Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Hírek » A Kolozsvár Társaság rendezvényei

vissza
Kántor Lajos a tagság emlékében fontosság:

Kántor Lajos emlékezete

Nem egész egy hónap hiányzott, hogy megemlékezés helyett születésnapi felköszöntőt írjak nyolcvanadik évének megünneplése alkalmából. Istenem, mennyire könnyebb lett volna!
A fel nem adható város, Kolozsvár Társaságának megálmodóját és létrehozóját, a romániai magyarság emblematikus személyisegét rajtunk, közvetlen munkatársain és természetesen hozzátartozóin kivül méltán gyászolja az egyetemes magyar irodalom, a Korunk folyóírat szerkesztői és olvasói, érdekvédelmi szervezetünk, egykori barátai, kollégái, osztály- és évfolyamtársai, de teljes joggal mondhatjuk, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság. Munkásságát és érdemeit felsorolni nem az én tisztem. Megteszik ezt az arra hivatottak. Én a barátomat siratom. Olyan barátot, amiből még egy hosszú élet során is talán egy, vagy kettő ha akad. Mikor a világháború közepén, 1943 szeptemberében a kolozsvári Református Kollégium Szentgyörgyi Piroska tanítónéni első osztályában egy padsorba kerültem egy mosolygos, kerekarcu fiucskával, nem gondoltam volna, hogy még jó 74 évig valamilyen formában összefonódik a sorsunk. Együtt konfirmáltunk, együtt érettségiztünk, más-más karra, de egyidőben jártunk az egykori Bolyai Egyetemre, együtt bábáskodtunk 89 után az RMDSz kolozsvári szervezetének megalakulásánál, egymást követtük a megyei szervezet elnöki tisztségében, majdnem egyszerre operálták a szíveinket by-pass műtéttel és mikor úgymond politikai pályafutásomat befelyeztem, az Ő hívására kerültem a Kolozsvár Társasághoz. Meggyőződésem, hogy neki köszönhetően alakult ki itt egy olyan jó szellemű csapat, ahol élvezettel és merem állítani sikeresen állítottuk össze városunk egyik folyamatosan látogatott minőségi előadás sorozatát.
Drága barátom Lajos, gondolom Te is egyetértenél velem: bennünket úgy istenigazából azonban a tenisz hozott össze. Mi is jellemezhetné jobban a felettünk elmúló időt, mint szabadidő programunk alakulása. A régi szép időkben még hetente kétszer jártunk teniszezni. Utánna meg úszás, amit ugye szigorúan csak a folyadékpotlás végett sörözés követett, ahol átbeszéltük az aktuális, kulturális, politikai és sporteseményeket. Aztán hetente már csak egyszer, aztán csak az úszás tenisz nélkül, majd maradt csak a sörözés. Végül már csak telefonon hívtuk egymást, jó esetben otthon, de nagyon sokszor már csak a korházban. Most már csak a virtuális éteren keresztül üzenhetem neked, hogy bérelj ki ott fenn egy teniszpályát. Te már túl vagy a finálén, előny nálad! Itt hagytad a barátod ebben a képletesen, de ténylegesen is barátságtalan világban. Várjál! Félek, hogy inkább előbb mint utóbb, de jönni fogok egyenlíteni. Addig higgadt bölcsességeddel irányítsd onnan is kisebb és nagyobb közösségeink sorsát.
Buchwald Péter

 
    
 
 
beirta: Horváth László - 17:51 | 31 Iulie, 2017
 

Kántor Lajos

Múlt időben emlékezni volt Elnökünkről,Kántor Lajosról, szomorú dolog.
De alkalom arra, hogy elővegyem, pontosabban újra elővegyem
A Korunk négy kapuja című 2016-ban megjelent könyvét, és ezt lapozgatva
emlékezzem rá.
És jó látni, hogy milyen alapossággal és körültekintéssel
vette számba az általa annyira szeretett folyóirat szerepét a kisebbségi életünknek
egyes korszakaiban. És azt is, hogy a történelemnek megfelelő helyet biztosított a Korunkban
a különböző tudományok között. Különösen
az erdélyi, romániai magyarság múltjának s önismeretének kutatásában.
Amiben lehetőségeimhez mérten magam is igyekeztem kivenni a részem
Ezt nem kis részben Lajosnak köszönhetem, hogy 1957-től úgyszólván
napjainkig munkatársa lehettem a Korunknak, amennyiben sokszor kért fel
személyesen egy-egy írás elkészítésére a lap valamely számának.
És egyik-másik, minket érdeklő kérdésről barátilag el is beszélgettünk. Hasznosak voltak ezek, mert Lajosnak széles körű tájékozottsága által
jó érzéke volt rátapintani az éppen aktuális témákra. Többek között az
ő biztatására vállaltam írást a Korunk "Ami a múltból élni segít" témájú számában. Amire azóta többször visszatértem. Kapcsolataink másik tere természetesen
a Kolozsvár Társaság volt. Itt láthattuk és észlelhettük, hogy milyen sokat tesz
szinte nap mint nap az erdélyi, főképpen a kolozsvári magyar tudományos és művelődési
élet fenntartása érdekében. Sokirányú munkássága még hosszú időn át szolgál
útmutatásként mind a Korunk, mind a Kolozsvár Társaság számára.
Emlékét megőrizzük.
Nyugodjék békében..
Egyed Ákos

 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:01 | 08 August, 2017

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB