Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Képzőművészeti kiállítások

vissza
2010. szeptember 02. - Kiállítás Darkó László emlékére fontosság:
Darkó László (1924–1970) festőművészre emlékeznek szeptember 2-án tisztelői, pályatársai halálának 40. évfordulóján.

A megemlékezés első momentumaként, 16.30-tól a Házsongárdi temetőben, a festő sírjánál a kegyelet koszorúit helyezik el a családtagok és barátok.

18 órától a kolozsvári Művészeti Múzeum kiállítással tiszteleg Darkó László emléke előtt. A közel 70 festményt felvonultató tárlatot Murádin Jenő művészettörténész nyitja meg, majd a festőre emlékezik a pályatárs és jó barát dr. Viorica Guy Marica ny. egyetemi tanár.

A megnyitó keretében kerül sor Kovács Árpád művészettörténész Darkó Lászlóról szóló könyvének bemutatójára, melyet a festő pályáját felölelő rövidfilm levetítése követ. Közreműködik: Márkos Albert és Ortenszky Gyula.

munkái itt lázhatók:
http://cid-ee72880c5a98249c.office.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/D/Darkó%20László
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 11:17 | 01 Septembrie, 2010

Lásd a(z) "---Még több fotó---" újságban megjelent cikket itt.
 

2010. szeptember 02. -Darkó László festészeti kiállítása elé


Darkó László 1942-ben doktorál Felvinczi Takács Zoltánnál a Kolozsvári Egyetem Művészettörténeti szakán. Tanárával később baráti kapcsolatot alakít ki. A kolozsvári „Szent Mihály” templom szentélyének újjáépítésekor felfedezi és gondos előkészítés után festői vénával restaurálja a feltárt középkori freskókat.

A megalakult Művészeti Főiskola és a Román Képzőművészeti Szövetség rendszeres kiállításainak légkörében festői adottsága egyre inkább életformává érlelődik. Amikor Kovács Zoltán, a Magyar Művészeti Intézet rektora a művészettörténeti katedrára hívja meg Darkót, már életreszólóan elkötelezte magát a festészet mellett. Rendszeresen résztvesz az állami kiállításokon, majd tagja lesz a Román Képzőművészeti Szövetségnek.

Nagy fordulatot eredményez Darkó művészi fejlődésében Dániában élő bátyjának meglátogatása. A többhónapos kinntartózkodás, a dániai elmélyült alkotási időszak tehetségének teljes kibontakozását eredményezi. Évek telnek a lázas munka állapotában, felszabadultan. A most megnyiló kiállításán szerepel egy félalakos önarcképe is. A képen megdöbbentő keménységgel, kihívó, egyenes tartással, szuggesztíven néz szembe önmagával és tekintetéből olvastat velünk is, számonkérően. Mintha egy mély kútba tekintene, amelynek mélyére már Kháron ladikjának árnyéka vetül.

Miután hazatér Dániából több alkalommal is beszél a halálról, mintegy keresve is azt. Megnyugtató, hogy műveivel nemcsak bennünket gazdagít, hanem az utánunk jövőket is. A művészet a történelem állandója.
Cs. Erdős Tibor
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 16:01 | 02 Septembrie, 2010

2010. szeptember 04. -Darkó László, aki érdekes és színes jelensége volt Kolozsvár társadalmi életének

Az esős, hideg időjárás ellenére zsúfolásig megteltek a Művészeti Múzeumnak helyt adó Bánffy-palota emeleti termei csütörtökön délután: halálának 40 évfordulóján kiállítás-megnyitóval és könyvbemutatóval tisztelegtek a kolozsváriak Darkó László tordai születésű festőművész emléke előtt.

– A jelenlévők közül csak kevesen találkoztak személyesen Darkó Lászlóval, aki negyven évvel ezelőtt, 46 éves korában hunyt el. Visszahúzódó természete ellenére is érdekes és színes jelensége volt Kolozsvár társadalmi életének az ‘50-es és ‘60-as években. Ha barátai és ismerősei éppen olyan hangulatban találták, hihetetlen expresszivitással tudott beszélni a világon mindenről, a festészetről, a művészetekről, a színházról egyaránt, a politikától azonban igyekezett távol tartani magát – magyarázta bevezetőjében Murádin Jenő művészettörténész, egyetemi tanár. Utalt többek között Darkó életpályájára, „egyszemélyes birodalmára”, a Szentegyház utca sarkán, széles falépcsőkön megközelíthető padlásszobára, ugyanakkor tanítómestereiről is szót ejtett, akiktől Darkó László a technikai megoldásokat, a kompozíció szerkesztésének minkéntjét sajátította el.

– Egyrészt különösen lelkesedett a festészet iránt, mészrészt tudta, hogy mennyire fontos elmélyülni a régi korok művészetében, és az akkoriban olyannyira elhanyagolt műemlék-restaurálás ügyét is felkarolta – hangsúlyozta a művészettörténész, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a mostani kiállítás megszervezéséhez: Kovács Árpád csíkszeredai művészettörténésznek, aki több hónapos munkájával a családtörténeti feltárástól a műelemzésekig sok mindennel hozzájárult az életmű megismertetéséhez és Szőcs Margitnak, a hagyaték gondozójának, aki „kitartó makacssággal szorgalmazta a könyv és a kiállítás elkészültét”.

A folytatásban Viorica Guy Marica művészettörténész, nyugalmazott egyetemi tanár Darkó Lászlóval kapcsolatos emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel, majd Kovács Árpád szólt néhány szót. – Tavaly nyáron egy nagyszabású projektbe kezdtünk, amelynek elsődleges célja az volt, hogy Darkó László alkotásait megmutassuk a nagyközönségnek. Nagy öröm számunkra, hogy erre sor kerülhetett, és emlékkiállítással tiszteleghetünk az emléke előtt. Illesse köszönet ezért Szép Gyulát, aki a hagyaték feldolgozásában és a Darkó Lászlóról szóló kötet megjelentetésében nyújtott segítséget, Murádin Jenőt, aki szakmailag támogatott, Viorica Guy Maricát, amiért megosztotta velünk a művésszel kapcsolatos emlékeit, valamint az emlékfilm elkészítőit, Bardocz Sándort, Essig Józsefet, és persze mindenkit, aki megtisztelte jelenlétével a mostani rendezvényt – mondta Kovács Árpád.

A kiállítás-megnyitón közreműködött Márkos Albert és Ortenszky Gyula.
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:57 | 04 Septembrie, 2010

2010. szeptember 11. - Darkó Lászlóban mindig a kettősség munkált

Akik itt összegyűltek, a Bánffy-palota termeiben, már kevesen emlékeznek a 40 éve elhunyt festőre, Darkó Lászlóra. Pedig valamikor, az 1950-es, ’60-as években, a maga csendes modorában is feltűnő jelensége volt Kolozsvár művészeti életének. Messze állt tőle ugyan a szereplési vágy, de ha társaság gyűlt egybe a műtermében, és ha olyan hangulatban volt, sziporkázóan szellemes szövegével elkápráztatta a jelenlévőket.

Képzeljünk el egy hatalmas padlásteret, a Szentegyház utca és Bolyai utca sarkán, ahova elkopott széles falépcsőkön lehetett följutni. Ez volt az ő birodalma, ott tartotta a világra tárt széles ablakokat nyitó szimpóziumjait.

Néhányunknak, kezdő kritikusoknak, akik fel-feljárogattak hozzá, a meghökkentően furcsa jelenség az volt: egy festő, akinek művészettörténeti doktorátusa van! Hát ez fehér holló volt akkoriban. Nem is tudok rá példát rajta kívül.

Aztán látom magam előtt, magas termetével, fekete szöghajával, ahogy a Szent Mihály templom félhomályában a falak előtt hajladozik, s valami végtelen finom mozdulatokkal bontja ki a sok évszázad óta mészrétegek alatt rejtőző falkép-részleteket.

Darkó Lászlóban mindig ez a kettősség munkált. A vonzódás a festészethez és hasonlóan erős elkötelezettség a régmúlt korok művészete iránt, a műemléki restaurálás hallatlanul izgalmas feladatának vállalása.

Az 1924-ben Tordán született Darkó szülővárosából jutott be a kolozsvári Piarista Főgimnáziumba. Semmiféle vidékiesség nem érződött azonban rajta. Kiváló rajztudását Debitzky István, az iskola rajztanára fedezte föl és a VIII. osztályos tanuló képeit 1941-ben már kiállításon vitte a közönség elé. Azután, mint sorsvonalon átbillenő kocka, mélyebb művészeti érdeklődése irányította a művészetek felé, Felvinczi Takács Zoltán és Fintz Géza katedrájára.

Festészetének témái: tájak, portrék, gyakran önvizsgáló önarcképek. Az erdélyi táj jellegét próbálta megragadni kolozsvári, Szamos menti, illetve aranyosszéki képeiben. Azután a változatosság kedvéért északi tájak hangulatát is megörökítette, azon a két hosszabb tanulmányúton, amelyet Dániában élő öccsénél tölthetett.

A tájképet, miként a barbizoniak, lelkiállapotnak tekintette. Ezek pedig a korszak, a diktatúra nyomott hangulatához igazodva, leginkább borúsak, felhősek, drámaiak voltak. Nem egyszer már ezért is kizsűrizték a közös tárlatokról. Pedig a hagyományoktól nem távolodott messze, csak egy-egy festményén érződik a konstruktív képépítés szándéka.

Portréival hadakozott a legtöbbet, hogy azok valóban a lélek tükrét nyújtsák a szemlélőnek. Ezért van az, hogy minden képmását rajzok, grafikai előképek sokasága kísérte. Ezeket nem tekintette többnek egyszerű tanulmányoknál, a végeredményt segítő részletmegoldásoknál. A mostani kiállításon látható önarcképe tükrözi a leghívebben, milyen belső hangokra hallgatva és milyen őszinteséggel jutott el az ábrázolás hitelességéig.

A festő Gáll Ferenc tanítványa volt Darkó László, tőle sajátította el a mesterség fogásait. De Gáll bravúros technikáját mindvégig idegennek érezte; nála a képalkotás gyötrődések kálváriás útján vezetett végső eredményekre.

Megalkuvásra nem lehetett rávenni. Szocreál képet sem festett. Talán ez is oka annak, hogy sokszor szélre sodorták, s csak egy-két alkalom, például az 1964-es önálló kiállításán lehetett fölmérni igazi értékeit.

Ez a mostani kiállítás arra hivatott, hogy Darkó László emlékét, művészetének kvalitásait visszahozza a köztudatba.

Ezt szolgálja a még nyomdafestékszagú könyv, a Darkó-monográfia, amellyel, sok hónapos munka után, Kovács Árpád fiatal művészettörténész ajándékozott meg minket. Mindez pedig nem valósulhatott volna meg, ha a hagyaték gondozója, Szőcs Margit nem szorgalmazza annyira kitartóan, támogatókat keresve egy, talán eleve kilátástalannak tűnő ügyhöz. Neki, illetve nekik köszönhetjük ezt a kiállítást, a könyvet és a Darkó emlékét megelevenítő filmet is.

(Elhangzott 2010. szeptember 2-án, a Darkó László-kiállítás megnyitóján a Bánffy-palotában).
MURÁDIN JENŐ
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 15:33 | 11 Septembrie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. szeptember 06. Darkó Lászlóra emlékeztek Kolozsváron


Megkoszorúzták Kolozsváron lévő sírját, majd mintegy hetven festményéből összeállított tárlatot nyitottak meg a Bánffy-palotában a negyven éve elhunyt Darkó László emlékére.

„Ez a kiállítás Kolozsvár művészeti közelmúltjáról szól. A tény, hogy kétszázan gyűltek össze a megnyitón, igazolja, hogy a mai művészet látókörébe is be lehet vonni egy négy évtizede elhunyt festő gazdag hagyatékát” – nyilatkozta a Krónikának Murádin Jenő művészettörténész a Darkó László festőművész halálának negyvenedik évfordulóján megrendezett kiállítás hétvégi megnyitóját követően.

A Szépművészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palotában tartott ünnepélyes megnyitón elsőként Călin Stegerean, a múzeum igazgatója szólalt fel. Rövid köszöntőjét követően Murádin Jenő mutatta be a tárlatot. A kiállítást megelőzően Darkó László hozzátartozói és barátai a Házsongárdi temetőben, a festő sírjánál helyezték el a kegyelet koszorúit.
Egyedülálló jelenség

A művészettörténész elmondta: a kiállítás különlegessége abban áll, hogy Darkó László az 50-es, 60-as években egyedülálló jelenség volt Kolozsváron. A tordai születésű festőművész a művészettörténet doktora is volt egy személyben. „Ebben a kettősségben tárul fel az ő hagyatéka, tájkép és portré festészete” – mutatott rá Murádin Jenő. A művészettörténész hozzáfűzte, az, hogy a közel hetven festményt felvonultató kiállítás egyáltalán létrejöhetett, Szőcs Margit érdeme, aki gondosan kezelte Darkó hagyatékát, a kiállítás szükséges anyagi feltételeit az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának vezetője, Szép Gyula teremtette elő.

Viorica Guy Marica művészettörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, aki személyesen ismerte Darkó Lászlót, saját személyes élményeit elevenítette fel, így az érdeklődők betekintést nyerhettek abba is, hogy milyen volt a festőművész emberközelből.
Könyvbemutató a tárlatnyitón

A megnyitón bemutatták a kiállítás kurátora, Kovács Árpád művészettörténész Darkó Lászlóról szóló monográfiáját, amely a festőművész családtörténetét és pályáját mutatja be. A kiállítás kurátora is köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki hozzájárult az emlékkiállítás létrejöttéhez. Ezt követően Bardocz Sándor és Essig József a festő pályáját bemutató kisfilmjét vetítették le.

A tárlat megnyitóját Márkos Albert és Ortenszky Gyula, a Kolozsvári Filharmónia zenészeinek fellépése zárta: Kodály Zoltán Duó hegedűre és gordonkára című darabját adták elő. Darkó László festő, művészettörténész, restaurátor 1924. május 22-én született Tordán.

Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen, illetve Bolyai Tudományegyetem végezte, 1948-ban művészettörténeti doktori címet szerzett. Elsősorban portrékat és tájképeket festett, ugyanakkor több esszét írt a művészetről. Restaurátorként is működött: 1956–57-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban középkori falfestményeket tárt föl. 1970-ben hunyt el Kolozsváron.

Szerző(k): Kiss Előd-Gergely
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 15:41 | 11 Septembrie, 2010

Lásd a(z) "Krónika" újságban megjelent cikket itt.

2010-09-02 - Darkó László – a „tudós festő”


Darkó László festőművészre emlékeztek Kolozsváron csütörtök délután, halálának negyvenedik évfordulója alkalmával.

A megemlékezés első mozzanataként a Házsongárdi temetőben megkoszorúzták Darkó László sírját, majd ezt követően, 18 órától a Szépművészeti Múzeumban nagyméretű kiállítást nyitottak meg a festő gazdag életművéből. A közel 70 festményt felvonultató tárlatot Murádin Jenő művészettörténész nyitotta meg. Murádin elmondta Darkó László fiatalon, 46 évesen halt meg, életműve derékba tört, minden bizonnyal sokkal ismertebb lenne ma, ha életműve kiteljesedhetett volna.

Az ötvenes, hatvanas években a festőművész, bár visszahúzódó ember volt, a kolozsvári közélet ismert személyisége volt, rendkívüli műveltsége, előadókészsége is ismertté tették. A megnyitó keretében bemutatták Kovács Árpád művészettörténész Darkó Lászlóról szóló könyvét is. A fiatal csíkszeredai művészettörténész néhány hónapos kemény munkájának köszönhetően jöhetett létre ez a kiállítás, mondta a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Călin Stegerean.

A fiatal festő

Darkó László Tordán született, 1924-ben, jómódú polgári családban. Szülővárosa jelentős mértékben meghatározta pályájának alakulását. Festeni, még gimnazista korában, a később Franciaországban nagy hírnévre szert tett Francois Gáll festőművésztől tanult. A fiatal tanítvány 1941-ben, 17 évesen a piarista gimnáziumban rendezett kiállításra két olajképpel jelentkezett.

Korai festményeinek ihletői többnyire a Torda környéki tájak voltak. 1944-ben a Műcsarnokban rendezett Erdélyi Képzőművészek Pünkösdi Kiállítása mérföldkő volt Darkó pályájának alakulásában. 1948-ban A tájképfestészet korszakai című disszertációjával a Bolyai Tudományegyetemen doktori címet szerzett.
Alkotói fordulatok

Tájélményekből táplálkozó festészetét tiszta színek, konstruktív megoldások jellemzik. Darkó felfogásában a neoklasszicizmus eredményeit gyümölcsözteti. Az ötvenes évektől tájképei mellett egyre több portrét festett.

Az ötvenes évek elejétől tájképei új látásmódot tükröznek, a vizuális élmény szintetikus kifejezésre összpontosító képalkotássá érlelődtek. Ekkortól már rendszeresen állított ki, állandó résztvevője volt a Kolozsvár Tartományi Képzőművészeti Kiállításoknak. Szénrajzait is bemutatta, melyek merész szerkezetű, kemény vonalvezetésű kompozíciók, voltak olyan műalkotások, melyek a jelenségek felszínétől egy belső rend felé való fordulást mutattak. A látási élmény szintetikus kifejezése, a részletek nagy, határozott formákban való összefogása jellemző rájuk.

A festőművész 1966-ban látogatta meg öccsét Dániában. A pár hetes kint tartózkodás után gazdag élményanyaggal tért haza. A dániai környezet rendkívül inspiratív volt számára, ekkor teljesedett ki művészete. Ezeken a képeken már kerül minden határozottságot, a kavargó hullámok, a tarka párák látomásos megjelenítése, a háborgó elemek színjátékának érzékeltetése nem kívánja meg a részletek pontosságával való törődést.
Elismert restaurátor

Darkó 1956-tól részt vett a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálási munkálataiban. 1957-ben ő tárta fel az évszázadok óta a mészréteg alatt lévő falfestményeket a déli mellékszentélyben és a déli mellékhajóban. A freskók napvilágra hozatala meghozta Darkó számára a hírnevet.

Restaurátori munkásságát mind a szakmán belül, mind a társadalom részéről elismerés övezte. Ezt követően 1959–-60-ban a szatmári római katolikus székesegyház szentélyében található fal- és mennyezetképek javítására kérték fel, 1969–70-ben a váradi Püspöki palota kápolnájának falképeit javította ki.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 15:54 | 11 Septembrie, 2010

Lásd a(z) "Új Magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB