Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Képzőművészeti kiállítások

vissza
2010. május 26. -SZEDERJESI ANDRÁS fontosság:
... szobrászművészre emlékeznek, és munkáiból mutatnak be május 27-én, csütörtökön du. 5 órától a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6. szám). A szobrász életművét Takács Gábor méltatja. Közreműködik Rekita Rozália és Jancsó Miklós színművész, valamint Kostyák Előd csellóművész.


SZEDERJESI ANDRÁS munkái itt láthatók:

http://cid-ee72880c5a98249c.skydrive.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/S/Szederjesi%20András?uc=3
 
 
 
beirta: Horváth László - 09:12 | 28 Mai, 2010

Lásd a(z) "--- Még több fotó ---" újságban megjelent cikket itt.
 

2010. május 29. -In memoriam Szederjesi András: erdélyi líraiság és érzelem


A XX. századi erdélyi plasztika kiemelkedő képviselőjére, a négy éve elhunyt Szederjesi Andrásra emlékeztek csütörtökön délután a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében, az Unitárius Nőszövetség közgyűlése alkalmából. A rendezvényen a szobrászművész Svédországban illetve Svájcban élő fia, András, és unokája, Imre jóvoltából Szederjesi András életművéről készült reprodukciókat vetítettek ki, illetőleg tárgyi mivoltukban is megtekinthettünk néhány kisplasztikát és plakettet. A szobrász életművét méltató Takács Gábor grafikusművész elmondta: a rendezvény nem szabályszerű kiállításnak, hanem a művészre való emlékezésnek, munkássága előtti főhajtásnak minősíthető.

Szederjesi András egyike azoknak a képzőművészeknek, akiknek élete és munkássága elválaszthatatlanul Erdélyhez, az erdélyi szellemiség összetevőihez kötődik. A művész a Nyikómente mellékvölgyében, a Léckert patak völgyfőjében megbúvó kis faluban, Medeséren született 1926-ban. 1957-ben diplomázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, ahol Kós András, Benczédi Tibor, Kósa Huba Ferenc, valamint Szervátiusz Jenő voltak tanárai és mesterei.

1961–72 között tanársegédként és adjunktusként dolgozott a kolozsvári Pedagógiai Intézet rajz szakán, majd 1986-ig maga is a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanáraként tevékenykedett. Tagja volt az újraalapított Barabás Miklós Céhnek és 1961-től a Romániai Képzőművészeti Szövetségnek is. Többnyire kisplasztikákat, domborműveket, plaketteket, érméket készített. Munkáit fellelhetjük Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Bukarestben, Budapesten, de Svédországban és Svájcban is – tudtuk meg Takács Gábortól.

Bronzban, kőben, gipszben, márványban, homokkőben és fában egyaránt dolgozott, sok terrakottát, kerámiavázát és dísztárgyat is készített, élvezte az anyag kötetlenségét. Fafaragásaira az aprólékos megmunkálás, a csiszolt, fényes felületképzés jellemző. Kisplasztikáin és domborművein Szervátiusz Jenő formaalkotásának hatása érződik, különösen korai munkáin. Kedvelt faanyagai a gyümölcs-, gyertyán-, mahagóni és tiszafa, utóbbiak rozsdabarna, illetve sárgás színét is felhasználta alkotásai összhatásának kiépítésére – magyarázta a grafikusművész.

A kivitelezés során jellemzően tiszteletben tartotta a fa anyagszerűségét, a „Kalotaszegi lány” kontyát például a felhasznált tiszafa göcséből képezte ki. A női akt, a torzó, a hagyományos nyakéket vagy pártát viselő kalotaszegi lány kedvelt elemei életművének. Kisplasztikái hajlékony, könnyed vonalvezetést mutatnak, gyakran választott témája a rusztikus világ, a falu élete, jellegzetes embertípusai. Az élet szépsége, az ember fény fele fordulásának igénye sugárzik például a „Napraforgó” kisplasztikájából, amely egy napraforgót tartó fiatal lányt jelenít meg. Érzelmekben gazdag, intellektuális művészetének alkotásai előtt enyhe nosztalgiával, és a megnyugvás érzésével pihenhetünk meg: itthon, vagyunk, Erdélyben vagyunk – zárta méltatását Takács Gábor. A megemlékezésen résztvevő szépszámú közönség hangulatát Rekita Rozália és Jancsó Miklós színművészek, valamint Kostyák Előd csellóművész tartalmas előadásai emelték.
ZAY ÉVA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 12:39 | 01 Iunie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2010. június 01. -Szederjesi András emlékére


„A plasztikai dinamizmus a mű szerkezetét belső mozgással tölti meg, és nem szakadhat el tőle, különben maga is megsemmisül; nem a témától függ, csakis a képzőművészeti jelrendszer hatékonyságától”.

René Berger

Az Unitárius Nőszövetség májusban tartott közgyűlésének keretében került sor egy Szederjesi András szobrászművészre való megemlékezésre az Unitárius Egyházközség Tanácstermében. Megemlékezést említek, hiszen valójában nem egy kiállításról volt szó, hanem mindössze egy megemlékezésről a művész, az ember és a barát Szederjesi Andrásról halálának negyedik évfordulóján. A teremben, a falakon látható munkák csupán betekintést, ízelítőt nyújtanak egy termékeny, sokszínű életmű gazdag tárházába. És hogy a fennálló hiányérzetet pótolja, a művész Svédországban élő fia, András egy sorozat felvételt küldött néhány munkáról az elektronikus posta útján, amit a későbbiekben Rácz Norbert tiszteletes úr és a művész Svájcban élő unokája kivetített a jelenlévők számára. A művész munkáinak nagy része különböző múzeumokban, magángyűjteményekben kapott helyet Bukarestben, Kolozsváron, Székelykeresztúron, Csíkszeredában, Magyarországon, Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Svájcban, Svédországban. Számos munkája ékesíti Svédországban és Svájcban élő fia és lánya otthonát, meleg, hamisítatlan erdélyi hangulatot biztosítva számukra. Tehát amint mondottam nem egy szabványos kiállításról van szó, hanem mindössze egy rövid főhajtásról egy sokunk által kedvelt és szeretett halk szavú, szerény és kiváló művész emléke előtt, aki immár négy éve távozott az élők sorából. De úgy érzem, hogy most is itt van közöttünk, szelíd mosolyával, tanácsaival biztosít barátságáról. És akkor most hadd tegyünk egy rövid sétát időben és térben és szóljunk néhány szót Szederjesi Andrásról és művészetéről.

1926-ban született egy Nyikó menti kis faluban: Nagymedeséren. Elemi iskoláit is itt végezte, majd Székelykeresztúron folytatta. 1946-ban tanítói diplomát szerzett és Szentábrahámba került tanítóként. Magyar nyelvet és rajzot tanított itt, majd a Csehétfalvi iskolába került. A katonai szolgálat letöltése után újabb állomás következett, újabb kis falú: Nyikómalomfalva. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára való sikeres felvételi vizsga után a kincses városban 1957-ben végezte el a szobrászati szakot Kós András irányításával. A főiskolán Benczédi Sándor, Kádár Tibor, majd Kós András, Szervátiusz Jenő voltak tanárai. Kőfaragásra Kósa Huba Ferenc, fafaragásra Szervátiusz Jenő tanította. És itt hadd idézzek néhány sort egy a nyolcvanas évek végén készített interjúból, amit közvetlen a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskoláról való nyugdíjba vonulása után készítettem vele, ahol hosszú ideig adjunktusként tevékenykedett. Ebben az interjúban Szederjesi András a következőképpen vall a pályakezdésről:

„Szervátiusz tanítvány voltam, de ezután Kós András szobrászművész vezetett be a mesterség titkaiba, s diáktársaimmal együtt felkészített az életre is. A fafaragást Szervátiusz Jenővel kezdtem, bár azelőtt is „faricskáltam” már. Nagyon közel állott hozzám mint ember, sokat tanultam tőle. Mindenképpen nagy hatással volt rám az első időkben. A későbbiekben eltértem az ő formakultúrájától. Amit ő csinált, utána csinálni már nem lehetett”.

Szederjesi András dolgozik kőben és gipszben, márványban, homok árnyalatú műkőben, bronzban, kerámiában, de legközelebb a fa áll hozzá. Diplomamunkája egy parasztlegény életnagyságúnál nagyobb figurája, melyet agyagból mintázott meg, majd gipszbe öntött. Anyagi fedezet, illetve társadalmi igény hiányában nem önthette fémbe. Szerette a kerámiát, vissza-visszatért hozzá. Élvezte az anyag kötetlenségét. Főképpen terrakottát készített: vázát, plakettet, dísztárgyat. Íróasztalomon naponta megcsodálom Bagoly című munkáját, melyet toll-, ecset-, vagy ceruzatartónak szánt. Szépen ívelő vonalak négy bagoly enyhén stilizált figuráját fogják össze kompozícióvá. Tekintetem gyakran pihen meg pipázó parasztbácsit ábrázoló figuráján, melyet hamutartónak szánt, a mintegy 40 cm nagyságú kalotaszegi lány is a sarokban az anyag iránti tiszteletéről és szeretetéről tesz tanúbizonyságot. Számos plakettet készít, melyek közül kiemelném a Michelangelo, Van Gogh, Medgyessy, Liszt Ferenc, Móricz Zsigmond, Kőrösi Csoma Sándor, Kríza János, George Enescu emlékére készülteket. A székelykeresztúri temetőben egy szép márvány faragása látható, mely egy orvos lányának emlékét idézi.

Fafaragásaiban a hagyományos erdélyi szobrászat vonalától eltérően – amely a kemény vésőnyomokat meghagyó expresszivitást helyezi előtérbe – Szederjesi András a minuciózusan kidolgozott, csiszolt, fényezett felületképzést választja. Sajátos módon lágy, puha hangnemben fogalmaz. 1976-ban jelentkezik egyéni kiállítással a kolozsvári főtéri Kisgaléria helyiségében mintegy húsz munkával. Csöndes, visszafogott nyugalom jellemzi a kiállított munkákat. Nem sokat ad az anatómiai arányokra, mondanivalója érdekében olykor elnyújtja szoboralakjait. Az arányokat úgy alakítja, hogy figurái elférjenek a választott farönkben, kőtömbben. Szederjesi fába faragott figurái magukon viselik a szülőföldhöz való ragaszkodás jeleit. Munkásságának első időszakából származik egyik kimagasló alkotása a Napraforgó. Fiatal lányt ábrázol napraforgóval a kezében. A légiesen fogalmazott fiatal lány vállához emeli a napraforgó korongját, fejét könnyedén rátámasztja, távolba néző tekintettel. Az élet szépségét, az ember fény felé fordulását fejezi ki e plasztikában. És valójában egy szobor úgy él igazán, ha mindig a fény felé fordul, és a közönséggel állandó kapcsolatban él.

Szederjesi András tágítani próbálja a plasztikai fogalmazás kereteit: domborművű táblák síkjába vési témáit. Reliefjeihez a tiszafában és a mahagóniban találja meg a legmegfelelőbb anyagot. E munkáiban sajátosan lírai hangnemet üt meg, ellentétben körplasztikáival, melyeket a roncsolás hatását keltő mélyfaragás eredményeként a drámai erő jellemez. Kisplasztikáiban a hajlékony, könnyed vonalvezetést csodálhatjuk meg, mely gyümölcs-, gyertyán-, és tiszafából készült alkotásait a márványszoborhoz teszi hasonlóvá, kihasználva e nemes anyag, a fa adta lehetőségeket. Kedvelt motívuma a női akt, a torzó, a hosszú hajfonatú vagy pártát, nyakéket viselő kalotaszegi lány. A formákat finom domborulatokkal sejteti, a felületet igényesen dolgozza meg, plusz töltetet adva egy fény-árnyék játékkal, amelyet a formák szülnek. A fa színével olykor még rájátszik erre az összhatásra. A mahagónifa meleg, vörösbarnája, a tiszafa sárgásbarna, olykor vörösesbarna színe csak fokozza az esztétikai élményt.

Szederjesi András munkáinak számottevő része a kisplasztika műfajában mozog. A hangtalan boldogság, a gyöngédség és a féltő szeretet jut kifejezésre Anyaság címet viselő plasztikájában. A finom vonalú arc, kissé mongolos, elrévedő tekintet egy naiv, álmodozó fiatalasszony lelkiállapotát fejezi ki. A fejkendő alól kibukkanó dús hajzat a szobrász finom művű vésőjét dicséri.

Kalotaszegi lánycímű kisplasztikája tiszafa, negyven-negyvenöt centiméter nagyságú. Tiszteletben tartja itt is a fa anyagszerűségét. A puha, lágy vonalú arc fölött a fa göcséből kontyot képez ki. Nem dolgozza ki a kart, a vállat, hengerszerűen képezi ki az alakot, amelyben puha vonalakkal érzékelteti a kebleket. Itt is helyet kap a jellegzetes kalotaszegi nyakék, mélyen lenyúlik a keblek felsejlő vonalai fölé és kitölti a teret. A felület finom megmunkálásával, csiszolásával és fényezésével fogja össze a kompozíciót.

Szederjesi András kisplasztikáin egyfajta monumentalitás érhető tetten. A finom vonalú arcok, gazdag lelkivilágot tükröznek, és sajátos módon, úgy tűnik, ezek a plasztikák erőteljesebbek, időállóbbak mint egy hatalmas bronz, vagy kőszobor. Szederjesi művészete érzelmekben gazdag, intellektuális művészet. Plasztikái ugyanazon témák variációi: a női szépség, anyaság, a falusi ember, a rusztikus világ és kellékei.

Szederjesi Andrásról, a művészről és pedagógusról nagyon sokat lehetne még beszélni. Nem szeretném azonban ezt a visszatekintést hosszúra nyújtani, úgy érzem egyébként sem fér bele több egy rövid megemlékezés kereteibe.

Végezetül hadd mondjam el, hogy napjaink szobrászatában, amikor semmiféle forma-, vagy térszemlélet nem zárható ki e művészeti ág fogalomköréből, sokan vagyunk, akik az enyhe nosztalgia érzésével pihenünk meg Szederjesi András hagyománytisztelő, emberi érzéseket kifejező plasztikái előtt és úgy érezzük ott vagyunk a Nyikó menti, Körös menti, Szamos menti tájakon, itt vagyunk, itthon vagyunk, Erdélyben vagyunk…
TAKÁCS GÁBOR
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 12:41 | 01 Iunie, 2010

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB