. Nem véletlen kultikus szerepük, szimbolikus felértékelődésük. Feszt László következetesen felépített, művészi formanyelvének lényege is bizonyos elemi formák és a hozzájuk illesztett színkombinációk kialakítása, totemisztikus motívumokkal való rokonításuk. Ehhez a már ismert és általa tökéletesen elsajátított és alkalmazott szinte valamennyi klasszikus technika (linoleummetszet, aquaforte, aquatinta, mezzotinto) mellett a kollográfiának önálló, iskolateremtő módszereit is kifejlesztette. A formaelemek totemisztikus eredeztetése műveinek mindegyre visszatérő motívuma. Az alapformákat, alapfelületeket gyakorta hieroglifáknak tűnő jelsorokkal, sámándobok motívumaival, ókori ékszereken díszítőelemként alkalmazott geometriai alakzatokkal tölti ki. Ez a kettősség: elemi forma és a benne halmozódó jelsor érzelmi kapcsolatot teremt a két képi eszköz között. És megszületik az a rendkívül sajátos formanyelv, amellyel művészként és főiskolai tanárként egyaránt hírnevet szerzett, iskolát teremtett.

Az elvontabb kifejezési formák, bizonyos mértékig az absztrakt felé való nyitás kezdetben egyben kibúvót, menekvést is jelentett a kor megcsontosodott követelményei elől. A művész látható élvezettel játszik a legkülönfélébb technikákkal, anyagokkal, és párosítja mindezt született és kiművelt rajztudásával, a természet, a mikró- és makrovilág iránti lankadatlan érdeklődésével. A harmadkori fosszíliáktól a ma is élő apró gerincesek csontvázáig, a rozsdás dárdaéltől a népi kerámiák és varrottasok színes szőtteséig, a növényvilág apró csodáitól a csigajárás ezüstösen fénylő nyomáig szinte mindent megtalálunk metszetein, plasztikáin. Az elvonatkoztatás különböző fokozatait megjárt, gyakorta a mértani alakzatokig visszavezetett kompozíciói dekorativitásukkal valósággal tüntetnek. S a művész nem fél kimondani, hogy a szépség jegyében alkot. Előre elképzelt, pontosan kigondolt és megszerkesztett kompozíciói mértani tökélyén egy-egy figyelemfelkeltő, könnyed formai elem vagy éppenséggel az anyagok sajátos struktúrája, színvilága enyhít. S ez utóbbiaknak legalább olyan fontos szerep jut, mint a precizitásnak, ha nem még fontosabb. Hiszen a világosan megtervezett, spekulatív rendezőelv dacára a spontaneitást sem nélkülöző, érzelmi fogantatású, zömében lírai hangvételű alkotásokról van szó. Olyan munkákról, melyek a művész fölöttébb széleskörű érdeklődéséről, kimeríthetetlen képzelőerejéről tanúskodnak, mind tematikai, mind pedig formai vonatkozásban.

De amennyire jellemző a művész általánosítási, absztrahálási szándéka, mértani alakzatokig, jelekig terjedő, többrendbeli elvonatkoztatása, annyira szembeötlő – különösen az utóbbi években készült, nagyméretű, térbe is kitüremlő plasztikáin – a természettel való szoros kapcsolata, realitásigénye, de egyben szimbolikus jelentéstartalommal dúsított művészi üzenete is. A Lepke hernyóval, a még bizonytalan, de új élet ígéretével kecsegtető, fészkét őrző madár (Remény) vagy éppenséggel egy elvágott, és újrahajtatott petrezselyemgyökér (Gyökértelenül) páratlan formai tökéllyel megvalósított, egyedi művészi látványt nyújtó, de ugyanakkor szinte húsbavágóan időszerű, gondolatébresztő együttese mintegy összegzése ennek az európai viszonylatban is emblematikus jelentőségűnek mondható művészi pályának.

A tárlatot sikeres időzítéssel egészíti ki Banner Zoltánnak a marosvásárhelyi Mentor kiadónál megjelent, és a helyszínen megvásárolható, tartalmi és formai szempontból egyaránt kimagasló kötete.
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 09:03 | 19 Octombrie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010-10-18 - A metszet magasiskolája


Feszt László válogatott metszeteit állították ki a hétvégén a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban, ezzel köszöntve a napokban nyolcvanadik életévét töltő művészt. A tárlatmegnyitót moderáló Călin Stegerean, a múzeum igazgatója elmondta, a művész egy hatalmas értéket jelentő 151 újabb metszetet adományozott az intézménynek. Korábban nyolcvan Feszt László munkát őriztek, most már egy egészen jelentős gyűjtemény tulajdonába jutott a Szépművészeti Múzeum.

Feszt László a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola grafika szakos tanára volt több évtizeden keresztül. Ebben az időszakban önálló grafikai művein kívül, mintegy kétszáz szépirodalmi művet illusztrált. Mindezeken túl azonban pedagógiai munkássága is igen jelentős, hiszen több száz tanítvány került ki kezei közül, akik tovább vitték az ő örökségét. Călin Stegerean igazgató elmondta, ő maga is Feszt László tanítványa volt egykor a szépművészeti főiskolán.

„A természettől és az embertől indult el, majd az absztrakción keresztül visszatért a természethez” – fejtette ki Banner Zoltán a grafikusművész stílusáról beszélve. Mint hozzáfűzte, Feszt László alkalmas volt arra, hogy a gondolat erejével legyőzze félelmeinket és az alantas indulatokat, minthogy a metszet műfaját újította meg – éppen abban az időszakban, amikor már úgy tűnt, hogy háttérbe szorul a grafikai technikák területén. Mint elhangzott, egészen új grafikai eljárás, a kollográfia kidolgozása köthető Feszt László nevéhez.

Jellemző volt munkamódszerére az is, hogy szívesen dolgozott együtt tanítványaival, az ötleteket együttesen fejlesztették tovább. „Metszeteire, grafikáit a forradalmiság, a korszerűség és az erő jellemzi, pedagógiai munkásságáról pedig elmondható, hogy olyan iskolateremtő volt, mint maguk idején a régi mesterek voltak” – foglalta össze Călin Stegerean. Az est folyamán bemutatták Banner Zoltán Feszt Lászlóról írt monográfiát is, amely a Mentor Kiadó gondozásában jelent meg az elmúlt napokban. A Szépművészeti Múzeumban bemutatott tárlatot november 15- ig tekinthetik meg az érdeklődők.
György Edit
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 22:26 | 19 Octombrie, 2010

Lásd a(z) "Új Magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB