Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Események » Más helyszín

vissza
2013. október 13. - Vasárnap avatják Kós Károly szobrát Sztánán fontosság:
Kós Károly neves erdélyi írónak, építésznek állítanak szobrot a Szilágy megyei Sztánán október 13-án, vasárnap. Az emlékmű a Sztánai Református Egyházközség, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Szilágy megyei RMDSZ kezdeményezésére, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatásával készült. A mellszobor Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása. Az ünnepség vasárnap 11 órakor istentisztelettel kezdődik, majd 12 órától a szoboravatással és ünnepi műsorral folytatódik.
Az eseményen részt vesz és beszédet mond Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, Seres Dénes, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke, Papp Hunor lelkipásztor, Magdó János, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja és Kántor Lajos irodalomtörténész. Fellép Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója és Moldován Blanka, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója.
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 05:14 | 13 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "------ Több fotó ----" újságban megjelent cikket itt.
 

2013. október 13. - Felavatták Kós Károly szobrát Sztánán

Kós Károly mellszobrát leplezték le a kalotaszegi Sztánán vasárnap, a falu református temploma előtti téren. Az eseményen elöljárók, egyházi személyek szólaltak fel, művészek és magyarországi meghívottak szavaltak, énekeltek. A délelőtti istentiszteletet követően gyűlt össze a falu népe és a meghívottak a templom előtt, hogy a himnusz eléneklését követően Markó Béla és Papp Hunor lelkész leleplezzék a szobrot. Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása előtt hangzottak el a beszédek.

Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke arról beszélt, Kós Károly minden bizonnyal könnyebben érvényesülhetett volna Budapesten, a magyar fővárosban is nagy építésszé, íróvá, művésszé válhatott volna, ahogyan máshol is, de nem ugyanarról a Kós Károlyról beszélhetnénk, hogyha nem Erdélyben éli le az életét.

„Fölmerült, hogy mit is írjunk a talapzatra, nem kellene-e feltüntetni, hogy építész, író, grafikus volt Kós Károly – fogalmazott, – akkor is azt mondtam, ma is azt mondom: fontosak ezek a mesterségek, de legfontosabb mégis maga a művész, maga Kós Károly”. Markó kifejtette azt is, a Kiáltó Szó az erdélyi magyar közösség alkotmánya, ehhez kell igazodnia, más nemzetek is nyugodtan vallhatnák a magukénak a kiáltványban lefektetett alapokat.

Magdó János kolozsvári főkonzul úgy fogalmazott, Kós Károly épületeivel, műveivel, nevével mindenhol találkozunk, hiszen polihisztor volt, egy nemzetépítő. „Mindig azt csinálta, amire szükség volt, és mindig értett ahhoz, amit csinált”, fogalmazott.

Kántor Lajos irodalomtörténész Kós Károly írásaiból, leveleiből idézve bizonyította, az 1977-ben elhunyt polihisztor mindvégig meggyőződéseihez híven dolgozott, azt vallotta, a művészeknek, az értelmiségieknek saját népük szolgálatába kell állniuk. Anthony Gall építész Kós Károly ma is életképes intézményeire hívta fel a figyelmet, hiszen nem divatot követett a megalkotásukkor, hanem életfelfogását tükrözik vissza.

Nincs idő csodára várni, álmodozni, hanem cselekedni, építkezni, közösséget teremteni kell – ezt látta meg Kós Károly Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint, és éppen olyan korban, amely nehéz terheket rótt a magyarságra. A transzilván szellemiséget volt, ahonnan kibontakoztatni: „Az 1867-es kiegyezést követően már megfogalmazódott Bécs és Budapest központosító törekvései ellenében Erdély érdekeinek érvényesítése – ezt ma decentralizációnak mondanánk, mondta Kós Károly is a huszadik század elején –, és érezhető is volt ez az eszmeiség” – fogalmazott Kelemen.

Kós és kortársai munkája a politikus szerint később sorsdöntőnek bizonyult, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az erdélyi magyarság nem az önfeladást, a menekülést, az asszimilációt választotta, örökségének ma is helye van.

Az ünnepi beszédeket követően az érdeklődők meglátogatták a Varjúvárat, és a kolozsvári műépítész-hallgatók fotókiállítását tekintették meg, amelyet Guttman Szabolcs építész mutatott be.
Kustán Magyari Attila
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 05:28 | 14 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "Új Magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

2013. október 14. - „Kós Károly legnagyobb alkotása maga az élete”

Felavatták Sztánán a XX. századi erdélyi polihisztor mellszobrát

Felállni a csüggedésből, úrrá lenni a reményvesztettségen, a semmiből életet teremteni a helyzetét kilátástalannak érző kisebbségi nemzeti közösségben, a nehézségek dacára „a magyar életet elölről kezdeni, új utakat vágni” – többek között ezt üzeni a jövőért a Trianon utáni Erdély nemzetépítője, Kós Károly, akinek tegnaptól mellszobor őrzi az emlékét kedvenc Varjúvárának falujában, Sztánán. Több százan érkeztek tegnap Sztánára ünnepelni: a szónokok sorra méltatták a polihisztor érdemeit, idézték kiapadhatatlan életpéldáját. Részletek hangzottak el műveiből, versműsorral tisztelegtek, a Kós-rezidencia toronyszobájában kolozsvári műépítész-hallgatók fotókiállítása nyílt meg. A templomkertben vistai típusú, mérai kőből készített talapzaton álló bronzszoborban Gergely Zoltán szobrászművész a negyvenes éveiben járó Kós Károlyt örökítette meg, aki éppen hazatért Budapestről Erdélybe építkezni: házat, templomot, folyóiratot, közösséget, nemzetet.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 05:35 | 14 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2013. október 15. - A LEGERDÉLYIBB ERDÉLYI MAGYAR

Kós Károly azáltal lett naggyá, hogy nem futott el a sorsától, hanem vállalta azt, és ezzel maradandó mintát adott nekünk - hangzott el a beszédekben.
Gergely Zoltán műve megtalálta azt az arcot, amely mindannyiunk számára erőt és kisugárzást ad – ezekkel a szavakkal köszöntötte a közel hatszáz egybegyűltet Sztánán Pap Hunor lelkipásztor. Kós Károly szobrának felavatását eredetileg a sztánai farsang 100. évfordulójára, 2014. február elsejére tervezték, de Kós születésének 130. évfordulója is jó alkalomnak mutatkozott erre, és ekkor kaptak támogatókat – mondta el a lelkipásztor.

Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elmondta, Kós Károly, akinek megadatott a budapesti élet is, de az itthonit választotta, nem a nyers, nehéz erdélyi élet ellenében lett egyik legfontosabb főemberünk, hanem éppen azáltal, hogy felismerte, ami itt van, jó is, rossz is, az sehol másutt nincsen, és ami itt megteremthető, az másutt még csak meg sem álmodható.

„Munkássága máig szóló tanulság mindannyiunk számára: vállald Erdélyt, ahol élned adatott, vállald erdélyi magyar népedet, de vállald azokat is, románokat, szászokat, akikkel együtt kell ezt a földet megművelned. Vállald akkor is, amikor nehéz, amikor sanyarú, ha izzadságos, mert amit te itt létre hozhatsz papíron és kőben, vagy fában, azt Erdélyen kívül sehol sem tudod életre kelteni, sem te, sem más. Ha képesek vagyunk így szemlélni a helyzetünket, akkor rá fogunk jönni, hogy erdélyinek lenni nem hátrány, hanem előny. Voltak még zseniális eleink, itt Erdélyben, de merem állítani, hogy Kós Károly volt a legerdélyibb erdélyi magyar” – mondta Markó Béla.

A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke elárulta, hogy a tervezéskor felmerült az a kérdés is, hogy mit írjanak a talapzatra. Úgy határoztak, hogy minden tevékenységen, mesterségen túl maga a művész, Kós Károly a legfontosabb, ezért elég lesz annyit írni: Kós Károly / 1883 – 1977 – ebben minden benne van. Markó Béla szerint Kós Károly azáltal lett naggyá, hogy nem futott el a sorsától, hanem vállalta azt, és ezzel maradandó mintát adott nekünk.

„Nekem ma a legtöbbet a Kiáltó Szó mondja. Egy helyen javítanék bele a Wikipediába: Kós Károly nem politikus volt, hanem államférfi, állam nélkül, egy kilátástalannak tűnő helyzetben keresve a kiutat, amit a munkában, az erdélyi magyar szolidaritásban és önállóságban vélt meglelni. Ennek a képzeletbeli, ám egykor valóságos országnak, Erdélynek, 1921 óta van alkotmánya, a Kiáltó Szó. Mi nem egységes magyarságból elszakasztott, egyszerű lélekszám vagyunk – mondja Kós – de külön históriai egység, ezer esztendő óta, saját külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel, tudtunk számolni minden helyzettel, tudtunk kormányozni, és tudtunk nehéz vereségek után talpra állni.”

Markó szerint, ha Erdély más népei a Kiáltó Szónak fontos passzusaiban a magyar jelzőt behelyettesítenék a sajátjukkal, a némettel, vagy a románnal, nyugodtan magukénak vallhatnák ők is. Kós Károly azt hirdette, amihez ma is igazodnunk kell, építés, egység, önállóság, itt, ezen a földön, amelyet úgy hívnak: Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transzilvánia.


„A Kiáltó Szóban ott vannak azok az alapelvek,

amelyekre fel lehetne építeni a jövőben egy méltányos erdélyi együttlétet. Meggyőződésem szerint Erdély számára valóban az a megoldás, ha az itt élő népek kialakítanak egy egyenlő viszonyt, egy együttlétet, és ugyanakkor a különlét különböző formáit, a különböző autonómia formákat, és ebben nyilván az is benne van, hogy ki-ki a saját identitását is megélheti. Kós Károly transzilvanizmusának a lényege éppen az volt, hogy miközben mindannyian részei vagyunk egy egységes magyar nemzetnek, a nemzeti identitásunk mindenképpen magyar, aközben itt, Erdélyben van egy sajátosságunk, hagyományként is, történelemként is, és jelenként is, hogy más kultúrájú, más nyelvű közösségekkel, népekkel élünk együtt. A Kiáltó Szó az én szempontomból még azért is nagyon fontos alkotmányos dokumentum, mert azt is kijelenti, hogy itt egy önálló életet kell élnünk, tehát egy önálló magyar társadalmat kell felépítenünk” – nyilatkozta a helyszínen Markó.

Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja szerint Kós Károly egy nemzetépítő is volt. Mindig azt tette, amire szükség volt, akkor, amikor szükség volt, és ott, ahol szükség volt, és mindig értett ahhoz, amit csinált. A Kiáltó Szó így lehet a szülőföldön való megmaradás kiáltványa.

Kántor Lajos irodalomtörténész Kós Károly kevésbé ismert műveiből, leveleiből idézve kiemelte, Kós haláláig hű maradt meggyőződéséhez, azt vallva: az erdélyi magyar művészeknek, az értelmiségnek mindenkori kötelessége saját népének hűséges szolgálata, és ezt maga is messzemenően teljesítette. Anthony Gall építész, egyetemi docens azt hangsúlyozta, Kós Károly megelőzte korát, hiszen nemcsak épített, de egyben olyan intézményeket teremtett magyar nyelvterületen, amelyek előzménytelenek voltak, és ma is működnek. "Az ő építészete nem divat, hanem életfelfogás: ezért Kós Károly az építész szakma számára is nagy példakép" – zárta beszédét a meghívott.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, Kós Károly szobra előtt magabiztosan kijelenthetjük, egy olyan személyiség előtt tisztelgünk, aki a 20. századi erdélyiség, a transzilván szellemiség kiemelkedő és meghatározó képviselője. Egy olyan kor képviselője volt, amely viharos gyorsaságú változásaival a legnagyobb és legnehezebb kihívások elé állította a 20. században az erdélyi magyarságot. Egy olyan korban tudott máig érvényeset alkotni, olyan időben mutatott utat, amikor a trianoni döntéssel szembesülő erdélyi magyarság egyik része csak a gyors menekülésre akart és tudott gondolni, míg a másik oldalon a dermesztő rémület és a gyilkos passzivitás uralkodott el. Nemzeti kisebbségi létben, akkor, amikor úgy ér véget valami, hogy arra nincs felkészülve a társadalom, illetve valami olyasmi veszi kezdetét, amire még legrosszabb álmaikban sem reménykedtek - ilyen helyzetben kiutat keresni és irányt mutatni, csak a legkiválóbban tudtak. Kós Károly közéjük tartozott. Egy olyan eszmeiség továbbgondolására vállalkozott Kós Károly, amelynek az új politikai-társadalmi kontextusban, az I. Világháborút lezáró békeszerződések utáni új nemzetállami keretek között kellett utat találnia.

„A transzilvanizmus a központosítás ellenében, erős nacionalista ellenszélben fogalmazta meg azokat a válaszokat,amelyek a kényszerű helyzetből fakadtak. Amennyiben azt vizsgálnánk meg, hogy a Kós Károly-i örökségből minek van a leghosszabb, legmeghatározóbb hatása a mai erdélyi életre, akkor pontosan a transzilván eszmeiségre tudnánk rámutatni. Azok az értékek, amelyeket ő képviselt a társadalompolitikai, közéleti munkájában, az intézményépítésben, intézményalapításban, a kisebbségi jogok érvényesítése területén, azok az elvek, és az a racionalitás, amely Kós Károlyt és nemzedékének legjavát mozgatta, merem remélni, hogy ma is továbbél” – mondta Kelemen Hunor.

A beszédek után Vincze Minya István kalotaszegi esperes megáldotta a szobrot, majd a debreceni Kós Károly Művészeti Szakközépiskola rövid műsorára került sor. Az ünnepségen közreműködött Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze, valamint Moldován Blanka, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója.
Kiss Gábor
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 05:16 | 17 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "Tranindex" újságban megjelent cikket itt.

Kós Károly mellszobrot avattak
Kós Károly mellszobrot avattak a kalotaszegi Sztánán. Az ünnepségen az erdélyi magyar közélet számos kiemelkedő személyisége vett részt.

Mintegy hatszázan énekelték a magyar himnuszt az alig 120 lakosú Sztánán vasárnap délben.

Az ünnepi istentisztelet után Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke és Papp Hunor lelkipásztor és Markó Béla leplezte le Gergely Zoltán alkotását.
A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke beszédében a legerdélyibb erdélyi magyarnak titulálta Kós Károlyt.

Markó Béla
elnök, Kós Károly Akadémia Alapítvány
„Kós Károly tulajdonképpen az által lett azzá, ami, azzá a nagy emberré és nagy művésszé, hogy itt Erdélyben alkotott, és én azt gondolom, hogy máshol, esetleg látszólag jobb körülmények közepette nem tudta volna ugyanazt az életművet megteremteni.”

Kelemen Hunor a transzilván eszmeiséget emelte ki a Kós Károly életművéből, hangsúlyozva: örökségének a 21. században is helyet kell teremteni.

Kelemen Hunor
elnök, RMDSZ
„Én azt gondolom, hogy a 21. században is a Kós Károlyi örökségből ez az ami nagyon fontos, ez az, ami számunkra mértékadó és továbbviendő. Az, hogy nekünk dolgozni kell, csodára nem várhatunk, építeni kell a társadalmat nap mint nap építeni kell, működtetni az intézményeket.”

Kós Károly szellemisége úgy tűnik hatott a sztánaiakra. Papp Hunor lelkipásztor Híradónknak elmondta, a szoboravatót három hétnyi közmunka előzte meg, amelyen egyként mozdult meg a kis közösség.

Papp Hunor
református lelkipásztor, Sztána
„Ezt tovább kell vinni, hiszen most már egy olyan pozitív kisugárzású szobor tekint le ránk, amely mindig erőt kell adjon ennek a kis gyülekezetnek, hogy érdemes építkezni, hogyha kevesen is vagyunk, nem a mennyiség, a minőséget kell számítani, hanem hogy kik vannak és milyen lelkülettel,”

Kós Károly életének fontos helyszíne volt Sztána. Itt építette későbbi lakóházát, a Varjúvárat, ahol családjával együtt hosszú időn át élt itt. Az alkalomra megnyitották a magántulajdonban levő épület kapuit a látogatók előtt.

SZERKESZTŐ: Joó Andrea Erika
OPERATŐR: Kristály Szilárd
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 05:24 | 17 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "ETV" újságban megjelent cikket itt.

A mi embereink olyanok, mint a vizeink - Kós Károly szobrot avattak Sztánán

A sztánai templom környéke ma délelőtt megtelt élettel. Nagy volt a nyüzsgés a szoboravató ünnepségre érkezett vendégsereg gyülekezésekor. A templom és a gyülekezeti ház szomszédságában a nagy nemzetépítőnek, Kós Károlynak állítottak szobrot. Közel hatszáz személy gyűlt össze erre az alkalomra, határokon innen és túlról. A szoboravatási ceremónia az ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen igét hirdetett Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese.
A harangok a megszokott kongással jelezték a vasárnapi istentiszteletet, de ezúttal a kalotaszegi kis településre nem csupán a sztánai templomos emberek gyűltek egybe, hanem Erdély és Magyarország különböző vidékeiről látogattak el a gyülekezetbe. Papp Hunor a Sztánai Református egyházközség lelkiipásztora igehirdetése után, a köszöntések hangzottak el.

A Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese a Róm 8, 31-39 alapjánaz osztotta meg gondolatait a szobor mellett összegyűlt vendégek előtt. Elmondta, hogy Erdély zivataros századaiban Isten kegyelmének köszönhetően, és a Kós Károlyhoz hasonló magyar emberek munkásságának köszönhetően maradt meg a magyar nemzet. Ha Isten velünk, akkor minden megpróbáltatással, nehézséggel szembe lehet nézni. Az ország építő szelleme ma is nagy hatással van Kalotaszeg vidékére, ezt bizonyítja az is, hogy az általa olyannyira kedvelt faluban, Sztánán, végre örök emléket állíthat neki a helybéli gyülekezettel együtt Erdély magyarsága.

Az ünnepség a templom melletti szobornál folytatódott. Seres Dénes, Szilágy megyei RMDSZ szenátor köszöntő beszéde után Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke, Papp Hunor sztánai lelkipásztorral együtt leplezte le a szobrot. Gergely Zoltán szobrászművész alkotásán keresztül nem a már jól ismert, idős Károly bácsi tekint le ránk, hanem az élete derekán járó, kemény vonású, acélos tekintetű Kós Károly néz a bizonytalan jövőbe.

Markó Béla, egykori RMDSZ elnök elmondta, hogy amikor a sztánai gyülekezettel karöltve szövögették a szobor tervét, sokat gondolkodtak a helybéli lelkésszel azon, hogy milyen felirat is kerüljön a szobor talapzatára. Végül úgy döntöttek, hogy hiábavaló lenne kiemelni az ország építő életéből egy-egy mozzanatot, vagy egy hivatást, hiszen az egész élete maradandó alkotásként maradt az utókorra. Ezért is nevezzük az ő munkásságát életműnek. A mellszobor alatt ezért csupán ennyi áll: Kós Károly, 1883-1977.

Az elhangzott köszöntők és méltatások után a szobor koszorúzására került sor, majd egy szeretetvendégségre hívta meg a helybéli gyülekezet az ünnepségen megjelent vendégeket.
Magába néző, kevés beszédű ember a vlegyásza-alji magyar, és ritkán mosolygó. De ilyen volt régen is mindig: magába néző. Kevés beszédű, nehéz járású. Ez a havasalji elmulandó magyar. Ilyen. Örökké elvágyó, messze vágyódó. Mint a vizek, mint éppen a mi vizeink itt.
Sok gyönyörű víz fakad hegyeinkben, friss, tiszta vizek, fiatalok, sietős, örökké beszélők: a Szamosok, a Körös, Kalota, Sebes, Aranyos, Jára, és elfutnak tőlünk mind, el, sebesen rohanva, zúgva. Napnyugatra, északra, keletre: ahányan annyi felé. Sötéten zúgó fenyvesek közül kifutnak a napos világba. Amilyennek ritka szép nyár végi napokon a Vlegyászáról látszik a föld, csupa csillogó ragyogás, meleg, élő virágos világ. De vissza nem jön egy is. A mi vizeink gyorsan élnek, és fiatalon halnak meg, mind meghalnak. A tengerig nem jut el egy sem. Elnyeli mindegyiket egy nálánál nagyobb idegen víz, akinek sárga és piszkos a színe, aki lomhán, fiatal, derűs és vidám vizekre éhesen hömpölyög az alföldeken.
A mi embereink olyanok, mint a vizeink: örökké elvágyódnak. Szeretnek leszállani a helyekről abba a ragyogó, csillogós világba, amilyennek ritka nyár végi napokon a Vlegyászáról látszik a föld. Hívja őket a csillogó élet, a vidám meleg világ, ami a hegyeken túlról idelátszik. És sokan mennek el a vizek mentén, sokan szállanak le a völgyekbe. Régen is így volt ez. A hegyi ember lefelé tartja a szemét, és örökké a völgyeket ügyeli.
De akik leszállottak a hegyekről, mind, mind visszajöttek egyszer. Sokan holtan csak, de visszajöttek. Itt nyugosznak mind a cintermekben virágos domb alatt, iratos fejfa a fejüknél. És megemlékezünk róluk, akik elmentek egykor, és visszajöttek, megemlegetjük őket, amíg csak el nem pusztul az utolsó magyar is a kalotaszegi hegyvilágból.

Hover Zsolt
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 05:35 | 17 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "Kalotaszegi Református Egyházmegye" újságban megjelent cikket itt.

Felavatták Kós Károly szobrát Sztánán
x
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 15:04 | 18 Octombrie, 2013

Lásd a(z) "Kolozs vármegye, Erdély" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB