Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Reményik Sándor Galéria

vissza
2010. június 22 -Katona Lajos szobrászművész és Katona György festőművész közös kiállítását fontosság:
... nyitja meg Németh Júlia műkritikus június 22-én, kedden du. 6 órakor a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában (bejárat a Bagoly könyvesbolton keresztül). A kiállítás július 10-ig látogatható, munkanapokon 10–18, szombaton 10–14 óra között.





Katona Lajos munkái itt láthatók:
http://cid-ee72880c5a98249c.office.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/K/Katona%20Lajos?uc=1

Katona György munkái itt láthatók:
http://cid-ee72880c5a98249c.office.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/K/Katona%20György
 
 
 
beirta: Horváth László - 15:32 | 18 Iunie, 2010

Lásd a(z) "--Még több fotó --" újságban megjelent cikket itt.
 

2010. június 22. -Premier a Reményik Sándor Galériában


Katona Lajos, a csupán „kezével látó” vak szobrászművész és unokaöccse, a nemzetközi hírnévnek örvendő Katona György magyarországi festőművész alkotásaiból nyílik tárlat ma, kedden délután 6 órakor a Kossuth/December 21. utca 1. szám alatti pincegalériában. Két, merőben más élményforrásból származó, de ars poeticájukban, az alkotások erőteljes kisugárzásában, üzenetükben egybecsengő, sajátos művészi világ találkozásának lehetünk szemtanúi. Mindkét művész groteszk iránti vonzódása dacára sajátos humánum sugárzik az egymással harmonizáló munkákból.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:23 | 22 Iunie, 2010

2010. június 25. -Rendkívüli tárlat a Reményik Galériában
Nem mindennapi képzőművészeti kiállítás megnyitójának lehettek tanúi mindazok a művészetpártolók, akik az esős idő ellenére is ellátogattak június 22-én, kedden délután a Reményik Galériába: Katona Lajos vak szobrászművész kisplasztikáit és unokaöccse, Katona György festményeit csodálhatták meg, Kolozsváron első ízben.

A galéria nevében Szép Krisztina üdvözölte a művészeket és a vendégeket, majd átadta a szót Németh Júlia műkritikusnak, aki rendkívülinek nevezte a kiállítást. A méltató kifejtette: a Reményik Galériára fennállása óta jellemző a változatosság és az igényesség, Erdély és a nagyvilág számos jeles képzőművészének munkáit kínálta már látogatóinak, ezúttal pedig valósággal sokkoló, merőben más élményforrásból származó művészvilág munkáit vonultatja fel falain. A munkák meglepő hasonlóságot mutatnak, mintha harmonizálnának egymással, és az alkotók közötti rokoni kapcsolat művészi ars poeticájukban is megmutatkozna: bár mindketten hajlamosak a groteszk ábrázolásra, a művekből mégis humánum sugárzik – hívta fel a figyelmet a műkritikus.

– A tapintás a vak ember számára eszköz, kezében a megtapogatott fadarab szoborrá válik – mondta el Németh Júlia, hozzátéve, hogy Katona Lajos 1975-ben készítette első, Térdeplő akt című szobrát, amelyet számos további, kifinomultabb alkotás követett. A művész maga formakísérletnek nevezi munkáit, a kritikus szerint pedig a nyersanyaghoz igazodva, a fa személyiségi jogait tiszteletben tartva teremti meg sajátos művészi világát, ösztönösen ráérezve a leghatásosabb kifejezési formára, a figurativitás következetes híveként.

A méltató értékelte a kolozsvári születésű, de innen már húsz esztendeje Magyarországra költözött Katona György festő sajátos szín- és formakavalkádot felvonultató, leginkább biblikus-mitologikus tematikájú munkáit is, szürrealisztikus vízióként nevezve meg azokat. Felhívta a figyelmet a művész rendkívüli sokoldalúságára, valósághű tájképeire, a bennük fellelhető őszinte festői vallomásokra, valamint képei visszatérő motívumaira: a keresztre és kapura, a halra és az irodalmi utalásokra.

A méltató szavak után a két művész is köszönetet mondott a kiállítás létrejöttéért. Katona Lajos szobrász elmondta: jóllehet munkái Kolozsváron készültek, 13 magyarországi tárlatát követően most először mutatkozhatott be velük itthon is. Saját bevallása szerint az a szándéka, hogy kifürkéssze a tapintásos érzékelés titkait, minderről pedig tanulmányt is közölt a Székelyföld című lapban. Katona György festő hozzátette: kiállításai alkalmával mindig bátorítást kap, ösztönzést a munka folytatására.

A rendkívüli tárlat július 10-ig tekinthető meg a Reményik Galériában (bejárat a Bagoly könyvesboltból), hétköznap 10–18, szombaton 10–14 óra között.
S. B. Á.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 06:58 | 25 Iunie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010-06-24 -Találkozás a groteszkben

Szobrok és festmények kettőse a kolozsvári Reményik Sándor Galériában

„A környező világ befogadásának és művészi feldolgozásának különleges példája Katona Lajos és Katona György képzőművészi munkássága. Noha a két művész merőben más élményforrás hatása alatt alkot, a világot színekben kifejező festőművész Katona György és a világtalan, de kezével látó szobrászművész, Katona Lajos alkotásai meglepő hasonlóságot mutatnak. Mintha a két művész ars poétikáját rokonította volna” – fogalmazott Németh Júlia műkritikus a tegnapelőtt, a kolozsvári Reményik Sándor Galériában megrendezett kettős kiállítás megnyitóján.

A kincses városból húsz éve elszármazott Katona György festőművész és a világtalan Katona Lajos szobrászművész kettős tárlatmegnyitójára rengeteg műkedvelő és művész volt kíváncsi. A kiállított nagyszabású munkák szemmel láthatóan magukkal ragadták a közönséget.

„Azt hiszem, ilyenkor a művész részéről egy szívbéli köszönet jár azoknak a műértőknek és műkedvelőknek, akik eljöttek erre a kiállításra. Köszönet és hála azoknak az ismerősöknek és kedves ismeretleneknek, akik mellettem álltak és állnak, és eljönnek ezekre a kiállításokra” – mondta beszédében Katona György festőművész. Németh Júlia műkritikus szerint a két művész alkotásai merőben életigenlőek, az élet különböző problémáira érzékenyek.

Annak ellenére, hogy különböző műfajokban és különböző művészi eszközökkel ragadják meg az általuk érzékelt és befogadott környezetet, a két művész hitvallása a groteszkhez fűződő viszonyokban fonódik eggyé. „Az itt kiállított munkák, noha első látásra nagyon távol esnek műfajilag és művészi eszközök terén is egymástól, mégis egészet képesek alkotni. Úgy is mondhatnám, hogy ezek az alkotások így együtt kiállítva párbeszédet folytatnak az élet groteszk voltáról.

Ami valóban lenyűgöző, hogy ezeket a szobrokat egy vak szobrászművész készítette” – nyilatkozta lapunknak a műkritikus. A közönséget sem hagyta hidegen a kiállítás élménye. „Felemelő és egyben megrázó élmény itt lenni ezen a kiállításon. Azt hiszem, még soha nem találkoztam ilyen átütő erejű műalkotásokkal” – mondta el lapunknak egy látogató. A kiállításon szereplő műalkotásokat az érdeklődők július 10-ig tekinthetik meg.
Sipos M. Zoltán
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:17 | 25 Iunie, 2010

Lásd a(z) "Új Magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

2010. július 06. -Szürrealisztikus víziók síkban és térben


A Reményik Sándor Galéria többéves történetének legfőbb jellemzője a változatosság és az igényesség. A tehetséges pályakezdőktől az olyan szaktekintélyekig mint többek között Vetró Artúr, Soó Zöld Margit vagy éppenséggel az egyiptomi főváros, Kairó képzőművészeti egyetemének művésztanárai, Erdély és a nagyvilág számos jeles képzőművésze megfordult már itt. Ez a mostani tárlat mégis talán az eddigi legsajátosabb. Újszerű, sőt valósággal sokkoló annak a két, merőben más élményforrásból származó művészi világnak a találkozása, amelynek szemtanúi lehetünk.

A környező valóság művészi átlényegítését, elképzeléseit, érzelmeit, sajátos eszmerendszerét színekben megjelenítő festőé, Katona Györgyé és a világot csupán tapintással érzékelő, kezével látó, világtalan szobrászé, Katona Lajosé. Az élménybefogadás és feldolgozás, valamint a művészi eszközök és megjelenítési formák különbözősége dacára a más-más műfajban készült munkák meglepő hasonlóságot mutatnak. Azt is mondhatnám: harmonizálnak egymással. Mintha a két művész rokoni kapcsolatai érzelem- és gondolatvilágukat, művészi ars poeticájukat is rokonították volna. A groteszk iránti vonzódás dacára egyfajta sajátos humánum sugárzik munkáikból. A festőnél ez természetszerűleg a portrékban és a kompozíciós portrék sokaságában érhető tetten. A konkrét arcvonások művészi feldolgozásán túl Katona György a lélek kapujához vezető utat is megnyitja: alanyainak belső világát, jellemét, érzelmi életét is felvillantja. A szobrásznál a kompozíció részét képező, esetleg csupán sejtető, vagy éppenséggel mindössze virtuálisan hozzátársítható arcábrázolások nem ritkán egyfajta testbeszéddel egészülnek ki: a formák sajátos líraiságba torkolló groteszkségével.

Katona Lajos szobrait formakísérleteknek minősíti. Azok is. De Kádár Tibor festőművész megállapításával összhangban, vajon melyik hivatásos művész alkotásai nem azok? Hiszen abban a pillanatban, mihelyt saját stílusán, kialakított-kiforrott művészi világán belül lemond az új munka születését feltételező kísérletről, lemondhat alkotói státusáról is.

A tapintással érzékelhető formák világa a vak ember számára az észlelésnek és a művészi kommunikációnak az eszköze. Nem tudom Katona Lajos kezében miként vált először szoborrá a megtapogatott fadarab. De csodálni tudom azt a minden objektív nehézséget elhárítani képes, művészi elhivatottságból származó vitalitást és képzelőerőt, amellyel 1975-ben megalkotta első szobrát, a Térdeplő aktot, amit aztán a többi, már kifinomultabb, még érzékletesebb alkotás követett. És csodálom a kezével látó embernek azt a képességét és tagadhatatlan művészi hajlamát-adottságait, amellyel ösztönösen ráérzett a szobrászat mibenlétére: arra a legősibb és egyben legmodernebb formanyelvre, amely a tömbszerűségre, a nagy összefoglaló formákra, a kompozíciós egységre épít, és ezen belül variálja a művészi mondanivalót, a formák interakciója révén teremtve új minőséget, újabb és újabb műalkotást. Azt is mondhatnám: Katona Lajos a kezébe kerülő nyersanyaghoz igazodva, némi túlzással, a fa személyiségjogait tiszteletben tartva teremti meg fölöttébb sajátos művészi világát. Egymásba hajló, egymást kiegészítő-megtámasztó alakzatok harmóniájából születő munkái a spontaneitás és a precíz megmunkálás ötvözetei. A művész ösztönösen ráérez a legmegfelelőbb, leghatásosabb kifejezési formára. A lényeglátás és láttatás az erőssége ezeknek a balladai tömörségű, s olykor hangulatú szobroknak, amelyek az afrikai és óceániai törzsi kultúra sajátos formavilágát és a modern szobrászat óriásának, Henry Moore-nak az organikus és mértani rend egységére, a tömör és a szabadon hagyott felületek variációjára, a pozitív és negatív formák ritmikus váltakozására épített alkotómódszerére emlékeztetnek.

A szobrász a figurativitás következetes híve, szobrai zömének főszereplője az ember, annak ellenére, hogy úgy véli, a fej, az arcok megformálása nála maszkszerű. S ebben van is némi igazság. Másfelől viszont meglepően szuggesztív arckifejezésekkel is találkozunk például az Énekmondó vagy a Tenyérjós esetében. A keresztember mélyreható tekintetével pedig mintha szemlélője lelkivilágának legrejtettebb zugába is belelátna. Az egymást feltételező ellentétpár az Élet és halál együttese, a pozitív és negatív formaelemek kölcsönhatása különleges hangulatot teremt. És itt is felfedezhető a művész által alakzatként olyannyira kedvelt spirál, amely aztán formailag az Örvényben és a Kígyólányban teljesedik ki. Alkotásaiban a keresztmotívum is fel-feltűnik. A sajátos formaalakítás, a bizarr egybeszerkesztések folytán létrejött kompozíciók nekem a matematikusból lett jeles grafikust Marcell Chirnoagat juttatják eszembe.

S itt folytatnám a festő Katona György munkáival hiszen egy újabb találkozási ponthoz jutottunk. A bizarr egybeszerkesztések, a szürrealisztikus víziók mozgalmas világa a festőnél teljesedik ki sajátosan élénk szín és formakavalkádban. Erőteljesen emberközpontú festményei – megrázó erejű például a Szabadságharc Veronikái – jobbára biblikus, mitologikus tematikát idéznek, látványos sorozatokban elevenítve fel többek között Jónás és a cethal találkozását és annak következményeit, a keresztút stációit. A kereszt egyébként visszatérő motívumként szerepel alkotásaiban akárcsak a kapu. Ez utóbbi talán szimbolikus jelentésben, úgy is mint nyitás egy élhetőbb világ felé és úgy is, mint a múlt relikviáihoz való hozzáférés lehetősége.

Külön kategóriát képeznek a halas képek. A hal, mint egyike a legősibb szimbólumoknak, az ősemlékezés, az egykori halász-vadász életmód 21. századi megtestesítője. Egyfajta sajátos ember-hal kontamináció, a haluralom szürrealisztikus víziója kísért, emberfaló Hal-álom, az ortodoxiába fogalmazott halisten uralma. Egyfajta fekete humorral fűszerezett játék a szavakkal, jelképekkel.

A megrázó komorság és könnyed játékosság egyaránt jellemző Katona Györgyre. Sajátosan expresszív, szürrealizmusba hajló nehézsúlyú festmények és könnyed folklorisztikus vagy szecessziós motívumokkal tarkított kerti anziksz-szerű kompozíciók váltogatják egymást, miközben a konkrét irodalmi vonzatok, Ady és József Attila vizualizálások sem hiányoznak.

Külön kategóriát képeznek sajátosan eleven szín-játékai, a többlépcsős elvonatkoztatás nyomán keletkezett absztrakt festményei (A fény felé, Sámán) vagy köztes megoldásként a figurativitást csupán sejtető alkotások ( Oszló társaság).

Sajátos a munkák faktúrája is. A gyűrődéses felületek valósággal kiugrasztják a lényeget, sajátos hangulatot kölcsönözve az alkotásoknak. Magának a kompozíciónak szerves részét képezve mintha többek is lennének egyszerű formaelemnél.

Katona György rendkívül sokoldalú művész. Klasszikusabb hangvételben is megszólal. Valósághű tájképein az életszerűség, az elsődleges élmény hatása érezhető. Színeiben sziporkázó, a látvány kínálta lehetőségek maximális kiaknázására irányuló, őszinte festői vallomások ezek. Nézi, csodálja, élvezi a tájat, emberét és emberkéz alkotta tárgyait: a népi építészet élénken magakellető, vagy visszafogottabb formai remekeit.
NÉMETH JÚLIA
Fotó:HORVÁTH LÁSZLÓ
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 09:21 | 06 Iulie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. július 27. -Egy kiállítás utóhangjai

Egy jó kiállítás nyomot hagy a tárlatlátogató lelkében. S ha konkrét valójában többé-kevésbé csupán a vizuális memória függvényében idézhető is föl, hangulata megmarad. A modern technika jóvoltából pedig nem egy tárlat anyaga – részben – a világhálóra is felkerül.

Az immár két évtizede Magyarországon élő, de nagyváradi születésű és szilágysági kötődésű Katona György festőművész – közép és felsőfokú művészeti tanulmányait Kolozsváron végezte – nagybátyjával, Katona Lajos szobrászművésszel tanulóéveinek színhelyén rendezett közös kiállítása maradandó élményt jelent annak, aki látta. A művész életének talán legkerekebb születésnapján, az ötvenediken lepte meg magát és a kolozsvári művészetkedvelőket, barátait ezzel a bemutatkozó-értékfelmérő tárlattal.

A sokoldalú tevékenységének korántsem teljes, de bizonyos mértékben meghatározó keresztmetszetét nyújtó rendezvény visszhangja választott hazájába, s a kört még jobban leszűkítve, Veszprém környékére is eljutott. A jelentős művészeti központnak számító, patinás anyaországi város festői, grafikusai és szobrászai, az F csoportot alkotó, részben szintén Erdélyből áttelepült, a figurativitás iránt elkötelezett művészek nemrég nagy sikerű, átfogó tárlattal mutatkoztak be a Művészeti Múzeumban. Nem véletlen tehát, hogy a kolozsvári közönség többek között ezért is fordult érdeklődéssel a térség másik, Pápán tevékenykedő, bizonyos mértékben hasonló elveket valló kiállítója felé.

A megannyi visszajelzés közül egy irodalmi csemegének számító írással kíséreljük meg kiteljesíteni a Katona György festészetéről kialakított képet. Szerzője, az ugyancsak erdélyi, Kolozsvárhoz erős szálakkal kötődő költő, Pethő László neve nem először szerepel lapunk hasábjain. Most Katona György egyik, különösen értékes festménye ihlette reflexióit adjuk közre.

 
 
 
válaszolt: Horváth László - 22:42 | 27 Iulie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB