Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Képzőművészeti kiállítások

vissza
2009. december 10 - Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete–EMME fontosság:

Meghívó
Az Apáczai Galéria (Kolozsvár / str. I.C. Brătianu / Király utca 26.) rendezésében 2009. december 10-én, 18 órakor kerül sor az
Évszakok
In memoriam
Joseph Haydn, Felix Mendelssohn Bartholdy, Radnóti Miklós
című képzőművészeti tárlatmegnyitóra, melyre szeretettel várjuk.
A tárlatot Németh Júlia műkritikus értékeli.
Kertész Adél (hegedű), Szántó Lóránd (hegedű), Fodor Lilla Dorottya (mélyhegedű), Canteşanu Diana (cselló) előadásában elhangzik Joseph Haydn: Op.71 nr.1 vonósnégyese.
Rekita Rozália színművész Radnóti Miklós verseket szaval.
 
 
 
beirta: Horváth László - 22:26 | 06 Decembrie, 2009

Lásd a(z) "--Még több fotó az albumomban--" újságban megjelent cikket itt.
 

„Végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei”

Évszakok – in memoriam Joseph Haydn, Felix Mendelssohn-Bartholdy, Radnóti Miklós című képzőművészeti tárlatot nyitották meg december 10-én az Apáczai Galériában. A kiállított festményeket Székely Géza képzőművész-tanár értékelte.

„Az idő múlását, illetve megragadhatóságának ciklikus jellegét szeretné képzőművészeti eszközökkel megjeleníteni mostani tárlatunk; a zene és a költészet világát, mint ihletforrást segítségül híva” – mondta bevezetőjében Székely Géza. Hozzátette: egyúttal ilyen módon szeretnének megemlékezni Joseph Haydn halálának, illetve Felix Mendelssohn-Bartholdy születésének kétszázadik, valamint Radnóti Miklós születésének századik évfordulójáról. Zárásként a képzőművész hangsúlyozta, céljuk az volt, hogy ez a kiállítás legyen az időbe ágyazottságunk mementója, miközben tudatában vagyunk annak, hogy egy végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei.

A tárlaton 24 alkotó munkája tekinthető meg, akik határon innen és túlról érkeztek munkáikkal Kolozsvárra. A kiállítás szervezői Murádin Noémi és Székely Géza örömmel jelentették ki: véleményük szerint egységes, színvonalas, változatos anyag gyűlt össze.

A mostani tárlat része az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által támogatott kiállítás-sorozatnak. Székely Géza elmondta, hogy már folyamatban van a következő kiállítás megszervezése, amit a tervek szerint 2010 áprilisában fognak megnyitni, Psyche – in memoriam Chopin, Weöres Sándor címmel.

A jelenlévők rövid komolyzenei darabot hallgathattak meg: Kertész Adél (hegedű), Szántó Loránd (hegedű), Fodor Lilla Dorottya (mélyhegedű), Canteşanu Diana (cselló) előadásában elhangzott Joseph Haydn: Op. 71 nr. 1 vonósnégyese. Az est zárásaként Rekita Rozália színművész Radnóti Miklós verseket mondott.

A kiállítás 2010. február 20-ig tekinthető meg munkanapokon 8 és 19 óra között.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 10:32 | 15 Decembrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

Évszakok


Az idő múlását, illetve megragadhatóságának ciklikus jellegét szeretné képzőművészeti eszközökkel megjeleníteni mostani tárlatunk; a zene és a költészet világát, mint ihletforrást is segítségül híva. Egyúttal ilyen módon emlékezve Joseph Haydn halálának, illetve Felix Mendelssohn Bartholdy születésének kétszázadik, valamint Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára. Legyen ez a kiállítás tehát időbe ágyazottságunk mementója, tudva azt, hogy egy végeláthatatlan útnak vagyunk a letéteményesei. Pillanatnyiságunk ellenére is birtokolva viszont a jeladás, a nyomhagyás lehetőségét. Ugyanakkor, az előttünk járó szellemi nagyságaink időkön átívelő, művészi formába öntött üzenete folytán erőt és biztatást merítve, hogy képesek legyünk hétköznapiságunk megélésére, illetve rácsodálkozásunk révén, annak képi eszközökkel történő átlényegítésére. Ekképpen fordítva tekintetünk bizakodva a jövendő irányába.

De lássuk közelebbről is, hogy az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) szervezésében, a kolozsvári Apáczai Galériában (Erdély talán egyetlen iskola-galériája!) kiállító negyedszáz képzőművész hogyan is vall külön-külön, személyisége szűrőjén át kivetítve, az idővel kapcsolatos megtapasztalásairól. –

A tömörítés, színtézisre való törekvés jellemzi Boros György szabadkai grafikusművész alkotásait. Művei közül (Tavaszi algák, Őszi felhők, Jeges palicsi tó) a Strandkirálynők című, míves rézkarca például, a fiatalságban rejlő szépség megfoghatatlanul tűnékeny, de még is örök érvényűségére hívja fel figyelmünket. A két stilizált női alakzat, archaikus ábrázolásmódjából fakadóan, valamiféle panteista, a földieket az égiekkel összekötő kisugárzó erőt áraszt. Az ugyancsak szabadkai Molnár Imre miniatűr, triptichon akvarell sorozata, a négy évszak témakörét járja körül az elvonatkoztatás és a tudatosan irányított, csupán látszolagosan spontán felületalakítás lehetőségeivel élve. A zeneiséget sem nélkülöző „szín-hangnemei” révén érzékletesítve a megfelelő évszakok hangulati„fizionómiáját” A maga konkrétabb látásmódjában, de hasonló törekvések figyelhetők meg Horváth Gyöngyvér vegyes technikában megrajzolt-festett, a szürke árnyalatok uralta két alkotásán: az In memoriam Radnóti, de főleg a Téli szünet címűn, ahol a nyugtalanul áramló vonal- és foltmezőből kibomló magára hagyott, elárvult csónak, egyfajta sorstalan számkivetettség leírata. Mintahogy Orbán István: Őszi táj I–II. című akvarelljei, Pócsai András: Ősz a Berettyó partján című olajképe, Tompos Opra Ágota erőteljes, hideg színekben megfogalmazott Lármafák III. című akrilfestménye vagy Fekete Zsolt (Marosvásárhely) Téli erdő című pasztellje. Mind ahány lelkiállapot megfogalmazás, ahol a vonal és a folt csak utalás egy köztes valóságra, amely által megszólal az emberi, belső hang. Ez történik tulajdonképpen a Koncz-Münich házaspár, Judit: Madárdal és András: A Hója erdő I–II. című alkotásaiban is. De miközben Judit bőrplasztikája – feszes vonal struktúrája és főleg a barna árnyalataira szorítkozó színhatása révén –, a szabadság iránti visszafojtott vágyakozás leképeződése, addig az András által jegyzett akrilfestmények madártávlatból láttatják az erdő elmosódó színfoltjának ég felé, tehát az örökkévalóság felé irányuló áhítatát. A fotógrafika eszközével élve Károlyi Zöld Gyöngyi: Erővonalak című alkotása egy kert fáinak egymáshoz való térbeli viszonylatát, illetve ezen viszonylat önmagán túl mutató értelmezhetőségét taglalja. Ugyancsak a fotógrafika eszközei révén, M. Farkas Melinda: Görög nyár című, négy darabból álló sorozata sajátságos technikai beavatkozások révén jeleníti meg a hellászi napégette táj lomb-ágazatának eső utáni áhítozását, a mondanivaló érdekében pedig előcsalogatva, hangsúlyossá téve a látványban rejlő, abból kihámozható, vonagló vonalhálót a szépia árnyalataiban játszatva.

Kísérletező szellem jellemzi Forró Ágnesnek a most kiállított (Hangya az erdőben) vegyes technikájú kerámiáját is, amely a gyermekrajzok világából ihletődve mutat fel meglepő, szürrealisztikus képi összefüggéseket, szelíd melegséggel. Más hangsúlyokkal, más anyagban kivitelezve, de ugyancsak egyfajta konstruktivizmussal ötvöződő szürrealizmus jellemzi Kovács Géza (Sepsiszentgyörgy) látásmódját is. Jelen esetben: In memoriam Haydn című szobra, amely alkotójára oly jellemző módon most is, valamikori vas eszközök darabjaiból összehegesztve állt össze térplasztikává. Hasonló módon, kísérletező kedv hatja át a fiatalabb korosztályt képviselő M. Lovász Noémi két, már címében is önmagáért beszélő színes monotípiáját (Mozgásban I–II.), Haszmann Júlia Réka, csernátoni népi motívumokból építkező, batik eljárásban készült alkotását vagy Kocsis Ildikó vegyes technikában kivitelezett: Zodiákus című művét, amely egy, a művészt régóta foglalkoztató, nagyívű sorozat mostani darabja.

Csend-élet..., mondhatjuk joggal Bordy Margit kiérlelt, metafizikai hangvételű, a tárgyak titkos életét beleérző módon feltárni szándékozó Esti áhítat című pasztellrajzára. Meditációra késztető alkotás, amely a látványon túli dimenziók világába vezérli a szemlélőt, olyan világba, ahol a dolgok átlelkesülnek, belső életet élnek, felfelé gravitálva. Bár más látásmódban, más temperamentum által vezéreltetve, de hasonlóképpen Lukács Mária olajfestményének (Őszi sugárzás), a sárga színárnyalatok aprócska színfoltjainak képzeletünkben virág csendéletté összeálló vibrálása is, tulajdonképpen, a látvány mögöttiség jegyében történik, a szó szoros értelmében.

Különleges színfoltját képezi a tárlatnak Gedeon Zoltán, Haydn zenéjéből ihletődött színes linóleummetszete (Concerto grosso), amely mind ritmikai felépítésében, mind árnyalataiban egyfajta fortissimoban megmutatkozó szín-muzsika: miközben benne lüktet a tér fogságából kitörni vágyó idő (a zene) erőteljes dinamizmusa. Vagy Sütő Évának, talán a boldogság kék madarát megjelenítő temperafestménye (Lila hangulat), amely törékeny, fehérben játszó vonalhálója révén, valamint az illanás érzetét keltő lilás árnyalatú, dekoratívitásában is festői érzékenységet felmutató, ezáltal a röpke-idő képzetét keltő képi kvalitás. Mintahogy a nemrég elhunyt kiváló festőművész, Szabó Vilmos játékoskedvű, a lim-lom dolgokat óvó melegséggel ábrázoló, azokat kozmikus összefüggésekbe helyező, a múlhatatlanság aurájával ellátó művészetének egyik szép példája, az itt látható Bagatellek című pasztellrajza. Ugyancsak tér-idő élményt közvetít Starmüller Katalin: Szín-tézis című akrilfestménye és Gothárd Veronika (Sepsiszentgyörgy) Csoda című olajképe is. Mindkét alkotás első látszatra spontán, lendületes ecsetkezlésű. De mégis a bennük megbúvó aprócska vonal, pont és folt „szösszenetek”, megbicsaklások eredményeként, mintha teret kapna a nagy ívű idő-folyamban fel-felbukó pillanatnyiság habkönnyű, tűnékeny megfoghatatlanságának érzete is. Részben ide kapacsolható Székely Géza (Egybe-hangzó I–II.) két pasztellképe, amelyek közül az egyik Haydn, a másik pedig Mendelssohn zenéjének állít emléket. De megemlíthető kiállított másik két monotípiája (...virrasztó éji felleg I–II.), amely Radnóti Miklós költői világából ihletődött, mintahogy a Gyökér című pasztellrajza is.

Ahány kiállító művész, annyi képi jel-beszéd varázslat, annyi megfogalmazódó, az idő fogságából kitörni kész lelki történés. ... Hogy kitapinthatóvá váljon netán, hol húzódik az a bizonyos, égieket a földiekkel összekötő zóna, amelyre rátalálva, reménykedhetünk: általunk is sodorhatóvá válik a párkák szőtte sors, idő-fonál.
SZÉKELY GÉZA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:37 | 12 Ianuarie, 2010

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság díjazottjai »
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB