Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kulturális rendezvények » Kolozsvári Magyar Főkonzulátus

vissza
2014. február 26. - Cs. Erdős Tibor századik születésnapját ünnepelték fontosság:
Művészet és gyermekkori élmények kapcsolatáról, portréfestésről, valamint zene és festészet sajátos viszonyáról is kifejtette véleményét tegnap délután Cs. Erdős Tibor festő- és grafikusművész, akit századik születésnapján köszöntöttek a kolozsvári magyar főkonzulátus udvari termében.


A Barabás Miklós Céh (BMC) és a főkonzulátus közös rendezvényén egybegyűlt népes közönséget – a művész családtagjait, barátait, ismerős és ismeretlen tisztelőit – házigazdaként Magdó János főkonzul üdvözölte, majd Kolozsi Tibor, a BMC elnöke, Németh Júlia műkritikus, BMC-alelnök, Ioan Horváth-Bugnariu, a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke és Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere köszöntötte az ünnepeltet, kellemes emlékeket, anekdotákat elevenítve fel.

Béres Melinda és Márkos Albert hegedűművészek Bartók-muzsikával kedveskedtek, születésnap lévén pedig a torta sem maradt el.
(F. ZS.)
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 04:00 | 28 Februarie, 2014

Lásd a(z) "---- Még több fotó ----" újságban megjelent cikket itt.
 

2014. február 26. - Tömeg köszöntötte a százéves Cs. Erdős Tibort
Festményeiből összeállított kiállítással, anekdotákkal és születésnapi tortával köszöntötték Kolozsváron az erdélyi képzőművészet doyenjét, Cs. Erdős Tibort századik születésnapján. A magyar Főkonzulátus előadóterme ez alkalommal szűkösnek bizonyult: sokan be se fértek a helyiségbe, az ajtóban állva, pipiskedve próbálták nézni és hallgatni a százéves művészt, aki gyermekkori kópéságainak emlékeivel szórakoztatta a népes közönséget.

Az éppen 100 éve, 1914. február 27-én született Cs. Erdős Tibort Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja házigazdaként, Kolozsi Tibor tanítványként és jóbarátként, Németh Júlia műértő csodálóként köszöntötte, de eljött az ünnepségre és laudációt mondott Ioan Horvath Bugnariu , a Képzőművészeti Egyetem tanára, sőt Berettyóújfalu polgármestere is, mivel az ünnepelt Berettyóújfaluban született és ebben a határmenti városkában töltötte első gyermekéveit.

Németh Júlia műkritikus felidézte azt a húsz évvel ezelőtti emléket, amikor Cs. Erdős Tibort nyolcvanadik születésnapján köszöntötték, és „visszatekintést” vártak volna tőle – a művésznek azonban esze ágában sem volt visszatekinteni, sőt: nyolcvanadik életéve után egy újabb, rendkívül termékeny korszaka kezdődött. Az utóbbi két évtizedben születtek meg olyan emblematikus munkái, mint a Kalotaszegi Madonnaként is emlegetett Európa elrablása, vagy a széki tragédiát színekbe-formákba öntő Apokalipszis.

Ami a leglényegesebb Cs. Erdős Tibor művészetében, az a sokoldalúság és a kísérletező kedv. Habár mindvégig a figuratív festészet híve maradt – mondta Németh Júlia - , a művész egy személyben festő, grafikus, iparművész és díszlettervező. A műkritikus felhívta a figyelmet a kolozsvári kiállításon is megtekinthető Széki lányok festményre, amely „fekete-piros szakralitásával akkor is fennmaradna a művészet történetében, ha a festő semmi mást nem alkotott volna élete során, csak ezt az egy képet.”

A Széki lányok is megtekinthető a napokban a kolozsvári Főkonzulátus kiállítótermében

Maga az ünnepelt arról beszélt: a művészet valójában a világ gyermeki felfogásából fakad, egy rejtély, amelynek a gyermek még birtokában van (hisz rajzol, festeget, öntudatlanul is művészileg reprodukálja az élményeit), később, 14-15 éves korban azonban legtöbbjük elveszti ezt a titokzatos tudást. Néhányan azonban tovább alkotnak, felidézik, dédelgetik az emlékeiket – és ez a művészet, mondta a mester.

Cs. Erdős Tibor elmesélt néhány anekdotát gyermekkorából a hallgatóság nagy gyönyörűségére: például, hogy folyton elcsatangolt otthonról, sokszor a rendőrség segítségével találták meg, egyszer pedig templomba menés helyett bebújt a disznóólba, és amikor rátaláltak a felnőttek, ő, 4-5 éves gyermekként együtt szopott a kismalacokkal a kocától. Első rajzának történetét is felidézte: „Miután apámat elvitték katonának, egyszer keresztanyám kivitt az állomásra. Rámutatott a gőzösre: tudod, hogy ezzel vitték el apádat? – kérdezte. Amikor hazamentünk, első dolgom az volt, hogy lerajzoltam azt a vonatot. A gyermek nagyon együtt él az élettel, a mindennapokkal. A művészet pedig az, ha ezeket az élményeket felnőttként, idős korában is tudja reprodukálni.”

Cs. Erős Tibor azt is elmondta magáról: legizgalmasabb feladatnak mindig a portréfestést, -rajzolást tartotta. „Hogyan tudom élővé tenni a szemet, a szájat, a tekintetet? Ehhez valami olyasmi kell, ami már majdnem isteni attitűd” – vallja a mester.
T. Koós Imola
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 04:33 | 28 Februarie, 2014

Lásd a(z) "Új Magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

2014. február 11. - Cs. Erdős Tibor 100 éves
„Az életben két izgalmas mozzanat van: az elindulás és a megérkezés. Az ember alig várja, hogy elinduljon, és aztán, amikor elindult, alig várja, hogy megérkezzen.
A mi generációnkról azt mondják: révbe jutott” – vélte Cs. Erdős Tibor húsz évvel ezelőtti, születésnapi látogatásomkor, majd így folytatta: „egy alkotó számára tulajdonképpen az örök mozgatóerő, hogy maradandót alkosson. Nagy ajándéka az életnek, ha valaki úgy érzi, hogy ezt megtette. Hogy már mindent megtett, és eljött a visszanézés ideje. A magam részéről ezt még nem érzem.” Az akkor 80 éves mester szavai őszintén hangzottak, s az idő őt igazolta. Olyan rendkívül termékeny alkotói periódus vette kezdetét nála, mely megannyi reprezentatív, mitológiai, történelmi, néprajzi-néplélektani ihletettségű, realisztikus hangvételű munkát eredményezett. Akkor született többek között a Kalotaszegi Madonnaként is elhíresült, szimbólumrendszerében Erdélyt idéző Európa elrablása, a széki tragédiának monumentális kompozícióban emléket állító Apokalipszis, vagy az eszköztelenségében, formai tömörségében már szinte perzselő, lendületes formaritmusaival magával ragadó Kiűzetés. Lélekelemző portréiból pedig Kolozsváron, a Képzőművészeti Szövetség akkori, Szentegyház utcai galériájában rendezett nagy népszerűségnek örvendő, sikeres kiállítást. De gyűjteményes tárlataival Budapesten és Nagyváradon is hasonló elismerésben részesült. Szülőfaluja, Berettyóújfalu pedig díszpolgárává avatta és múzeumi teret biztosított alkotásainak.
NÉMETH JÚLIA
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:06 | 03 Martie, 2014

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2014. február 28. - Művészet által dédelgetni az emlékeket

Kiállítással egybekötött ünnepség a 100 éves Cs. Erdős Tibor tiszteletére

A művész sétapálcájának eredetéről, gyermekkori kópéságairól és sokoldalúságának különböző vonatkozásairól egyaránt szó esett szerdán délután a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében, az intézmény és a Barabás Miklós Céh (BMC) által közösen szervezett ünnepségen, amelynek keretében századik születésnapja alkalmából köszöntötték Cs. Erdős Tibor festő- és grafikusművészt, a kolozsvári és az erdélyi képzőművészet doyenjét.


Az ünnepelt a festményeiből és grafikáiból összeállított kiállítással örvendeztette meg a népes közönséget, ugyanakkor a portréfestés különlegességeiről is mesélt, kifejtve: egyfajta isteni képesség, ahogyan az alkotó élővé tudja varázsolni a megörökített személy szemét, száját, tekintetét. – A művésznek lehetőleg nem is kell ezt firtatnia, hagyja csupán, hogy a kezével vissza tudja adni az életet – hangsúlyozta. Rejtélynek nevezte a művészetet, amellyel már az egészen kicsi gyerekek is megpróbálkoznak, szerencsés esetben pedig felnőttként is megmaradnak mellette.

Azt a tényt, hogy a gyerekek erőteljesen együtt élnek az őket körülvevő világgal, Cs. Erdős Tibor egyik első rajzának keletkezése is bizonyítja. – Miután apámat elvitték katonának, egy alkalommal kimentünk keresztanyámmal az állomásra. Rámutatott a vonatra, és megkérdezte: tudod, hogy ezzel vitték el apádat?
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:13 | 03 Martie, 2014

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2014.02.27. - A portréfestés elhivatott mestere – A százéves Cs. Erdős Tibort köszöntötték

Sok érdeklődő, barát és tisztelő be sem fért a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus belős udvari dísztermébe, ahol szerda este a százesztendős Cs. Erdős Tibor festőművészt köszöntötték.

Cs._Erdos_Tibor

A Barabás Miklós Céh (BMC) és a konzulátus által szervezett kiállítással egybekötött eseményen az egybegyűlteket és az ünnepeltet (képünkön) Magdó János főkonzul üdvözölte.

Az idős mestert a BMC elnöke, Kolozsi Tibor is köszöntötte, Németh Júlia műkritikus pedig arról beszélt, hogy Cs. Erdős Tibor idős korára sem hagyott fel az alkotással, sőt az utóbbi húsz esztendő rendkívül termékenynek bizonyult a művész életében.

Németh ebből az alkotói periódusból többek között az Európa elrablása című munkát emelte ki, amelyet a Kalotaszegi Madonnaként is emlegetnek. A művészt Ioan Horváth-Bugnariu, a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke és Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere köszöntötte. Cs. Erdős Tibor gyermekkorából való anekdotákkal szórakoztatta az egybegyűlteket, de azt is kifejtette: mindig is a portréfestést tartotta a legizgalmasabb feladatnak egy festő számára.

Cs. Erdős Tibor Berettyóújfaluban született 1914-ben, felsőfokú tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Szőnyi István és Varga Nándor Lajos volt. Képzőművészetet tanított a Nagyváradon, majd a Kolozsváron. 1959-74 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezőjeként működött. Festett portrékat, tájképeket. Utóbbi művein Nagyvárad és Kolozsvár urbánus tájrészleteit örökítette meg, de néprajzi érdeklődéssel gyakorta járt ki festeni Kalotaszegre és a mezőségi Székre is.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:17 | 03 Martie, 2014

Lásd a(z) "Krónika" újságban megjelent cikket itt.

2014.02.27. – A százéves Cs. Erdős Tibort
x
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:21 | 03 Martie, 2014

Lásd a(z) "RTV" újságban megjelent cikket itt.

Cs. Erdős Tibor 100 éve

Az erdélyi képzőművészet doyenjét köszöntötték 100. születésnapján Kolozsváron. Számos tisztelője volt jelen a magyar főkonzulátus előadótermében, ahol az ünnepi köszöntők mellett kiállítás is érzékeltette azt a gazdag életművet, amelyet hosszú alkotói pályája során a sokoldalú művész kiépített. Cs. Erdős Tibor 1914. február 27-én jött a világra Berettyóújfaluban. Budapest, Nagyvárad, Kolozsvár vált a festő, grafikus, iparművész, díszlettervező munkásságának legfontosabb életterévé, jelenleg is a kincses várost tekintheti otthonának. Az urbánus festészet vonzáskörébe sorolják, de a népélet, a legértékesebb magyar hagyományok is számos fontos mű alkotására ihlették. A portréfestés az egyik kedvenc műfaja. A Barabás Miklós Céh legidősebb tagjaként életkedvével, sokoldalúságával, igényességével ma is jó példával szolgál az utána jövő nemzedékeknek. A kolozsvári jubileumi rendezvény kitűnő hangulatához az ünnepelt is nagyban hozzájárult derűs történeteivel, gyermekkori emlékeivel. Egyik közismert képe reprodukciójával mellékletünk is tiszteleg Cs. Erdős Tibor előtt. További jó egészséget kívánunk neki!
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:38 | 03 Martie, 2014

Lásd a(z) "Népújság" újságban megjelent cikket itt.

100 éves Cs. Erdős Tibor festőművész
Az idős festőművészt meleg szavakkal, baráti köszöntőkkel tisztelték meg a jelenlévők, sőt a születésnapi torta sem maradhatott el a bűvös százas számú gyertyával. A Mester ünnepi kiállítással egybekötött köszöntését szerdán este tartották Kolozsváron, a magyar főkonzulátus főtéri rendezvénytermében, ahova az ünneplő barátok, ismerősök szinte be sem fértek. A következő összeállításban az ünnepség házigazdáját, Magdó János főkonzult hallják, majd Cs.Erdős Tibor vall művészetéről és a Barabás Miklós Céh alelnöke, Németh Júlia köszönti a Mestert
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:42 | 03 Martie, 2014

Lásd a(z) "Kolozsvári Rádió" újságban megjelent cikket itt.

Százesztendős Erdély legidősebb képzőművésze


A Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusán köszöntötték február 26-án a százesztendős Cs. Erdős Tibor festőművészt.

    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:59 | 05 Martie, 2014

Lásd a(z) "Erdélyi Figyelő" újságban megjelent cikket itt.

Száz éves Berettyóújfalu díszpolgára
Cs. Erdős Tibor 100. születésnapját kiállítással egybekötve ünnepelték február 26-án Kolozsvár szívében, a Fő téren álló magyar főkonzulátus rendezvénytermében.
Muraközi István születésnapi ajándékként Kurucz Imre szobrászművész Báthori Gábort ábrázoló kisplasztikáját nyújtotta át, úgy fogalmazott, bár Cs.Erdős Tibor három éve díszpolgára Berettyóújfalunak, személyesen csak most volt alkalmuk találkozni. A festőművész gyermekkori élményeiből merítve fogalmazta meg a művészi tevékenységének lényegét: „A gyermek nagyon együtt él az élettel, a mindennapokkal. A művészet pedig az, ha ezeket az élményeket felnőttként, idős korában is tudja reprodukálni”.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:21 | 05 Martie, 2014

Lásd a(z) "Berettyó TV" újságban megjelent cikket itt.

2014.03.07. - Egy évszázad festményekkel és őrangyalokkal

A napokban töltötte századik életévét Cs. Erdős Tibor festőművész, grafikus, az erdélyi képzőművészeti élet kimagasló személyisége. A mester életéről, munkásságáról Németh Júlia művészettörténésszel beszélgettünk.
– Cs. Erdős Tibor a Debrecentől és Nagyváradtól egyenlő távolságra levő Berettyóújfaluban született száz esztendővel ezelőtt. Fiatal éveit mennyiben befolyásolta a szülőhely?

– Csak ötéves koráig élt Berettyóújfaluban, utána a család átkerült Nagyváradra. Édesapja neves ügyvéd, édesanyja tanítónő volt. A mester soha nem titkolta, hogy nem volt különösen jó tanuló, de rendkívüli kézügyességgel rendelkezett, ennek következtében már egészen fiatalon elszegődött esztergályosinasnak egy nagyváradi gyárba. Annyira ügyes volt, hogy hat-hétszeresét kereste annak a fizetésnek, amit a nála jóval idősebb szakik kaptak. Nagyon jó sportoló is volt, Nagyvárad korcsolyabajnokságát is megnyerte. A harmincas évek végén elvitték katonának, de egy hónap után leszerelték. Később sokszor elmondta: „Van nekem egy őrangyalom, aki vigyázott rám, és úgy intézte, hogy a katonaság kellős közepén megnyíljanak a határok, és én elmehessek Budapestre, hogy tovább képezzem magam.”

– Hogyan fogadták a fővárosban a fiatal festőaspiránst?

– Nagy Imre ajánlására elment Aba-Novák Vilmoshoz, akinek megmutatta festményeit, rajzait, grafikáit. Aba-Nováknak annyira megtetszettek a munkái, hogy azonnal tanítványává fogadta. Le is beszélte a fiatalembert abbéli szándékáról, hogy az Iparművészeti Főiskolára iratkozzon, így Cs. Erdős a Képzőművészeti Főiskolán kötött ki. Sajnos Aba-Novák már nagybeteg volt – 1941-ben, 47 éves korában meg is halt –, így kevés időt tölthettek együtt, de Erdős Aba-Novák halála után is nagyon jó tanárok kezébe került. Mesterei voltak Szőnyi István, Rudnay Gyula, majd pedig Varga Nándor Lajosnak lett a tanársegédje. Vargától tanulta el például a rézmetszés technikáját, és ekkoriban kezdődött portréfestő-karrierje is.

– Mégsem ragadt meg Budapesten…

– Háborús idők voltak, Varga elküldte Cs. Erdőst és néhány társát a Felvidékre, ahol egy kastélyban festegettek, dolgoztak. Egyszer csak megjelent ott két német katonatiszt, a fiatalok borzalmasan megijedtek, hogy most őket is kiviszik a frontra. Cs. Erdősnek megint szerencséje volt: az egyik német tiszt civilben a müncheni színház díszlettervezője volt, és nemhogy nem sorozta be őket, hanem igazolást állított ki, amivel biztonságban vissza tudtak térni Budapestre. Innen feleségével együtt, hatnapos út végén hazaért Nagyváradra. Érdekes dolog történt ekkor: a felvidéki német katonák után Váradon orosz katonákkal hozta össze a sors, akikről kiderült: ők is festőművészek. Két hétig vendégeskedtek Cs. Erdőséknél, az egyik oroszról készült is egy rajz, ma is látható a mester kiállításain.

– Hogyan folytatódott a pályája a háború után?

– Közvetlenül a háború befejezése után Miklóssy Gábor festőművésszel megalapították Nagyváradon a művészeti középiskolát. Sikeresen is működött, itt tanult mások mellett Tolnai Tibor festőművész is. Kovács Zoltán, aki 1948-ben megalapítani készült Kolozsváron a Magyar Művészeti Intézetet, Cs. Erdőst és Miklóssyt a kincses városba hívta, így a mestert az a megtiszteltetés érte, hogy alapító tagja és tanára lehetett a sajnálatos módon rövid életű, mindazonáltal európai hírű művészeket elindító kolozsvári intézetnek. 1950-ben az önálló magyar intézet beolvadt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába. A magyar tanárok csak részben maradtak meg a főiskolán, és akiről kimondták, hogy nem felelnek meg az elvárásoknak – köztük Nagy Imre, a szobrász Benczédi Sándor és az intézményalapító Kovács Zoltán –, rövid úton elbocsátották.

– Cs. Erdős Tibor „megfelelt”?

– Nem sokáig, mert bár jó tanárnak tartották, 1959-ben mégis kirúgták. „Nem tetszettem az elvtársaknak”, fogalmazott erről, de nyilván közrejátszott az eltávolításban az ’56-os forradalom is.

– Miként élte meg a mester, hogy ott kellett hagynia a főiskolát?

– Ahogyan később megint elmondta: „Volt egy őrangyalom, aki vigyázott rám.” Miután ugyanis eltávolították, már másnap kapott egy díszlettervezői állást a kolozsvári magyar színházban. Bevallása szerint élete legboldogabb időszaka volt a színházi munka. A díszlettervezői állás lehetőséget teremtett arra, hogy sokoldalúságát bizonyítsa. Előnyére vált, hogy esztergályosként kezdte, és a színházban mindenféle képességét megmutathatta. Nem beszélve arról, hogy elég ideje maradt festői karrierje kibontakoztatására és a tanításra is. A magyar színháztól ment nyugdíjba, de kapcsolata a fiatalokkal továbbra is megmaradt. Tanítványa volt Aranyossy György, Árkossy István, Feszt László.

– Beszélhetünk Cs. Erdős Tibor-stílusról?

– Következetesen a figurativitás és a realista ábrázolásmód híve volt. Művészetében fontos szerepet játszik a folytonosság: nem akarta sarkaiból kifordítani a világot, nem akart mindenáron valami mellbevágót festeni, hanem követte mesterei stílusát. E realista stílusban próbált önmagára találni, igyekezett azt megújítani, ami sikerült is neki. Határozottan kikelt a 20. századi különböző izmusok ellen. Azt mondta egyszer: a mindig új és meghökkentő forszírozása oda vezetett, hogy a művészeti élet kardnyelőkkel, lángfúvókkal, gnómokkal van tele. Kicsit talán sarkított vélemény, de a mester úgy látta: nem biztos, hogy az avantgárd egyszer nem hull ki az idő rostáján. Példaképe a szerinte örökre megmaradó Munkácsy Mihály volt. Úgy fogalmazott, hogy a remekművek pillanatnyilag eltűnhetnek a társadalom szeme elöl, de túlélik a szellemi apályokat. A gyakorlást mindig fontosnak tartotta, és kezdetektől fogva a realista művészet híve volt. Ő mondta egy alkalommal: „Ha a lovas felül a lóra, kell tudnia lovagolni. Ha nem tud, és leesik, azt semmiféle izmussal nem lehet igazolni.”

– Hogyan tudta Cs. Erdős Tibor átvészelni a kommunista rendszert úgy, hogy sohasem alkudott meg?

– Erről különösebben nem beszélt, de tudni lehet, hogy sokan voltak, akik behódoltak – akár Ceauşescu-képeket is festettek –, pedig bárki bármit mond, senkit sem kényszerítettek erre. Csak hát volt, aki igyekezett rátenni egy lapáttal, megfelelő ellenszolgáltatás fejében megfestett egy Sztálin-, Lenin- vagy Ceauşescu-képet. A mester ilyet soha nem tett, nem véletlenül menesztették hát a főiskoláról. A rendkívül száraz szocreál sem felelt meg alkotómódszerének: vibráló színek, fényben fogant munkák, ez Cs. Erdős Tibor sajátos stílusa, amitől nem tért el soha.

– Baráti köre kizárólag művésztársaibólállt?

– Rendkívül jó kapcsolatot tartott fent Miklóssy Gáborral és László Gyula képzőművésszel, aki régész és történész is volt. Egyébként a mester azt szokta mondani: „Mi hárman voltunk a triumvirátus”. De a Vetró-családdal is szoros kapcsolatot ápolt. Korosztályából egyedül ő van életben…

Cs. Erdős Tibor
Berettyóújfaluban született 1914. február 27-én. Vasesztergályos szakmát tanult, 1939–1940-ben a brassói repülőgyárban dolgozott a kísérleti osztályon. 1945-ben elvégezte a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolát. Alapító tagja és tanára volt nagyváradi képzőművészeti iskolának, valamint a kolozsvári Magyar Képzőművészeti Főiskolának (ma Művészeti és Design Egyetem). 1959–1974 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház főtervezője volt. Állandó résztvevője a romániai hivatalos tárlatoknak, meghívottja sok külföldi kiállításnak. Munkái romániai és magyarországi múzeumokban láthatók. Több murális alkotása Kudzsiron, Désen és Kolozsváron tekinthető meg.

– Mi Cs. Erdős Tibor művészetének legnagyobb erénye?

– A portréfestés, ami a festészet alfája és omegája. Bravúros szinten művelte, arcképei hihetetlenül életszerűek, mélyek. Nem pusztán az arcvonásokat igyekezett megörökíteni, a vonások megteltek élettel, a szemek különleges csillogással. Portréi egyben lélekábrázolások, jellemrajzok is, hiszen az arcon, a tekinteten keresztül megjelenik a modell lelki alkata, jelleme is. Cs. Erdős Tibor azzal is nagy szolgálatot tett az erdélyi művelődéstörténetnek, hogy megfestette vagy megrajzolta az irodalmi, művészeti élet nagyjait. Tipikus urbánus festőként – nagyváradi, majd kolozsvári lakhellyel – ugyanakkor nagy érdeklődéssel fordult a falu felé is. Kalotaszeg, Mezőség, Torockó világa elevenedik meg tájképein, de nem pusztán a tájat festette meg, a tájban mindig ott van az ember. Nem átvitt értelemben, hanem konkrét alakok formájában. Remekül össze tudta egyeztetni a váradi könnyed eleganciát a kolozsvári konzervatívabb mentalitással. Ez a két vonulat nagyon jótékonyan ötvöződik nála. Sajátos, csak rá jellemző stílus ez.

– Három-négy évvel ezelőtt az idős mestert naponta láthattuk, amint követi és lerajzolja a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport felújítási munkálatait, pedig már a századik életéve közelében járt. Beszélt önnek a hosszú élet titkáról?

– Természetesen beszélt, hiszen hosszú élete az ő érdeme is, nem csupán a géneké. A most divatos tudatos táplálkozásnak már tizenhat éves korában a híve volt: azóta is vegetáriánus életmódot folytat, és hát szereti a jó bort.
Nánó Csaba
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 11:47 | 09 Martie, 2014

Lásd a(z) "Erdélyi Napló" újságban megjelent cikket itt.

Maestrul Erdös Tibor la o sută de ani!

Am privit de curînd Olimpiada de iarnă la televizor şi m-am minunat din nou de puterea dorinţei, de splendoarea curajului, de bucuria inocenţei, de rîsul–plînsul victoriei, de frumuseţea şi vitalitatea omului tînăr. De acum, sigur nu voi sări niciodată de pe trambulina mare cu schiurile, sigur nu voi alerga în proba de marş de 50 de km, sigur nu voi face un triplu axael, sigur nu voi face nimic din toate cîte le-am văzut în ultima vreme. Rămîne de văzut ce voi mai face de aici încolo din cîte am făcut! Voi evita să extrag rădăcina pătrată din spusele mele, că am rămas cu dorinţa, dar fără putere, cu curaj, dar mai puţină splendoare, cu inocenţă, dar mai puţină bucurie, cu rîsul–plînsul, dar fără victorie, pentru că, recunosc: nu am ales corect termenul de comparaţie.

Cînd ne-am cunoscut, în urmă cu 45 de ani, făcea deja parte din generaţia de artişti în vîrstă ai Clujului, chiar dacă avea ţinută atletică, mersul sprinten care nu-i trăda vîrsta. Maestrul Erdös Tibor – pictor, artist de referinţă al artei clujene, transilvane şi naţionale – împlineşte astăzi incredibila vîrstă de o sută de ani. Privirea lui căutătoare – laser albastru – nu tulbură, nu sperie pe nimeni, ci mai degrabă invită la dialog. Pentru că nu este un taciturn, are mereu o întrebare, are o curiozitate care trebuie musai să fie discutată. Cîrcotaş, mereu bine dispus şi gentil , caută mereu soluţiile simple, fireşti, cu o logică imbatabilă. Implicat fiind în viaţa Uniunii Artiştilor Plastici din Cluj din 1990 încoace, deseori am apelat la sfatul şi înţelepciunea maestrului. Azi am din nou ocazia să-i mulţumesc în numele tuturor colegilor săi. Pentru că aşa ne-a obişnuit cu apeletivul domniei sale: „dragă colega”, trebuie să-i mărturisesc imensa cinste şi bucurie pe care ne-o face colaborarea domniei sale. Numit Senior al municipiului Cluj-Napoca, cetăţean de onoare al oraşului natal Beretyoujfalu din apropiere de Oradea, în Ungaria, maestrului Erdös Tibor i se întorc semnele de iubire şi preţuire cu care el însuşi îi învăluie pe cei din preajma sa. Optimismul şi seninătatea domniei sale sînt încriptate în pictura, desenele şi gravurile din ultima jumătate de veac ce–i poartă semnătura. De cîte ori trec prin centrul oraşului îl caut cu privirea, poate azi am şansa de a-l întîlni în drumul său de la locuinţa sa spre atelier sau înapoi, să mă prindă de braţ şi să-mi spună: dragă domnule coleg, Clujul azi se bucură de cel mai frumos cer renascentist, iar fetele acestea care trec fără grijă pe lîngă noi poate că nici n-au auzit de Rafael! Închei rîndurile dedicate maestrului Erdös Tibor cu versurile lui Geo Bogza:

Pe ţărm, femei stau şi privesc

Pescarii ce se întorc din larg.

Sînt pescari tineri şi pescari bătrîni.

Cei tineri se întorc cu inima tînără.

Cei bătrîni cu inima şi mai tînără.

La mulţi ani, dragă maestre, îţi urează cu plecăciune breasla artiştilor.

Prof. univ.dr.
Ioan HORVATH BUGNARIU

Preşedinte

Uniunea Artiştilor Plastici din România, Filiala Cluj–Napoca
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 12:44 | 14 Martie, 2014

Lásd a(z) "Faclia" újságban megjelent cikket itt.

Cs. Erdős Tibor, a képzőművészet doyenje
„Nemcsak eszközök által tesszük otthonossá világunkat. Ahhoz, hogy a természetet emberi célok szolgálatában derítsük fel, az érzékelt formák, a képzetek és a szimbólumok éppolyan lényegesek, mint maga a kézzelfogható valóság.” (Kepes György)

A közelmúltban meglátogattam a százéves Cs. Erdõs Tibor festõ- és grafikusmûvészt a kolozsvári, Jókai utcai otthonában. Elbeszélgettem vele pályakezdésrõl, életmûvérõl és általában a mûvészetrõl, ami most is betölti életét. Mûvészeti, mûvészettörténeti írásokban tallózgatva megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy a mûvésznek nincs életkora. Számos példa van arra, hogy magas korban születik értékes, maradandó alkotás a mûvészet bármely területén. Ezt az állítást igazolja Cs. Erdõs Tibor példája is, aki magas kora ellenére minden képzõmûvészeti tevékenység iránt nyitott és napjainkig alkot. A kolozsvári Mátyás király szoborcsoport 2010-2011. évi felújítása jó példa erre, amikor is az idõs mûvész a felújítás lépéseit követte és rajzban rögzítette minden mozzanatát. Esõben, hidegben, szélben rajzolt, dacolva az idõjárás viszontagságaival. (Ez az immár kordokumentum díszíti jelenleg a Kelemen Lajos Mûemlékvédõ Társaság irodájának falait.)

Próbálom felvázolni Cs. Erdõs Tibor életútját, életmûvét. A bihari Berettyóújfaluban született 1914. február 27-én. Édesapja ügyvéd volt, de nem ellenezte, hogy fia érettségi után nem akart tovább tanulni és vasesztergályos lett. Édesapja orosz fogságba került, 8 év távollét után láthatta újra. Kisgyermekként kivitték a vasútállomásra, ahol miután elmondták neki, hogy innen vitték édesapját a háborúba, megrajzolta az állomást a vonattal. A rajz a késõbbiekben magángyûjteménybe került és napjainkig is féltõ gonddal õrzik.

A vasesztergályos mesterséget Nagyváradon tanulta, majd Brassóba került a repülõgépgyárba. Kora gyermekkorától rajzolt. Megrajzolta munkatársait a gyárban, saját magát az esztergapad mellett. Mindezt még a fõiskola elvégzése elõtt.

Életútja valójában öt koordináta között zajlott le: a bihari Berettyóújfalu, Nagyvárad, Brassó, Kolozsvár és Budapest. Amikor felkerült Budapestre, jelentkezett az Iparmûvészeti Fõiskolára. Itt felvették, de tíz nap elteltével tanára, Aba-Novák azt tanácsolta, hogy iratkozzon át a Képzõmûvészeti Fõiskolára. Végigvezette az intézetben, az osztályán és bemutatta diákjainak. Ekkor határozta el, hogy beiratkozik a Képzõmûvészeti Fõiskolára. Aba-Novák akkor már idõs volt, nem tanított, de ezután hetente felkereste otthonában. Sajnos nem élvezhette sokáig támogatását, mert a Mester néhány hónap múlva meghalt. Amikor a Váradon töltött szünidõ után visszatért Budapestre, már csak a temetésén vehetett részt. 1940 és 1945 között elvégezte Budapesten a Magyar Királyi Képzõmûvészeti Fõiskolát. Tanárai között találjuk Szõnyi Istvánt, Varga Nándor Lajost, Rippl-Rónai Józsefet, szellemiségük rányomta bélyegét késõbbi munkásságára. Ezt követõen néhány évig tanársegédként tanított a fõiskolán. Akkor Budapesten a grafika még nem volt külön tantárgy, de volt egy osztály, ahol külön grafikát oktattak, és ahova kérésre be lehetett iratkozni. Így lett a grafika osztály vezetõje, és Barcsay Jenõ mellett tanársegédként mintegy öt évig tanított. Az orosz bevonulás után visszatért Nagyváradra, ahol a város Képzõmûvészeti Iskolájában tanított Miklóssy Gáborral egyetemben. Kolozsvárra hívták tanárnak. Itt alapító tagja lett a Magyar Mûvészeti Intézetnek, ami 1948 és 1950 között önálló státussal rendelkezett, majd beolvadt a Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolába. Az intézet alapító tagjai között találjuk Abodi Nagy Bélát, Andrásy Zoltánt, Balaskó Nándort, Bene Józsefet, Miklóssy Gábort, Mohy Sándort – hogy csak néhányat említsünk – és Cs. Erdõs Tibort, aki most már itt folytatta mûvészpedagógiai és alkotói tevékenységét. A késõbbiekben a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezõjeként dolgozott közel tíz esztendeig.


Cs. Erdõs Tibor rendkívül sokoldalú mûvész: festõ, grafikus, iparmûvész, díszlettervezõ egy személyben. Festõi és grafikusi tevékenysége be egyetlen képzõmûvészeti irányzatba sem sorolható be. Valamennyi irányzat szellemiségébõl, karakterjegyeibõl használt fel elemeket, de a természettõl soha nem szakadt el. Munkásságát lelki alkatából eredendõen mélységes humanizmus, a világ és az ember szeretete jellemzi. A mûvészet erejével örökíti meg az õt körülvevõ világot és annak szépségeit, piedesztálra emelve a maradandó emberi értékeket. Elsõdlegesen kiegyensúlyozott formavilág, kompozíciós készség jellemzi alkotásait. Mûvei az esztétikai élménytõl eltekintve információt, történelmet közölnek. Magas fokú technikai igényesség jellemzõ munkáira.

Az 1940-es kiállításával lépett be a kortárs képzõmûvészeti életbe. Már kezdetben kerülte a harsány színeket, a színek egymásmellettisége, összhangja kellemes benyomást kelt a szemlélõben. Vörös és fekete, sok okker, agyagszín, dohányszín, a szürke gazdag színskálája jelenik meg tájképein és kompozícióin. A vörösek sokféle árnyalata és finomsága Kányádi Sándor fekete-piros címû versét idézi fel bennem.

Cs. Erdõs Tibor olajképeinek, portréinak, grafikáinak stílusa senkiével sem téveszthetõ össze. A képsíkról leolvasható a mûvész kiváló rajztudása, forma- és színérzéke. Képei egyértelmûen melegséget sugároznak, ily módon helyet követelnek maguknak otthonunk falán. A figurális ábrázolás elkötelezettje, amiben mindenekelõtt a portré izgatja a legjobban. Nagy gyakorlata van a lélekelemzõ arcképfestésben. Mintegy 150-160 portrét festett. Ennek a hatalmas anyagnak sok darabja található múzeumokban, magángyûjteményekben. Otthona elõszobájában a féltve õrzött kincsesládájában több kiváló portré rejtõzködik, arra várva, hogy múzeumok, emlékházak falain, magángyûjteményekben szerezzen örömet a szemlélõnek. Portréi többnyire egy ülésre készültek. Megfestette a Kolozsvári Állami Magyar Színház több színészének portréját, melyek mint kordokumentumok vonulnak be a mûvészettörténetbe.

A portré rendkívül igényes mûfaj. Az átlagember elsõsorban a hasonlatosságot igényli a portréfestõtõl. Az avatottabbak szeretnék, ha a róluk festett kép már karakteresebb lenne. Az a portré, amibõl hiányzik a lelkivilág megjelenítése, rendkívül silány. A jó portré esetében a mûvész saját lelkivilágát is kivetíti festés közben. Cs. Erdõs Tibor portréi a kiváló rajztudás, a látvány és a mögötte rejlõ valóság szerencsés ötvözete. Portréi közelebb visznek kultúránk kimagasló személyiségeihez. Ezekben a portrékban a mûvész arra vállalkozik, hogy elkerülje a történelmi arcképcsarnokokra jellemzõ ünnepélyességet. Az ábrázolt személyek tovább élnek közöttünk, közelebb kerülnek a szemlélõhöz. A magyar képzõmûvészet meglehetõsen gazdag olyan mûvészekben, akiknek életmûvében a portré jelentõs szerepet tölt be. Cs. Erdõs Tibor egyértelmûen portréfestõnek vallja magát, saját bevallása szerint mindig is ez a mûfaj foglalkoztatta a legjobban, bár a képzõmûvészet bármely ágában otthonosan mozgott.

Egy kiállításán feltûnt portréival, és megrendelést kapott Alexandru Todea bíboros érsek arcképének megfestésére. Egyike legsikerültebb portréinak, bár valójában minden portréja egyformán súlyos. A kép ma Rómában van, a Görög Katolikus Akadémián.

Otthonának falán többek között látható egy kiváló önarckép, édesanyja portréja, a kincsesládából elõkerül még jó néhány kép, köztük Guttman Mihály portréja, bihari táj ihlette kép, csendélet, városképek, mûemlékek stb. Megfestette Tõkés László portréját, akivel közeli baráti kapcsolatba került. Tõkés László meghívta Váradra egy egyéni kiállításra, amelyet néhány berettyóújfalui polgár is megtekintett, és meghívták egy állandó kiállításra Berettyóújfaluba. Itt egy emlékszobában kap helyet az a 30 munka – tájkép, csendélet, portré, kompozíció –, amelyet a mûvész szülõfalujának ajándékozott. Az emlékszoba minden valószínûség szerint ez év tavaszára elkészül.

Grafikusként is rendkívül sokoldalú. Gazdag ismeretekkel rendelkezik a fekete-fehér foltok harmóniájáról és súlyáról. Grafikáin sajátos vonalvezetés követhetõ nyomon. Helyenként nagyvonalú, de van rendkívül finom vonalhálóval kidolgozott képsík is. Meggyõzõdése, hogy minden képzõmûvészeti alkotás alapja a jó rajz. Mint érdekességet említem: kevesen tudják, hogy Gy. Szabó Béla nagyon szépen rajzolt. A pályakezdés éveiben Homokvirág címû kötetében a tollrajz lehetõségeit követhetjük nyomon. Cs. Erdõs Tibor rajzaiban is találkozunk a nyugalmat érzékeltetõ vonallal, éppúgy mint a dinamikus vonalhálóval, a feszülõ erõket sugalmazó vonalvezetéssel, amelyet valójában többnyire alkalmaz. A grafika több ágazatában alkotott maradandót. Minden esetben keresi a mûvészi önkifejezés lehetõségeit. A látszólag egyszerû képei is továbbgondolkodásra késztetnek. A magasnyomású grafikai eljárások közül a linómetszetet, a mélynyomású eljárásoknál a rézkarcot mûvelte elõszeretettel. Köztudomású, hogy a mûvészi kifejezéshez nagymértékben hozzájárul az anyag amiben a mûvész közvetíti elképzeléseit, de mindenképpen a grafikai értékrõl a jó rajz kezeskedik. Tájképeinek, csendéleteinek mindig akad allegorikus mondanivalója. Már a görögöknél is találkozunk a csendélet mûfajával. Példa erre az Apellészrõl feljegyzett anekdota, mely szerint olyan élethû gyümölcsöket festett, hogy rászálltak a madarak.

Munkásságának külön fejezetét képezi díszlettervezõi tevékenysége. 10 évig dolgozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezõjeként. Általában egy évben három díszletet tervezett.

Jelentõsek festett, égetett kerámiaképei. Aránylag kisméretû festményeket készít és éget kerámiára, porcelánra. A keretet is saját maga készíti fából, ami kézügyességét bizonyítja.

Születésnapja alkalmából a mindannyiunk által tisztelt és szeretett Mesternek kívánunk jó egészséget, és hogy sokáig élvezze még a mûvészet nyújtotta örömöket!
Takács Gábor
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:20 | 25 Martie, 2014

Lásd a(z) "Művelődés" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB