Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Művészeti Múzeum

vissza
2010. augusztus 19 - Rejtőzködő kincsek nyomában fontosság:
Kiállítás-sorozat a Művészeti Múzeumban

Íme milyen gazdagok vagyunk! – buggyant ki belőlem önkéntelenül is a kiállítás láttán. Pedig rejtőzködő vagy évtizedekig éppenséggel rejtett kincseinknek mindössze apró kis hányada ez. Válogatás a nagy egészből, ami a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából Fekete Emőkének, a Kolozs Megyei Tanács alelnökének és Călin Stegerean múzeumigazgatónak a jóvoltából a raktári félhomályból a legrangosabb helyre, a Bánffy-palota protokoll termeibe került. Olyan gazdagság, amivel nemcsak érdemes, de egyenesen szükségszerű büszkélkedni.

S hogy hosszú ideig miért övezte ekkora szemérmes csend, hallgatás, jobban mondva elhallgatás ezeket a felbecsülhetetlen értékű kincseket? A Művészeti Múzeum egykori megalapítója, a matuzsálemi kort megért, nemrég elhunyt Ditrói Ervin néhány évvel ezelőtt így fogalmazott: Jézus Krisztus, de még Poncius Pilátus sem volt akkoriban szalonképes. A hajdani múzeumigazgató megjegyzése konkrétan Munkácsy Mihály Ecce homo-jára vonatkozott ugyan, amely azóta is hengerre feltekerve várja a feltámadást, de persze általánosítható is, valamennyi, főként 19. századi, javarészt európai mércével mérhető magyar festő múzeumi készletben lévő művét illetően.

S hogy most ilyen parádés összeállításban csodálhatjuk meg nagyjaink alkotásait, az a felfedezés örömével járó esztétikai élményen túl egyben azt is jelenti: és mégis mozog a föld, még ha olykor lassabban is, mint szeretnénk. Szalonképesség vonatkozásában is. Az Ecce homo ugyan még restaurátorára vár, s az általános gazdasági krízis a múzeumot sem hagyta érintetlenül, de megcsodálhatjuk például a festőfejedelem, Munkácsy egy másik alkotását, a Síró gyermekeket, valamint annak a Ferenczy Károlynak az impresszionista atmoszféra festés jegyében fogant Csónakkal című munkáját, akit a Párizsban világsikert aratott, nemrég elhunyt Csernuss Tibor a legnagyobb magyar festőnek minősített. És ott van a Kolozsváron született és száz évvel ezelőtt elhunyt Székely Bertalan monumentális Naplementéje, Mednyánszkynak a barbizoniak finom, naturalista stílusában készült Mocsaras tája, Lotz Károly Vihar a pusztában című, romantikus hangvételű munkája, Keleti Gusztávnak az akadémizmus jegyében fogant, finom mívű tájképe, Markó Károly itáliai tartózkodásának emlékét őrző, klasszicista hangvételű, mesterien kidolgozott festménye, Koszta József két remekbe szabott, realista hangvételű munkája, Mészöly Géza Koldusasszonya, Magyar Mannheimer Gusztáv valamint a nagybányai iskola második nemzedékét képviselő Mikola András tájképei és nem utolsósorban a romantikus festészet egyik remeke, Brodszky Sándor Saskő vára című festménye.

A rendkívül értékes válogatás a kolozsvári tárlatlátogatók számára is premiernek számít: a festmények hosszú évtizedek óta most először kerülnek bemutatásra. De immár megtört a jég, s a továbbiakban több hasonlóan izgalmas kiállításra számíthatunk.

Ami pedig a Kolozsvári vedutákat illeti, ezek a művészi látleletek jóval ismerősebbek számunkra, hiszen nagy részükkel már találkozhattunk különböző kiállításokon. Most az újratalálkozás öröme csak elmélyíti azt az esztétikai élményt, amit többek között egy Szolnay Sándor-, Aurel Ciupe-, Gy. Szabó Béla-, Teodor Harşia, Tóth László-, Catul Bogdan- vagy Mohy-kép megtekintése jelent. A neves művészek alkotásait tartalmazó tárlatot a tematika fogja össze, ez teremti meg azt az összhangot, amelynek eredményeképpen egy fölöttébb sokrétű Kolozsvár-kép tárul elénk. De amilyen gazdagon árnyalt ez a régi és megújult város emlékezetes szögleteit, bizonyos időperiódusokhoz kapcsolódó állapotát felvillantó művészi megnyilatkozás-kavalkád, annyira sokrétű a megjelenítés módozata is. A posztimpresszionista hatásokkal dúsított realista ábrázolásmód kubista-konstruktivista megjelenítésekkel párosul, s persze minőség szempontjából is nagy a szórás. A válogatás éppen erre a sokoldalúságra fektette a hangsúlyt. Kolozsvári múlt és közelmúlt találkozik e termekben, rangos alkotók jelenítik meg a grafika és a festészet nyelvén Kolozsvár-élményeiket, állítanak emléket a kincses város kincseinek, vagy rögzítik a szüntelen alakulás egy-egy személyes élménnyel fűszerezett pillanatát.

S hogy hol a jelen? Az Apáczai-líceum képművészeti tagozata diákjainak a munkáiban. A folytonosság érzékeltetéseként és a megelőlegezett bizalom jegyében kaptak helyet ezek az ígéretes zsengék a nagymesterek munkái mellett.

Elhangzott 2009. augusztus 19-én, a tárlat megnyitóján, a kolozsvári Művészeti Múzeumban.
NÉMETH JÚLIA
Fotók: Horváth László
 
 
 
beirta: Horváth László - 08:47 | 07 Septembrie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB