Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Képzőművészeti kiállítások

vissza
2009. május 24 -Nagy Enikő kamarakiállítása a Fehér Galériában fontosság:
Nagy Enikő zománc és festészeti tárlata nyílik meg május 24-én, vasárnap, a 10 órakor kezdődő istentisztelet után a Fehér-templom melletti Fehér Galériában (Pata/Titulescu utca 195. szám).

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*--*-*-*-*-*-*-*--*-*-*-*-*-*-*-*

Nagy Enikő festményeiből és tűzzománc munkáiból nyílt kiállítás május 24-én a Pata utcai Fehér Galériában. A népes közönséget a házigazda, Ferenczy Miklós lelkész köszöntötte, és utalt arra a fontos szerepre, amit Nagy Enikő Kolozsvár művészeti életében betölt. Majd Németh Júlia műkritikus méltatta a kiállított munkákat, és vont párhuzamot a művész megpróbáltatásokkal teli életútja és művészi munkássága között. „A Fehér Galéria barátságos környezete, hófehér falai puritán meghittségükben valódi otthont teremtenek ezeknek a kiemelkedő alkotásoknak. S ebben a jelzőhasználatban csöppnyi túlzás sincs. Nagy Enikő munkái ugyanis nem méreteikkel vagy harsogó színeikkel tüntetnek, hanem tartalmi mélységükkel, formai tökélyükkel, a visszafogottságuk ellenére is belőlük áradó feszültség erejével” – mondta.

Nagy Enikő az őt ért számtalan megpróbáltatás és akadályoztatás ellenére – országos elsőként végezte el a képzőművészeti főiskola festő szakát, mégis a lehető legrosszabb kihelyezést kapta – sem tört meg. Irányt váltott, és hazai mezőnyben elsőként, önmagát képezve kezdett el rekeszzománccal foglalkozni és vált nemzetközileg is elismertté. 1994-ben pedig elnyerte az európai zománcművészet fellegvárának számító Kecskeméten a nemzetközi alkotótábor nagydíját.

A Pata utca 195. szám alatti Fehér Galéria különlegesen értékes művészi csemegét ígér a képzőművészet kedvelőinek, a valódi értékek iránt érdeklődőknek. A tárlat egy hónapig, naponta 9–14 valamint 15–17 óra között tekinthető meg.

 
   
 
 
beirta: Horváth László - 14:20 | 24 Mai, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.
 

2009. május 30. -
A harmónia forrásainál

Nagy Enikő festészeti és zománc kiállítása a Fehér Galériában


Nagy Enikő itthonról hazajött. Legutóbbi tárlatának, munkái értékéhez méltóan, a Művészeti Múzeum emeleti, protokoll termei nyújtottak otthont 2001-ben.

Nem tartozik tehát a gyakori kiállítók közé. Számára a legfontosabb, hogy csendben dolgozhasson. Csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen – mondanám a költő szavaival. Minden alkotása, legyen az festmény vagy zománckép ezt sugallja. A Fehér Galéria barátságos környezete, hófehér falai pedig, puritán meghittségükben, valódi otthont teremtenek ezeknek a kiemelkedő alkotásoknak. S ebben a jelző használatban egy csöppnyi túlzás sincs. Mert Nagy Enikő munkái nem méreteikkel, vagy harsogó színeikkel tüntetnek, hanem éppen ellenkezőleg, tartalmi mélységükkel, formai tökélyükkel, a visszafogottságuk ellenére is belőlük áradó feszültség erejével. S ez nem csupán festményeire, hanem tűzzománc, rekeszzománc munkáira is jellemző. Annak dacára, hogy ez a sajátos műfaj elsősorban a dekorativitásra épít. A művész azonban nem tudja, de nem is akarja megtagadni önmagát. Számára a látvány mindig is kiegészült egy mély mondanivalóval, de a sorrendet akár meg is fordíthatnám: az eszmei tartalom, a művészben feszülő energiák, a gondolatiság nyert ilyenformán művészi megfogalmazást, legyen szó festményről vagy zománcmunkákról. Tette pedig ezt annak ellenére, hogy a múlt század utolsó évtizedeinek úgynevezett divatos irányzatai szinte teljes mértékben száműzték a figuralitást. Nálunk talán a hatalom által diktált, kizárólagosságra törekvő, agresszív szocreál ellenhatásaként is. Nagy Enikő viszont a nehezebb utat választotta: nem a látványos absztraktba menekült, hanem – következetesen önmagához, világképéhez és művészi eszközeihez –, pillanatra sem mondott le a figuralitásról. Évtizedekkel ezelőtt készült munkái mára értek be igazán. Mi más ez, ha nem alkotásai örökérvényűségének a bizonyítéka? Annak a művészi-erkölcsi-szellemi erőtérnek a hatása, amely minden korban és minden helyszínen képes hatalmába keríteni a nézőt.

Ezt érezzük most is, amikor különleges kompozíciós készségről, rajztudásról és színérzékről árulkodó, különböző műfajokban készült alkotásait szemléljük.

Rekeszzománc munkáinak legjelentősebb vonulatát az életképek alkotják. Egyfajta atavisztikus, reneszánszos tematika ez, az erdélyi magyar népéletre, a paraszti miliőre vetítve. Alakjaiban, a jelzett mozdulatokban ott bujkál valami bizáncias ikonfestészetre emlékeztető groteszk báj. Így egymás mellett említve, ezek a jegyek már önmagukban is ellenmondásosaknak tűnnek. A zománcképekre nézve fedezzük csak föl, hogy itt a látszólagos ellentétekből egy raffinált összecsengés, harmónia keletkezik, s a mögöttes, talán tudatalatti rétegekben ez a szimbiózis teremti meg a művészi hatás legfontosabb összetevőjét. A megjelenítés ugyanakkor még véletlenül sem finomkodó, vagy idillikus, sokkal inkább lendületesen határozott, kemény. S ez a másik kontraszt. Hiszen az életkép, a paraszti életkép 19. századi ábrázolása nem csak tájainkon, de a világon mindenütt, nagymértékben idealizáló, édeskés.

Szokás a műfajok átfedéséről beszélni. Nagy Enikő a képzőművészeti főiskola festő szakán végzett, rekeszzománc munkái viszont távolról sem festményszerűek. Szigorúan igazodnak a műfaji szabályokhoz. Nem akarnak festmények lenni, és nem is azok.

Mekkora teret enged tehát a festőnek a zománc, pontosabban a rekeszzománc? Látszólag nem túl nagyot. A technika kizár mindenféle rögtönzést. Kitűnő rajzkészséget, precizitást és vegyi ismereteket igényel. A fémre vitel pillanatában, konceptuálisan, már késznek kell lennie mindennek, az utólagos javítás nem lehetséges. A színek a zománcképen csak az alkotási folyamatban döntő szerepet játszó tűz hatására konkretizálódnak, válnak véglegessé. Ha esetlegességről szó lehet, ez csupán az égetés eredményeként jelentkezik, és a művész minden kémiai ismerete mellett, bizonyos mértékben akaratától független.

A megkötések a festő számára akár béklyóknak is minősülhetnek. Nem így Nagy Enikő esetében. Tevékenysége révén bizonyította, hogy a műfaj kötöttségei egyben megkülönböztető jegyek. Egy a festészettől merőben eltérő művészi környezetet teremtett, amelyben kiváló festészeti adottságai a kompozíció fegyelmében, az alakok ábrázolásában és a kolorisztikában nyilvánulnak meg.

Az emberközpontúság szinte valamennyi alkotására jellemző. Alakjai fölöttébb sajátosak, egyszerűségükben, elesettségükben, olykor már-már groteszkbe hajló életességükben megkapók. Kedvesen botladozók és mégis fölöttébb határozottak, mindazonáltal a kiszolgáltatottság érzését sugallják.

Nagy Enikő életútja és művészi pályájának alakulás szorosan összefügg. A kommunista börtönökkel már tizenéves korában megismerkedett, hogy aztán érett fejjel, immár családanyaként végezze el országos elsőként a Képzőművészeti Főiskola festő szakát, s kapja ennek ellenére a lehető legrosszabb kihelyezést.

Az igazságtalanaság annyira megrázta, hogy akkor, hosszú időre búcsút is mondott a festészetnek. Irányt váltott és autodidaktaként, önmagától kezdett el egy merőben más műfajjal, a rekeszzománccal foglalkozni, amelyet, nálunk egyedüliként, olyan tökélyre fejlesztett, hogy a nagyhírű zománcközpontokból érkező kollégáinak elismerését is kivívta. Nem véletlenül nyerte el 1994-ben az európai zománcművészet fellegvárának számító Kecskeméten a tábor nagydíját. Pedig annak idején, a kezdet kezdetén, a hatvanas, hetvenes években, idehaza, még a műfaj műveléséhez szükséges anyagok sem voltak beszerezhetők. A művész a legegyszerűbb eszközökkel, de páratlan inventivitással, méghozzá életének egy válságos időszakában alkotta meg főművei egyikét, az Évszakokat.

Nagy Enikőnek sikerült ezt az ősi műfajt is megújítania, sajátos eszközeivel kiteljesítenie, egyediesítenie. Többek között például a különböző vastagságú drótok használatával és a miniatűr műfaj rekeszeinek megnövelésével, amiről például a Tenger lányainak kecsesen hajladozó nőalakjai is árulkodnak.

A művész azonban örök kísérletező. A változások után Kecskeméten végre alkalma nyílott a helyszínen megismerkedni a legmodernebb technikákkal és a legkiválóbb anyagokkal. S akkor újabb kísérletekbe fogott, amelyeknek eredményeit szintén megcsodálhatjuk. Ez a több szabadságot, több esetlegességet biztosító eljárás sajátos alkotásokat szűlt.

S hogy mi lenne Nagy Enikő munkáinak üzenete? Az alakjait szinte kivétel nélkül természetközelbe helyező művész – legyen szó biblikus, mitológikus témáról, vagy a népélet megnyilvánulási formáiról, amilyen a vetés, aratás, vagy szüret – arra a reális veszélyre igyekszik felhívni a figyelmet, amit a technicizált modern kor jelenthet az emberiség számára. A természettel való kapcsolat megszünte olyan értékektől fosztja meg az embert, amiket a legmodernebb kényelmi berendezés vagy elektronikus információtömeg sem kárpótolhat. Vissza a természetbe – sugallják ezek a szemet gyönyörködtető alkotások. Nem úgy mint Rousseau korában, hanem a 21. század körülményei között. Mert így is lehetséges. Aminthogy vissza a figurativitáshoz. Nem úgy ahogyan azt évtizedekkel – századokkal ezelőtt tették, hanem a modern kor elvárásainak megfelelően.
NÉMETH JÚLIA

Elhangzott 2009. május 24-én, a kiállítás megnyitóján
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:11 | 30 Mai, 2009

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB