Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Barabás Miklós Céh

vissza
2014. március 13. - Muhi Sándor fontosság:
x
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 18:41 | 12 Martie, 2014

Lásd a(z) "---- Még több fotó ----" újságban megjelent cikket itt.
 

2014. március 17. - Pillepalackok találkozása a költészettel

A két évvel ezelőtt szervezett Kortárs közhelyek című formabontó tárlata után újabb kiállítással kedveskedik a kolozsváriaknak Muhi Sándor szatmári képzőművész a Barabás Miklós Céh (BMC) Farkas utcai székházában. Mostani megnyilatkozásának A pillepalack kalandja címet adta, kísérletezésének alapjául pedig a József Attila-i költői szakralitás és a 21. századi profánul prózai lét művészi egybeolvasztása szolgált.
(ferencz)
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 04:06 | 17 Martie, 2014

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2014. március 18. - Pillepalackkal József Attila nyomába
Muhi Sándor kiállítása a Barabás Miklós Galériában

A Barabás Miklós Galériában is bemutatott, Kortárs közhelyek című, formabontó kiállításával a szatmári Muhi Sándor 2012-ben valósággal berobbant Kolozsvárra.

A kísérletező kedvű fiatalokhoz hasonló merészséggel és közismert ötletességével tartott görbe tükröt elénk, élt a legmodernebb technika nyújtotta lehetőségekkel, tolmácsolta eredeti módon eredeti gondolatait. A tömör és találó, helyenként enyhe iróniával is fűszerezett képi beszédet lehetett szeretni vagy nem szeretni, de közömbösen senkit sem hagyott. Vitára, vélemény nyilvánításra serkentett, s ezzel el is érte célját. Most egy újabb, érdekes kísérletnek lehetünk szemtanúi: a József Attila-i költői szakralitás és a 21. századi profánul prózai lét művészi egybeolvasztásának, azaz A pillepalack kalandjának.
Az idő a bölcsek bölcse, hiszen mindenre rátalál. Próbáljon valaki ellentmondani milétoszi Thalésznek, merthogy tőle származik ez az évezredek próbáját kiállt sarkigazság. A görög bölcs, a filozófia és geometria atyja akkortájt éppen a háromszögek sajátosságaira koncentrált és a piramisok magasságát határozta meg elmésen pofonegyszerű módszerrel. Hogy aztán az idő, a bölcsek bölcse, csekély két és fél évezred múltán, rátaláljon az elektronikára is, forradalmasítsa a tudományos gondolkodást, sőt merőben új magatartásformák kialakulásához vezessen. Ez a forradalom pedig, természetszerűen, a művészeteket sem hagyta érintetlenül. Persze hosszasan lehetne most filozofálni a „hogyan továbbról”, a megőrizve megújításról, vagy a totális váltásról, arról, hogy mennyire kell és mennyire érdemes haladnia a művésznek a korral, a modern technikával. Művésze válogatja, miként viszonyul eme kihívásokhoz, él a számítógép adta lehetőségekkel, kombinálja azokat a hagyományos kifejezési formákkal, építi be táblaképszerű munkáiba vagy válik a komputergrafika, a digitális nyomat százszázalékos hívévé. Mindez pedig nem annyira kor, mint inkább beállítottság kérdése.
Szeretem a szabályt, amely korrigálja az érzelmet – ötlött föl bennem a tárlat láttán George Braque vallomása. Hogy aztán azon nyomban el is hessegessem magamtól ezt a pillanat szülte, felszínes analógiát. Hiszen a pontos és fegyelmezett szerkesztés, a rend és egyensúly feltétlen híve, Muhi Sándor egy olyan, általa kigondolt és alapjaiban meghatározott, külön bejáratú lírai geometria szabályai szerint alkot, amelynek nincs szüksége érzelmi korrekcióra. Sőt, éppenséggel ez az érzelmi tökély és telítettség hitelesíti a látottakat. Ez a sajátos művészi attitűd, amely a józsefattilai lélek legmélyéről fakadó belső összefüggéseket, sajátos empátiával képes rávetíteni felszínes, bizonytalanságba fulladt, komor korunk érzelmi térképére.
És megszületik A pillepalack kalandja.
21. századi létünk állandó kísérőjének, az áldott és szidott pillepalacknak, a pillanatnyi lét, az egyszeri használat, a fölöslegessé válás és eldobandóság jelképének beépítése az öröklét, az örök érzelem és örök költői szépség világába. Mert a művészet nem ismer lehetetlent. Soha nem is ismert, napjainkban pedig hatványozottan nem ismer. Különösképpen ha olyan művészről van szó, mint Muhi Sándor, aki szánt szándékkal tér le az általa is megtapasztalt, biztonságos, kitaposott utakról, s vállalja a megannyi veszéllyel fenyegető, de ugyanakkor a felfedezés, a mindenkori új örömével is járó ismeretlen kísértését. S eme vakmerő vállalkozás eredménye a bennünket körülvevő, tárlattá lényegült, nagyszerű kollázs. Mert egységében nézve is nevezhetném ennek ezt az eredetiségében utolérhetetlen József Attila-illusztráció áradatot, vers-installációt.
A vizuális művésznek, a képalkotás mesterének a rendkívül személyes, de sajátos empátiával a dolgok legmélyére hatoló, lényeglátó, pillepalack-ábécével megjelenített vallomását arról, amit számára a 20. század mind a mai napig utolérhetetlen lírikusa jelent. De olyan személyes vallomás ez, amelynek üzenete messze nem egyszemélyes. Hiszen belemélyedve-feledkezve ebbe a fölöttébb következetesen alkalmazott egyéni jelrendszerbe, a költői mondanivaló általunk eddig esetleg még fel nem fedezett aspektusaira is rátalálhatunk.
Költői-művészi hitvallás, óhajok, vágyak, elképzelések, meglátások, sejtések, múltidéző jövőbe látás, a káosz rendje és a rend káosza elevenedik meg előttünk.
Muhi Sándor sajátos és összetéveszthetetlen, egyedi alkotói megnyilatkozásaiban a mulandóság és az öröklét, a ráció és az emóció, a geometriai szigor és lírai csapongás egymást kiegészítő-megtámasztó-hatásfokozó együttléte, az antinómiában rejlő feszültség ölt testet, válik a legnemesebb költészetből táplálkozó, korszerű, vizuális művészi üzenetté. A pillepalack kalandja ilyenformán akár mintapéldája is lehetne a tiszta dekoratív szellem és az érző-ráérző, gondolkodó, mindig új utakat kereső grafikusi attitűd párosának.
Művészi kalandozásaival Muhi Sándornak sikerült ismét meglepnie bennünket. Köszönjük ezt a kétszeresen is gondolatébresztő, dekoratívan lírai kiruccanást, és várjuk a folytatást.
Elhangzott 2014. március 13-án, a kolozsvári Barabás Miklós Galériában, Muhi Sándor A pillepalack kalandja című kiállításán.

NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 06:09 | 18 Martie, 2014

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB