Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Quadro Galéria

vissza
2009. október 12. -KUSZTOS ENDRE: SZAGGATOTT NAPLÓ fontosság:
...című gyűjteményes kiállítását nyitja meg Szűcs György művészettörténész, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese október 12-én, hétfőn du. 6 órakor a Quadro Galériában (Jójai/Napoca utca 2–4. szám, I. em., 64.). A kiállítás november 27-ig látogatható, hétfőtől péntekig, naponta 11–18 óra között.
 
 
 
beirta: Horváth László - 17:02 | 13 Octombrie, 2009

Lásd a(z) " -Több kép a fotóalbumomba -" újságban megjelent cikket itt.
 

Kusztos Endre gyűjteményes kiállítása a Quadróban

Kusztos Endre művészetének eredetiségét és sajátos képi világát mutatja be az a több mint 140 szénrajzból, pasztellből és tusrajzból összeállított gyűjteményes kiállítás, amelyet Szaggatott napló címmel a kolozsvári Quadro Galériában szerveztek. A kiállított munkákat és a művész pályáját a tárlat hétfő délutáni megnyitóján Szűcs György művészettörténész, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese méltatta. Az est folyamán a galériába látogatók a művésszel is találkozhattak.

– Kusztos Endre mindig feltünteti grafikáin azok elkészültének dátumát. Ez nyilvánvalóan nem az utókornak szól, nem is egy impresszionista festő nap- és évszakokat pontosan beazonosító törekvése: a táj és a művész találkozásának pillanatát örökíti meg – mondta Szűcs György művészettörténész. Hozzátette: a képeket nézegetve a látogató is felírhatja magában az éppen aktuális dátumot és helyet (Kolozsvár, 2009. október 12.), ez azonban „kizárólag a ma estére érvényes gondolatok, benyomások összességét őrzi. – Ha egy másik alkalommal is ellátogatunk, meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy a galériában látszólag semmi sem változott, mégis egészen más képekkel szembesülünk – magyarázta Szűcs.

Befejezésként, a látogatók figyelmébe ajánlva a tárlatot így fogalmazott: a jó művész ugyanarról a tájról számtalan képet tud készíteni, a jó képeket pedig a végtelenségig lehet nézegetni.

Székely Sebestyén Györgytől, a Quadro Galéria igazgatójától megtudtuk: a Szaggatott napló című tárlaton bemutatott grafikáknak a több ezer alkotásból való kiválogatása közben Kusztos Endre úgy mesélt azokról, „mintha tegnap születtek volna”. – A kiállított munkák között olyanok is vannak, amelyeket a közönség 40–50 éve már látott, de akad olyan is, amely mindössze néhány hónappal ezelőtt született. Szeretnénk minél átfogóbban bemutatni a művész nagyszabású életművét, ez a kiállítás és a hozzá kapcsolódó katalógus célja – mondta Székely.

A kiállítás november 27-ig, hétfőtől péntekig naponta 11 és 18 óra között látogatható.
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 06:41 | 14 Octombrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

Feketén fehér, fehéren fekete


Ha valaki belelapoz az 1972 októberében a Magyar Nemzeti Galériában rendezett Kusztos Endre-kiállítás katalógusába, akkor pusztán a képcímek alapján ráérezhet művészetének kettős természetére. Az Elszórt házak, a Kanyargós út, a Kaptató, a Sóhegy arra utal, hogy a művész mindig a konkrét látványból indul ki, fontos számára a látott valóság közvetlen átélése. A Fény felé, a Halkuló ritmusok vagy a Látomás viszont azt sejtetik, hogy a látvány „kötelező” átírásán túl, a művész munkái általánosabb érvényű képi törvényszerűségeket közvetítenek. A műalkotások jellegéből következik, hogy a látogató mindkét síkon egyszerre, egy időben lehet jelen, akár saját privát emlékei alapján, akár éppen aktuális érzelmi-gondolati állapotának megfelelően közelíthet hozzájuk. Ezen a kiállításon is lesznek olyanok, akik csupán a békási, sóvidéki vagy mezőségi táj jellegzetességeit, motívumait látják, mások pedig elsősorban jelképeket vélnek megtalálni a falakon.

Kulturális emlékezetünk mélységeiből számos ősi motívum – például jelen esetben a fa-szimbolika – bányászható ki, amelyek tudatosan vagy tudattalanul munkálkodnak bennünk egy-egy kép előtt. Tudjuk, a fa, az életfa motívuma a népművészetben annyira általános, hogy a festett bútorok, a faragott kapuk, hímzések konkrétabb vagy stilizált változataik nélkül elképzelhetetlenek. A „képes” beszéd a hétköznapokban is megtalálható, az irodalomban pedig egyenesen nélkülözhetetlen, gondoljunk arra, hogy 1927-ben Makkai Sándor a Magyar fa sorsa címmel jelentette meg híres Ady-könyvét, vagy más irodalmi műfajra ugorva, az egyszerű parasztasszony, Győri Klára Kiszáradt az én örömem zöld fája címet adta 1975-ben megjelent visszaemlékezéseinek. Kusztos Endre műveinek formai letisztultsága, érzéki karaktere viszont olyan erős, hogy nem feltétlenül igényli az esztétikai elemzést, amely most egy alkalmi művészettörténészi okoskodás köntösében jelentkezik. Annak jelzésére azonban mindenképpen alkalmas, hogy kifejezze elemi vágyakozásunkat a művész valóságlátásának minél mélyebb megértésére, az életmű szellemi gyökereinek feltárására.

Engedjék meg tehát, hogy mielőtt megtekintenék a tárlatot, néhány – részben szubjektív – javaslatot tegyek a képek megközelítésére. Nagy sajnálatomra egy régi kiállítási megnyitójában Páskándi Géza már leírta azt a mágikus folyamatot (A szén emlékezete), amikor a természetes módon keletkezett vagy az erdei szénégető boksákban kiégetett szén alapanyagát adó fák a művész szénrajzain ismét élő fákká változnak vissza. A magam részéről megmaradnék saját kedvenc „motívumomnál”, a valóság átírásának fokozatainál. Kusztos műveinek többsége elrendezhető a megnevezett, jól beazonosítható konkrét tájak és a hullámvonalakat, körkörös mozgásokat, kusza halmazokat rögzítő tájvíziók szélső értékei közé. Az organikus rendszerré alakított, formailag a végletekig redukált, a létezés szinte láthatatlan mozgásaiból font vonalhálók gyakran antropomorf alakzatokká sűrűsödnek, amelyekben a néző mintegy véletlenül – valójában a művész sugallatára – örvényben fuldokló, karjaival csapkodó emberalakot, földre zuhant, borzolt tollú madarat vagy őserdei liánok által foglyult ejtett testet egyaránt felfedezhet. Mikorra azonban megtanulnánk a Kusztos-képeket nemcsak nézni, látni is, az utolsó teremben, ahol most állunk, csődöt mond a nehezen megszerzett tudás. A kis méretű, sötét tekintetű önarcképek egy befelé tekintő, bölcs mestert ábrázolnak, a tájak már elvesztették monumentalitásukat és intim belső tájakká, tájemlékekké alakultak át. Az egyik képen ugyan elolvashatjuk, hogy „a kisállomás váltókezelő őrháza Szovátán 2009. júl. 15.”, mégsem egy topografikus hűségű tájrészletet látunk. A korábbi képek némelyikével igazolható, hogy Kusztos Endre egyik szellemi elődjének Nagy Istvánt tekintjük. A jelen sorozat hangulata azonban sokkal inkább azzal az emberi árnyakat, alig-lenyomatokat is érzékelő, a földi és szellemi létezés spirituális felfogásával rokon, amelynek legkiemelkedőbb képviselője Mednyánszky László volt.

Feltűnő, hogy a művész minden rajzán gondosan megadja készülésének dátumát. Ezt nyilvánvalóan nem az utókornak szóló, a majdani monográfus munkáját megkönnyítő gesztusnak szánja, nem is egy impresszionista festő nap- és évszakokat pontosan katalogizáló magatartásából következik, hanem a táj és a művész találkozásának éppen akkor érvényes pillanatát dokumentálja. Hasonlóképpen, amikor ezeket a képeket nézzük, mi is felírhatjuk a bennünk kialakult képzeletbeli műre a dátumot: Kolozsvár, 2009. október 12. Ez a kép kizárólag a ma este érvényes benyomások, gondolatok összességét mutatja. Ha egy másik alkalommal eljönnek, meglepetéssel tapasztalják majd, hogy a galériában látszólag semmi sem változott, mégis egészen más képekkel szembesülhetnek. A jó művész ugyanarról a tájról számtalan képet készíthet, a jó képeket pedig a végtelenségig lehet nézni.
Elhangzott: 2009. október 12-én, Kusztos Endre kiállításának megnyitóján a kolozsvári Quadro Galériában
Szücs György
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:52 | 10 Noiembrie, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB