Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Gy.Szabó Galéria

vissza
2010. október 09 - LILAKÉK LENDÜLET fontosság:
... címmel Forró Ágnes pasztelljeiből és Kozma Rozália textiljeiből nyílik kiállítás október 9-én, szombaton de. 11 órakor a Gy. Szabó Béla Galériában (Főtér 23.). A kiállítást Németh Júlia műkritikus nyitja meg, Lila-kék verseiből Cseh Katalin költőnő olvas fel.

Kozma Rozália munkái:
http://cid-ee72880c5a98249c.office.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/K/Kozma%20Rozália
 
 
 
beirta: Horváth László - 23:29 | 05 Octombrie, 2010

Lásd a(z) "*-*- Még több fotó *-*-" újságban megjelent cikket itt.
 

2010. október 11. - Lila és kék lendületek


Lila és kék színekbe öltözött a főtéri Gy. Szabó Galéria, ahol Forró Ágnes pasztelljeiből és Kozma Rozália textiljeiből nyitottak meg kiállítást szombat délelőtt. A tárlatot Németh Júlia műkritikus méltatta, aki egyben elárulta, hogy „Forró Ágnes amúgy józsefattilásan meglepte maga-magát egy újabb, lila-kék lendületben fogant” pasztell-sorozattal.

Bár Kozma Rozália marosvásárhelyi textilművész először állít ki Kolozsváron, a műkritikus véleménye szerint a műfaji különbözőségek ellenére a két alkotó azonos hullámhosszon mozog. – „Sajátos harmónia jellemzi a kiállítást. S ez az összhang a pasztellek és a textilmunkák színvilágában, de még inkább talán a tematikájában érhető tetten” – emelte ki Németh Júlia. A méltató Forró Ágnest egyfajta totális művésznek nevezte, aki a kerámiától a festészetig, számítógépes grafikáig és installációkig kipróbálta már a képzőművészeti műfajok szinte mindegyikét. – „A művésztől meglehetősen idegen minden bombasztikus téma, csupán felszínesen figyelemfelkeltő, de valójában üres művészi megjelenítés. Bármilyen műfajnak hódoljon is, a látvány mögött mindig ott érezzük az erőteljes érzelmi-gondolati töltetet, jelen esetben a drámaiságot lila-kék lendületbe lényegítő lírai megfogalmazást” – hangsúlyozta.

Kozma Rozália munkáit értékelve kiemelte a légies könnyedséget, az avatott művészi köntösbe burkolt, sokat sejtető, suttogóan sejtelmes jelbeszédet.

A megnyitón Cseh Katalinnak a kiállítás színvilágához idomuló verseit, a költő hiányában, Forró Ágnes olvasta fel, zenei aláfestésként Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusából hangzottak el részletek.
(köllő)
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 13:36 | 11 Octombrie, 2010

2010. október 12. - Kékeslila harmóniák


Forró Ágnes pasztelljei és Kozma Rozália faliszőnyegei a Gy. Szabó Béla Galériában

Forró Ágnes amúgy józsefattilásan, meglepte maga-magát egy újabb, lila-kék lendületben fogant sorozattal. Merthogy éppen születésnapját ünnepli.

S persze meglepett vele bennünket is. Egyébiránt a művész évek óta a lila-kék bűvöletében él, ha pasztellezik. A pszichológia, esetében pedig a művészetpszichológia talán választ tudna adni az effajta alkotói preferenciára. Kozma Rozália vonatkozásában ezt már nem állíthatom ilyen határozottan, a művésznő munkáival ugyanis most találkoztam először. Így aztán nem is tudhatom, ez a részleges „lilakék lendület” milyen régi nála. Azt viszont tudom, hogy alkotásai mély benyomást gyakoroltak rám, s a felfedezés öröme mellett azt is meg kellett állapítanom, hogy a műfaji különbözőségek ellenére a két alkotó azonos hullámhosszon mozog. Sajátos harmónia jellemzi a kiállítást. S ez az összhang a pasztellek és textilmunkák színvilágában, de még inkább talán tematikájában érhető tetten. Jobban mondva a témát meghatározó belső késztetés, lelki affinitás vonatkozásában. A módban, ahogyan mindkét művész a lényeget, a nagy egészt meghatározó részletek felé fordul. És általánosít. Egy aprócska, de jellemző vonatkozás kiragadásával és előtérbe helyezésével utal a lényegre. Sajátos művészi koncentrátumok ezek az itt kiállított alkotások. Belső feszültségtől vibráló érzelem- és gondolatsűrítmények, amelyek megejtő szépségű, a drámaiság és líraiság elegyéből született látvánnyal kecsegtetnek.

Forró Ágnes egyfajta totális művész, hiszen a kerámiától a festészetig, számítógépes grafikáig és installációkig a képzőművészeti műfajok szinte mindegyikét kipróbálta már, s tegyük hozzá: nem kevés sikerrel. Mindezt pedig megtoldotta a lélekbúvárkodással, a művészet hatásmechanizmusának kutatásával, mentálisan sérült egyénekre gyakorolt hatásának tanulmányozásával, a betegek művészi megnyilatkozásainak elemzésével, ilyen természetű önkifejezéseik terápiás alkalmazásának feltérképezésével.

Minden igazi művészet a lélekből fakad és a lelkeket is célozza meg. Forró Ágnes két, látszólag különálló érdeklődési köre is itt találkozik, hogy kölcsönösen megtámassza és kiegészítse egymást. S innen az a sajátos mélység és szimbolika is, ami jellemzi pasztelljeit. A múlt relikviáinak művészi magaslatokba emelése, a tárgyi emlékek, épületrészletek, omladozó falak, kerítések, kapuk, sötéten a semmibe meredő ablakok vagy éppenséggel a mögülük kiszivárgó mesterséges fény, a pillanatnyi felizzás, akár a lelki folyamatok illusztrációja is lehetne: a lebomló agysejtek tompult homályából felvillanó értelem időszakos megcsillanása. Ablak az értelemre, ablak a világra. A bezártságból való kitörés vágya és lehetősége.

Sajátos értékmentés a Forró Ágnesé, aminthogy sajátos az is: ki mit tart értékesnek a környező világból, jobban mondva kit milyen esztétikai-érzelmi élmények késztetnek alkotásra, ki milyen ihletforrásból táplálkozik. Ilyen vonatkozásban pedig gótikus katedrális, zsúpfedeles parasztház, omladozó fészer vagy rogyadozó kerítés egyaránt szolgálhat ihletforrásul. Beállítottság kérdése, hogy a művész miben látja meg azt az érzelemvilágát és képzelőerejét megmozgató döntő mozzanatot, amely újabb alkotások létrehozására csábítja.

A művésztől meglehetősen idegen minden bombasztikus téma, csupán felszínesen figyelemfelkeltő, de valójában üres művészi megjelenítés. Bármilyen műfajnak hódoljon is, a látvány mögött mindig ott érezzük az erőteljes érzelmi-gondolati töltetet, jelen esetben a drámaiságot lila-kék lendületbe lényegítő lírai megfogalmazást. S hogy miért éppen a lila-kék? Talán mert pontosan ez felel meg leginkább a múlt ködébe vesző alig létezésnek, a már csupán pislákoló jelenlétnek. Ugyanakkor pedig egyfajta éteri tisztaságot is sugall.

A málló vakolatot elfedő növényzet zöldje, az egykor dicső napokat megélt, de mára durván bedeszkázott, klasszikus ívű kapu, s a deszkakerítést keresztül kasul szelő kacskaringós indák már a múltat elfedő jelent szimbolizálják. Ez az egymást feltételező ellentétpár az idősíkon túl formai jegyekben is tetten érhető: a ritmikusan ismétlődő párhuzamos alakzatokat át meg átszövő körívek formájában. Sajátos szimbólumként pedig ott a kerítésre feszített, tágra meredt szemekkel a semmibe néző, megnyúzott állat bőre. A rácsmotívum, a labirintus, a falrészleteket, kerítéseket övező fonalszerű képződmények s a Pókháló pedig már átmenetet képez a textilmunkák felé.

Kozma Rozália izgalmas fonalrengetege a meglepetések tömkelegével szolgál. Légies könnyedség, lebegés, a formákra utaló leheletfinom, kontúrvonalszerű zsinórbeszéd jellemzi például a Jelek, jelentések című, vegyes technikával készült, nagyméretű munkát. Szembeötlők a különleges térhatást keltő felületmozgások, átfedések, a zsinóremberkék ritmikus tánca egy sajátosan ingó, színét fonákját egyaránt sejtető talajon, kékes lilás szürkés, olykor enyhén barnába hajló megvilágításban. Szimbólumok, jelzésszerű utalások, a tünékeny, múló lét egy-egy mozzanatának megfogalmazásai ezek. Avatott művészi köntösbe burkolt, sokat sejtető, suttogóan sejtelmes jelbeszéd. Maradandó művészi élménnyel kecsegtető, egyedi látvány.

Az új élet születését kísérő visszafogottan fennkölt hangulat sugárzik a Csírázás című, klasszikus szövési technikával készült alkotásból. A központba helyezett élet-jelkép, a csírázó mag mindent átfogó ereje, s a sajátos háttérjáték, a szordínósan felvillanó, kerítéssel szegélyezett út áttételesen az emberi jelenlétet is sejteti ebben az évmilliók óta ismétlődő, felső irányítású misztériumjátékban.

A részletekből születő egész sajátos példázata a Sejtek című, egyéni technikával készült alkotás. Az alapokat kereső, dolgok mélyére hatoló művész sejt-ellipszis-kavalkádja a látószervekként felcsillanó sejtmagokkal, s a csoportból önállósult változatokkal a látvány elsődlegessége mellett egyben a kitörés, az új utak keresésének sajátos szimbólumát is jelentheti. Aminthogy az Előérzet sötét alapból kiugró, világító sejtmagszerű képződményeivel is hasonló interpretációkra teremt lehetőséget. Az érzelmi alapon megvilágosodó elme sajátos felcsillanásaiként is értékelhetjük a fölöttébb látványos munkát. Az elmúlást jelképező, sötétbarna mélységből kitörő, határozottan felfelé igyekvő életes képződmény pedig már a lét diadalának teremt művészi megfogalmazást.

Lét és nemlét, élet és halál, elmúlás és újjászületés – ezek azok az egymást kizáró, de ugyanakkor egymást feltételező ellentétpárok, amelyek mentén szerveződtek mindkét alkotó munkái, s amelyek meghatározó módon rányomják bélyegüket az egész kiállításra.

(Elhangzott a 2010. október 9-én, a tárlat megnyitóján a Gy. Szabó Galériában)
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 09:16 | 12 Octombrie, 2010

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB