Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Minerva ME

vissza
2013. április 18. - SALL LÁSZLÓ POLITKÖ fontosság:
...(Riport Kiadó, Nagyvárad, 2012) című kötetét mutatják be április 18-án, csütörtökön délután 6 órától a Minerva-ház (Jókai/Napoca u. 16. szám) Cs. Gyimesi Éva termében. A szerzővel Demény Péter beszélget, közreműködik Gáspárik Attila és A. G. Weinberger. A könyv a helyszínen megvásárolható, ára: 15 lej. A bevétel jótékonysági célt szolgál.
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 07:33 | 16 Aprilie, 2013

Lásd a(z) "---- Több Fotó -----" újságban megjelent cikket itt.
 

2013. április 20. - Bemutatták Sall László kötetét
Göteborgban, a Move & Walk Intézet támogatásával látott napvilágot Sall László erdélyi magyar költő, író Polit kö című verseskötete, amelyet csütörtökön délután mutattak be a Minerva Művelődési Egyesület székházában. A szerző, akivel Demény Péter beszélgetett a Cs. Gyimesi Éva teremben szervezett találkozón, 1990 óta él Svédországban, azelőtt fizikai munkásként dolgozott szülővárosában, Nagyváradon, vezetőségi tagja volt ugyanakkor az ottani Ady Endre Irodalmi Körnek.
Külföldre költözése után többedmagával megalapította a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kört, Gittai Istvánnal és Szűcs Lászlóval közösen pedig az Ady-kör húsz évét áttekintő Péntek esti szabadságunk című interjúkötetet szerkesztette.

– Várad éppen az a vízválasztó, amely engem romániaivá tesz – magyarázta Sall László a kolozsvári bemutatón, hozzáfűzve: valamilyen szinten a város illusztris személyiségéhez, Zudor János költőhöz is kapcsolta első kötetének megjelenését, mint mondta, nem látta értelmét „tolongani azelőtt, hogy Zudornak kötete lenne”. A három évvel ezelőtt, Hora Gina grafikáinak felhasználásával készült mozgás-sérült-szeretet című falinaptár-kötet után a Polit köt teszi le ezúttal az olvasó asztalára, amelyben a versekhez magyarázatot, egyfajta kulcsot is kínál Schneider Németh Antal előszava, valamint Szilágyi-Gál Mihály, Terék Anna, Józsa Márta, Szeles Judit és Demény Péter utószavai révén.

Az est folyamán a szerző, valamint videóüzenetben Gáspárik Attila olvasott fel verseket a jelenlévőknek.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:21 | 20 Aprilie, 2013

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2013. április 19. Demény Péter: Szégyen

Nincs magyar politikai költészet – jelenti ki Sall László, én meg máris vitatkoznék, de szerencsére mondja is tovább: senki nem ír a munkásokról, a melósokról, a prolikról. Ha vitatkoztam volna, a tavalyi Édes hazám antológiára hivatkoztam volna, amely éppenséggel egy politikai költészet-antológia, így azonban már árnyaltabb a tétel.

Ahogy végigfuttatom az agyam a beszélgetés közben, tényleg nem találok olyan verset-novellát, amely a közelmúltban jelent volna meg, és a gyári munkások életét-körülményeit tárta volna fel vagy énekelte volna meg. Nem is olyan régen (de nagyon régen, 1981-ben halt meg) Hajnóczy Péter beszélt erről, még közelebb hozzánk pedig (de hát ő is nyolc éve halott) Tar Sándor.

Megvédem a magyar politikai költészetet (ebben az összefüggésben inkább szociálisnak kellene mondani). Az orosz nyelv vagy az untig énekelt román himnusz példáját hozom fel: bár ostobaság, az ember olykor nem tud mit kezdeni az ellenszenveivel – ha nekünk reggel nyolckor, leggyűrtebb állapotunkban fel kellett állni és azt zengeni, „Trei culori cunosc pe lume”, hát nehéz azt továbbra is szeretni, miután már elszakadtunk attól a korszaktól; ugyanilyen nehéz munkásokról írni egy olyan rendszer után, amely egyfolytában a kizsákmányolást és a lehetetlen burzsujokat emlegette, és József Attilából, ebből az óriási költőből, a Döntsd a tőkét! szerzőjét faragta szoborba. Nem véletlen, hogy Sall, aki Göteborgban él, a svédországi politikai költészetre hivatkozik: ott bizonyos tekintetben könnyű, mert ideológiailag ebből a szempontból mérgezetlen a légkör.

De hát akárhogy is forgatom, Sallnak igaza van. Ha nem emlékszünk nagy munkás-versre vagy -novellára, akkor nincs munkásirodalom; ha nincs munkásirodalom, akkor viszont szégyellhetjük magunkat. A rendszer, amelyet látszólag magunk mögött hagytunk, zsarnoki volt és fantáziátlan, csakhogy éppen ilyenkor látszik nagyon világosan, mennyire ugyanaz az, ami valamivel szemben helyezkedik el.

Megszabadultunk és fel-, mi sem törődünk azonban azzal, amivel a kommunizmus sem törődött: hiszen ő azt mondta minden ideológiájával, felvonulásával és tévéközvetítésével, hogy jól élünk, s a legjobban „ők” élnek, a proletárok, mi meg azt mondjuk (és még csak ideológiánk meg egyebünk sincs hozzá, csak nemtörődömségünk), hogy mindegy, hogyan élnek. Pedig mennyi szerencsétlen embert láttam legutóbb is, az aranyosgyéresi üzem felszámolásakor, mennyi elkeseredett, reménytelen arcot! Hogyan várjuk el vajon, hogy „méltósággal”, „felnőtt módon” és nem tudom én, miképpen döntsenek bizonyos kérdésekben, elfogadják például, hogy mekkora nagy probléma például a homoszexuálisok házassága vagy az alkotmány első cikkelye. Az ilyen kérdések végiggondolásához szociális biztonság kell, és ha valaki netán azt hozná fel, hogy tulajdonképpen mindannyian bizonytalanságban élünk, hiszen senkinek sem „nyugdíjas” az állása, annak azt válaszolnám, ne meneküljünk szofizmusba vagy demagógiába.

Mégsem mindegy, hogy az íróasztalunk mögött vagy valamilyen hivatalban vagyunk bizonytalanok, vagy pedig nyakig olajosan vagy szenesen, olyan körülmények között, amelyeket egy állat sem irigyelhetne meg, napi tizenkét és tizennégy és tizenhat óra után, hidegben és mocsokban, és a félelemmel a szívünkben. Annak az embernek, aki így él, vagy már így sem él, és tüntet és sztrájkol, de voltaképpen tudja, hogy a tüntetés meg a sztrájk is teljesen hiábavaló, Európa már nem is demagógia, hanem nettó hülyeség, olyan emberek bandája, akik jogokról prédikálnak, miközben a létminimumot is képtelenek biztosítani, ha meg felemeled a szavad, akkor a válságra hivatkoznak és leépítenek. Az ilyen sorban élők aztán persze, hogy könnyen radikalizálódnak, könnyen fognak mindent cigányokra vagy zsidókra, és elkeseredett indulatok buzognak bennük mindenki ellen, aki jobban él, mint ők.

Az irodalomtól természetesen nem jó „elvárni” semmit – ugyan mit lehet elvárni egy költőtől? „Írjál már egy szép szerelmes verset, Adykám!”, ilyesmit?! Aki elvár, az már nem irodalmat akar, hanem valami mást, és nem olvasóként viselkedik, hanem diktátorként.

A tényt azonban jogunkban áll megállapítani: a munkásokról senki sem ír. Holott a munkások itt élnek, pontosabban: itt tengetik az életüket közöttünk, mellettünk. „Mit jelent az, hogy Magyarország népességének harmadrésze cseléd? Illyés megmutatja, mit jelent. Halálos valamit jelent. (…) A magyarság egyharmada tenger alá került és elevenen el van temetve.” Babits Mihály írta ezt a Puszták népe megjelenésekor.
- See more at: http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/11449-demeny-peter-szegyen#sthash.MSsPw8MH.dpuf
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 18:43 | 21 Aprilie, 2013

Lásd a(z) "Új magyar Szó" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB