Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kulturális rendezvények » Kolozsvári Magyar Főkonzulátus

vissza
2014. május 20. - Nagy Borbála: Az áruló avar kagán fontosság:
x
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 04:48 | 22 Mai, 2014

Lásd a(z) "---- több fotó ---" újságban megjelent cikket itt.
 

Nagy Borbála

Nagy Borbála (Csíkszereda, 1904. aug. 2. 1994. febr. 5. Kolozsvár) regény- és színműíró, műfordító.

Előbb szülővárosában, majd a kolozsvári Marianumban tanult, Csíkszeredában érettségizett (1922). Egy évet a budapesti egyetem bölcsészkarán hallgatott, aztán hazatért, s a bukaresti egyetemen szerzett német-francia-filozófia szakos tanári diplomát (1927). Pályáját Konstancán kezdi a leánylíceumban (1927-29), majd az ugyancsak óromániai Caracal leánylíceumában tanít. 1934-től sikerül szülővárosa leánygimnáziumában katedrát kapnia; 1941-től nyugdíjazásáig (1959) különböző kolozsvári iskolákban nyelvtanárnő.

A Brassói Lapokban közölt első versei után a csíksomlyói búcsú eredetmondáját feldolgozó történeti drámával jelentkezett (Zeng az erdő. Csíkszereda 1935), melyet saját költségén adott ki. Elnyerte vele az *Erdélyi Szépmíves Céh és a kolozsvári Magyar Színház közös pályázatának II. díját. Ugyancsak történelmi tárgyú A szépasszony leánya c. drámája, amelyet *Benedek Marcell rendezésében sikerrel játszott 1947-ben a kolozsvári Magyar Színház. Később is hű maradt a színpadhoz, így a 60-as években három rövid vígjátékot is közölt (Cservény József társszerzővel) a Művelődésben. Ezek: A Napsugárbrigád (1965/9); Kincs a bozótosban (1966/12); Lázadás a Paradicsomban (1967/12).

Legnagyobb hatásúak nagy tárgy- és korismeretről tanúskodó történelmi regényei: A Xántus-völgyi ütközet (Kv. 1938); A csíki boszorkány (1974); a Homérosz nyomán alkotott Trójai Kasszandra (Kv. 1979); továbbá az Őrült Johanna (Kv. 1981); Claudia (Kv. 1984); Theodora császárnő (Kv. 1994); A vén kapitányné (Csíkszereda 1996).

Említésre méltóak műfordításai is. Mihail Sadoveanu A csodálatos erdő (1952); A felbujtó (1955) és Háborús történetek (Méhes Györggyel, 1955) c. munkái, valamint Eusebiu Camilar Ducipal története c. műve az ő átültetésében jelent meg magyarul.

Több regénye és A székelyek története c. munkája kéziratban maradt.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 04:56 | 22 Mai, 2014

2014. május 23. - Az avar kagánt ünnepelték a magyar főkonzulátuson
Szokatlan vendége volt kedden este Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának: Az áruló avar kagán, akinek ünneplésére zsúfolásig megtelt az intézmény terme. Nagy Borbála legújabb történelmi regényének bemutatóját nagy érdeklődés övezte; a jelenlévők közül sokan személyesen is ismerték a 110 éve született regény- és színműírót, műfordítót.


A kedd délutáni rendezvényre nagy számban összesereglett közönséget az est házigazdája, Magdó János főkonzul köszöntötte, aki elmondta, hogy ugyan nem olvasott korábban Nagy Borbála-kötetet, a mostaniba belelapozva egy olyan történelmi regény körvonalazódik előtte, amely Passuth László és Herczeg Ferenc műveire emlékezteti. Ezért mindenkit arra buzdított, hogy bátran vegye kézbe a könyvet, egyben pedig köszönetet mondott mindazoknak, akiknek köszönhetően a több mint két évtizede íróasztal-fiókban sínylődő kézirat végre napvilágot láthatott.
(-ázs)
  
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 02:54 | 23 Mai, 2014

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2014.05.19. - „Az áruló avar kagán” – könyvbemutató

Táltosok, bölények, avarok, várhunok, jugurok, gepidák és frankok – szerelem, vér és golyósan fütyülő, szláv méregbe mártott avar nyilak között vágtat az erdélyi éjszakában Az áruló avar kagán. Nagy Borbála történelmi regényét kedd (május 20.) este 18:30-tól mutatják be Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán (Főtér, 23.). A Hangoló vendége volt Nagy Adorján, az 1994-ben elhunyt erdélyi írónő fia, illetve Szabó Csaba a Világhírnév Kiadó képviseletében.

Nagy Adorján: „A kéziratot édesanyám rám hagyta, hogy majd ha egyszer időt tudok szakítani rá – erre természetesen csak a nyugdíjazásom után került sor –tegyek meg mindent, hogy kiadhassuk. A regényben sok dolog van a kereszténységről, és a vallási összeütközésről: az ősi nomád avarok vallása és a keresztény vallás közötti harcról szól.”

Részlet a regényből: „Tudun mára nagyra nőtt, az Olt völgyében üldözte Zodán rablócsapatait, amikor egy árok átugratásánál megbotlott a kis Thargit lova, és Tudun lehajolt, hogy visszaemelje a fiút a nyeregbe. Fel sem vette, hogy nyíl súrolta a nyakán, meg sem állította a vágtató csapatot, mert Zodán tábortüzei már felvillantak a szétnyíló lapályon. Nem is vérzett, csak alig. Kadicsa vette észre, hogy a kagán nyeregben előreboruló teste merev a vágtató ló hátán. Amikor pedig megdöbbenve megállította a rohamot, és kihúzta a kagán páncéljából a nyilat, felmutatta mindenkinek. A nyíl hegye levél formájú volt és háromágú, s a nyílvessző végén lyukacsos fagolyó, hogy a nyíl repülés közben fütyüljön. Avar nyíl. Fütyülő nyila pedig csak az avar vezérnek van, de az becsületből soha nem ken mérget a nyílvessző hegyére!”
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 12:36 | 23 Mai, 2014

Lásd a(z) "Kolozsvari Radio" újságban megjelent cikket itt.

május 30, 2014 - Édesanyám, én és Az áruló avar kagán
Nagy Borbála Az áruló avar kagán c. regényének bemutatója

Nem arról beszélnék, amit Nagy Borbála írónőről a Wikipédiában, vagy akár a Romániai magyar irodalmi lexikonban írnak. Inkább arról szólnék, mennyire megtisztelő számomra, hogy szülővárosomban, Kolozsváron, ilyen nagyszámú közönség előtt beszélhetek, és ezt Édesanyám regényéről tehetem.
Először is szeretném Nagy Borbála leszármazottainak köszönetét tolmácsolni a főkonzul úrnak, hogy megadta a lehetőséget arra, hogy itt, a főkonzulátuson emlékezzünk, Kuti Márta szerkesztő asszonynak és Szabó Csaba sorozatszerkesztő úrnak, akik önzetlen munkájukkal lehetővé tették, hogy Az áruló avar kagán kézirat nyomtatott regénnyé váljon. Köszönet unokámnak, Nagy Borbála dédunokájának, Nagy Zsombornak, a regényt díszítő és kiegészítő grafikák elkészítéséért.
Külön öröm, hogy ezt az eddig kiadatlan regényt, Az áruló avar kagánt éppen 2014-ben sikerül az olvasók kezébe adni, amikor Nagy Borbála születésének 110. és halálának 20. évfordulója van.
Eddig megjelent regényeinek főhősei általában a történelem egy-egy korszakában meghatározó szerepet játszó nők, és ennek révén a női lélek titkainak kutatása, amit ugye, mi, férfiak, bármit is tennénk, sohasem érthetünk meg. Majdnem minden női alakjának megformálásánál visszaköszön Édesanyám dédnagyanyjának és nagyanyjának erős személyisége, akik életükben meghatározó politikacsinálók voltak szülővárosukban, Csíkszeredában, és viselt dolgaik szállóigékké váltak családi körben.
Ez a regénye, az előzőektől eltérően, nem egy központi női alak köré íródott, hanem több nő köré, és itt már a férfi szereplők is szót kapnak, de vitathatatlan, hogy a cselekmény fordulópontjainak meghatározását, és a mit, miért kérdésre a választ továbbra is a női alakok akarata dönti el.
Regényeit kiadás előtt újra és újra átírta, csiszolgatta a bennük elrejtett gondolatokat, tanulságokat. Így az első és az utolsó mondat leírása között gyakran tíz év is eltelt. Ha ehhez hozzászámoljuk az előzetes forrás- és adatgyűjtést, és ezekből a történelmi összefüggések kiderítését, nem túlzok, ha azt állítom, egy-egy műve 20–25 évet is forrt, érett benne, amíg véglegesen kiírta magából. Természetesen több regénynek volt ez a sorsa párhuzamosan.
Egy-egy kiszemelt, kiválasztott személyről minden fellelhetőt alázattal felkutatni, hogy aztán a regényalak hiteles hús-vér emberré váljon, hasonlatos egy kitartó, következetes nyomozáshoz, nyomozás, amiben a kiválasztottnak semmi esélye nem volt a menekülésre Édesanyám éleslátása és ítélete elől, és csak idő kérdése volt, mikor leplezi le újabb regényében a főhős viselt dolgait, a hivatalos és hagyományos történelemírástól eltérő véleményének is hangot adva. Így jártak többek között Bizáncban Theodora császárnő, Claudia az ókori Rómában vagy akár Kasszandré, a trójai királylány.
Ha olvasmányaiban valami érdekesre bukkant, amiből eredeti és mások által még meg nem fogalmazott történelmi következtetéseket lehetett levonni, mindig megosztotta velünk, gyermekeivel és unokáival, amit mi aztán megértettünk vagy sem, de ezáltal megtanultuk tőle a kitartást, a logikus gondolkodást, a „soha nem adom fel” hozzáállást és azt, hogyan kell egy-egy témát átfogóan és szisztematikusan összefüggéseiben látni.
Itt említeném meg, hogy Édesanyám olyan átfogó lexikális tudással bírt, hogy gyerekei számára valóságos élő lexikon volt. Gyermekkoromban, és később is, bármilyen problémával találkoztam az élet bármely területén, csak kérdeznem kellett, és Ő bármikor kész volt a kimerítő, érthető és logikus válaszra. Kivéve a matematikát, na meg a fizikát, mert fizikából, saját bevallása szerint, a leideni palacknál megállt a tudománya. Nem is csoda, ha olyan fizikatanártól tanult a múlt század elején, aki például hangtanból a hallható hangtartomány alsó határának érzékelését azzal próbálta megmagyarázni, hogy: „Amice, ha maga a rezgőcsárdásban másodpercenként harmincat fordul, akkor egy szép, mély búgó hangot fog kiadni magából…”
De térjünk vissza Az áruló avar kagán regényhez. Ez is egy olyan mű, amely legalább 25 évig készült, mert Édesanyámat a szkíta–hun–avar–székely–magyar folytonosság egész életében foglalkoztatta, és mindezen népeknek a rokonsága a bolgár onogurokkal is. A regény 1983-ban már kiadásra készen állt, de a kiadására témája miatt a rendszerváltás előtt nem volt esély.
A regény a kulturális és nyelvi kapcsolatokról is szól, ahogy ezek a népek más-más nevük ellenére, ha nem is azonos, de rokon nyelven beszélhettek, vallásukban, kultúrájukban sem sokat különböztek egymástól, és tulajdonképpen ugyanazt az etnikumot képviselték mindvégig az ókori és középkori Kárpát-medencében. Nem voltak semmivel se „barbárabbak”, műveletlenebbek, mint ebben a korban a többi európai nép, hanem ahogy ma mondanánk, egyszerűen mások voltak. Nem állítom, hogy ezek a feltételezések tények lennének, de ahogy telik az idő, úgy tűnik, jó úton halad a történelemtudomány ezeknek a feltételezéseknek a bizonyítása felé, főleg a régészet és a fejlődő genetika segítségével.
A regény központi és legizgalmasabb témája mégis az, hogy miért bukhatott meg a hatalmas, erős és legyőzhetetlennek hitt Avar Birodalom, amelyik a középkori Európában egyeduralomra törekedő két nagyhatalom, a Kelet-Római Birodalom és a Frank Birodalom közé beékelődve, több mint 200 évig sikeres volt a nomád és félnomád néptörzsek erős kézzel összetartott katonai szövetségének köszönhetően.
Melyek voltak ennek a bukásnak a belső és külső okai? Milyen szerepe volt vagy lehetett erre a kereszténység terjedésének abban a bizonyos „sötét középkorban”, amelyben a regény cselekménye játszódik? Valóban összetartó ereje volt, amint azt Szent István Magyarországa révén hisszük, vagy amilyen pozitív hatással volt a nyugat- és dél-európai kultúrák fejlődésére, annyira pusztító hatású volt a Kárpát-medencei félnomád kultúrkör számára?
Nagy Borbála a regényben ezekre a kérdésekre keresi a választ, és az olvasót az olvasással egyidejűleg továbbgondolkodásra is készteti.
Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy Az áruló avar kagán nem történelmi szakdolgozat, nem történelmi értekezés, hanem szépirodalmi mű, történelmi regény. De ennek ellenére nincs benne semmi olyan állítás vagy utalás, ami bizonyíthatóan ne történt, vagy nem történhetett volna meg úgy, olyanformán, amint azt a regényben a szerző leírta. Az olvasmányosság mellett az írónőnek minden regényesen megírt állítása akár igaz is lehet, és rövid időn belül bizonyított történelmi ténnyé válhat.
Nagy Adorján
*Május 20-án, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátuson a főkonzul meghívására volt a regény bemutatója. Az írónő fiának, Nagy Adorjánnak köszönet, hogy rendelkezésemre bocsátotta az ott elhangzott emlékező ismertetőjét. (Kuti Márta)
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 03:12 | 31 Mai, 2014

Lásd a(z) "Népújság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB