Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Minerva ME

vissza
2013. március 23. - Kolozsvári festők kiállítása a Minervánál fontosság:
 Hatvan festményt és tíz szobrot tartalmaz az a válogatás, amelyből március 23-án, szombaton délután 5 órakor nyílik kiállítás Kolozsváron, a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám).
Két év óta készülök arra, hogy gyűjteményem legszebb darabjait abban a városban állítsam ki, tárjam közönség elé, ahol ezek a képzőművészek rövidebb, hosszabb ideig éltek, tanultak és alkotómunkát végeztek. Abban a városban, amely az erdélyi képzőművészet központja volt a XX. század során. Itt sarjadtak a magán festőiskolák, a rövid ideig működő Szépművészeti Iskola, a Belle Arte, a világháborút követően a képzőművészeti főiskola, majd egyetem. A Barabás Miklós Céh létrejöttével Kolozsváron születtek meg – közvetlenül az első világégést követően – az első törekvések a képzőművészek közösségének összefogására, a művész és közönség kapcsolatának megszervezésére.

Kezdő, kortárs művek gyűjtőjeként az egyetem padjaiból kikerülő és Magyarországon letelepedő fiatal művészek mindig legendákat meséltek azokról a mesterekről, akiknek műveit a kilencvenes évek elejétől gyűjtöm.

Kolozsváron a XX. századi képzőművészet Ács Ferenc és Szolnay Sándor munkásságával indult. Ettől kezdve több száz képzőművész tanult a kincses városban. Közülük válogatni, műveket kiállításra felkészíteni csak egyetlen szempont szerint lehet: az alkotók életükkel, munkásságukkal példaként álljanak előttem, és szeressem munkáikat.

Immár három éve, nyugdíjasként, van időm egy-egy kép előtt hosszabb időn át elmerengni, elgondolkodni. Mindig különös érzés jár át ilyenkor. Németh Lajos művészettörténész, aki a hetvenes évek elején tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ezt „katarzisnak” hívta. Én egyszerűen boldogságnak nevezném. Olyan titoknak, amit fel tudok oldani, gyönyörködtet a látvány, a gondolat, és képzeletben átélem azt a pillanatot, amikor Nagy Albert, Miklóssy Gábor, Fülöp Antal Andor vagy Mohy Sándor a szignó felfestésével befejezte a művet, és boldog volt. Naponta nézegetem ezeket a képeket, és örvendek, hogy sokfelé hívnak Magyarországon, és megmutathatom őket a kiállításokon.

Nagy izgalommal várom a kolozsvári kiállítást. Tudom, hogy az itt élő idősebb nemzedék jól ismerte ezeket az alkotókat, de vajon a fiatalok ismerik, kíváncsiak az elmúlt századra? Vagy megelégednek a mai, XXI. századi posztmodern alkotásokkal.

Két éve, amikor Incze János Dés festőművész és Vajda László szobrász kiállításával a Minerva Galériát felavattuk, elvarázsolt a fogadtatás. Benkő Samu művelődéstörténész akadémikustól máig őrzöm azt a levelet, amelyben arról ír, hogy látta a tárlatot, és elzarándokol Százhalombattára, mert akikkel én festménybecsüsként találkozom, neki személyes ismerősei, barátai voltak.

Tisztelt professzor úr, kedves ismerőseim és minden, képzőművészetért rajongó kolozsvári, várom Önöket a megnyitóra, majd ezt követően két héten át, hétköznapokon 10 és 15 óra között a Minerva Galériába. A már eddig említett mesterek mellett, jelen lesznek az élő alkotók: Pallos Sch. Jutta, Kusztos Endre, Cs. Erdős Tibor, Soó Zöld Margit, valamint az emlékeinkben élő festőművészek: Balázs Péter, Jakab Ilona, Ács Ferenc, Bene József, Györkös Mányi Albert, Nagy Imre, Dóczyné Berde Amál, Widmann Walter, Nagy István, Tasso Marchini, Brósz Irma, Andrásy Zoltán, Takáts Zoltán, Incze Ferenc, Kudelász Károly, Aurel Ciupe, Papp Sándor, Gy. Szabó Béla, és Szervátiusz Jenő, Benczédi Sándor, Vetro Artur, Löwith Márk Egon, Szederjesi András és Szervátiusz István szobrászok alkotásai.

Hálás vagyok a Minerva Művelődési Egyesületnek, hogy támogatja a kiállítás megrendezését.
Takács Péter
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 06:33 | 19 Martie, 2013
 

2013, március 27. - Vendégségben otthon

A százhalombattai Takács Galéria Kolozsvári festők című kiállítása nyílt meg a hétvégén Erdély fővárosában. A tárlaton neves alkotók – többek között Ács Ferenc, Szolnay Sándor, Nagy Albert, Miklóssy Gábor, Fülöp Antal Andor, Mohy Sándor és Incze János Dés – munkái láthatók.
A tárlatot méltató Tibor Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Minerva Egyesület elnöke szerint a huszadik századi Erdély Barbizonja ugyan Nagybánya volt, de az elmúlt száz év erdélyi magyar művészetének Párizsa, ahol a jelentősebb alkotók megmutatkoztak, kétségtelenül Kolozsvár. Éppen ezért érthetetlen, hogy az erdélyi magyar művészet kincseit előállító, művészetpártoló, művészetszeretetre tanító városnak mindmáig nincs egy önmagát bemutató, önálló, modern gyűjteménye. Fájdalmas, hogy szétszóródott azon nagy képzőművészek hagyatéka, akik Kolozsváron dolgoztak, vagy pedig előszeretettel itt mutatták be munkájuk gyümölcsét. Az általuk alkotott remekművek ma már zömmel külföldi gyűjtemények féltve őrzött kincsei. Mérhetetlen öröm ugyanakkor, hogy léteztek külföldön olyan emberek, például a Százhalombattán élő Takács Péter, akik a hatalmi érdektelenség sötét évtizedeiben meglátták és megőrizték a város nagy művészeinek alkotásait.
Köllő Katalin, a Szabadság szerkesztőjének érdeklődésére Takács Péter elmondta: a Százhalombattai Művelődési Központ igazgatójaként Magyarországra kitelepedett fiatal, erdélyi művészeknek szervezett kiállításokat, ennek során keltette föl érdeklődését a Kolozsvári Szépművészeti Iskola, a Belle Arte, a világháborút követően megalakult Képzőművészeti Főiskola és a Barabás Miklós Céh. Az ipari kisvárosba több erdélyi fiatal művész költözött, akik sokat meséltek a Kincses Városhoz köthető mestereikről. Takács erdélyi útjai során először Kusztos Endrével és Balázs Péterrel vette föl a kapcsolatot, ők segítettek neki megismerkedni más itteni alkotókkal. ’95 körül úgy döntött, hogy irányt kell választania a gyűjtésben, és elsősorban Mohy Sándor, Fülöp Antal Andor, Miklóssy Gábor, Szolnay Sándor és Incze János Dés munkáira összpontosít.



Tibori szerint a kiállításon látható alkotások művészeit rengeteg dolog fűzi egymáshoz, de sok mindenben különböznek is. Ács Ferenc, Szolnay Sándor, Nagy Imre, Tasso Marchini, Mohy Sándor, Incze János Dés, Balázs Péter vagy Brósz Irma neve elsősorban a nagybányai festőiskolához köthető. Mások, mint Fülöp Antal Andor, Kusztos Endre, Soó Zöld Margit Kolozsváron, az első világháború után megalakult Szépművészeti Iskolában, a Belle Arton, illetve az annak folytatásaként működő Magyar Művészeti Intézetben, a későbbi Képzőművészeti Főiskolán tanultak. Többeket közülük bukaresti vagy budapesti mesterek oktattak. Néhányan külföldön is fejleszthették képességeiket, így Fülöp Antal Andor Olaszországban, az impresszionista Ács Ferenc pedig Münchenben. Persze valamennyien életük végéig Párizsba vágytak, de ez a lehetőség csak Szervátiusz Jenőnek adatott meg.



A posztimpresszionista, neoklasszicista vonaltól jutottak el egyesek az impresszionizmusig vagy az újtárgyiasságig, de csak kevesen barátkoztak meg az avantgárd művészettel, a szürrealizmussal, a kubizmussal, és az absztrakció sem keltette fel a figyelmüket. A festmények a művészportrék és a művészfeleségek mellett Kolozsvár és más erdélyi városok megannyi kedves utcáját, terét, épületét örökítő meg úgy, ahogy évtizedekkel ezelőtt voltak láthatók. Ezek az urbánus tárgyak történelmet is mesélnek, pedig az alkotók zöme a témát kifejezetten kerülte, inkább festettek csendéletet, aktot, tájképet és önarcképet.



Takács Péter sokat olvasott, tanult a szakszerűen begyűjtött erdélyi művészeti témájú könyvekből és művészettörténész barátaitól, később pedig, rendszeres erdélyi útjai során megszokott vendége lett az ottani műtermeknek. Százhalombattai otthonában megteremtette gyűjteményével az erdélyi és főként kolozsvári magyar művészet Rodostóját. Jó néhány művet szó szerint az enyészettől mentett meg. A kolozsvári tárlatra, amely különösen nagy öröm számára, két évig készült. A magyarországi kiállítások közül kiemelte a 2005-ben a budapesti Belvedere Szalon, Galéria és Aukciósházban rendezett tárlatot, amely óriási közönségsikert aratott.
A kiállítás április 6-ig tekinthető meg a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva Termében, hétköznapokon délelőtt tíz és délután három óra között. Kérésre a műgyűjtő tárlatvezetést is tart.

Varga Melinda
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:55 | 29 Martie, 2013

Lásd a(z) "Irodalmi Jelen" újságban megjelent cikket itt.

2013. március 30. - Kolozsvári mesterek hazalátogatása

Nagy Albert: Csendélet szoborral, kávéval, könyvvel
Hogyha volt a 20. századnak Erdélyben a korábbi korok európai művészetére biztonságosan támaszkodó és igazi értékeket teremtő Barbizonja, az kétségtelenül Nagybánya volt. S ha volt az elmúlt száz évben az erdélyi magyar művészetnek olyan Párizsa, ahol megmutatkozni a legtöbb nagy művészünk sóvárgott, az minden bizonnyal Kolozsvár volt.
Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy az erdélyi magyar művészetnek ebben a kincseket folyamatosan előállító, művészetpártoló és művészetszeretetre tanító fővárosában mindmáig nincs egy önmagát bemutató, önálló muzeális gyűjteménye. Fájdalmas, hogy szétszóródott azon nagy művészeinknek a hagyatéka, akik Kolozsváron dolgoztak, vagy pedig munkájuk gyümölcsét előszeretettel itt mutatták be, és hogy az általuk alkotott remekművek ma már zömmel külföldi gyűjtemények féltve őrzött kincseit képezik.

Azt mondom azonban, hogy mérhetetlen öröm is egyben számunkra, hogy léteztek külföldön olyan emberek – mint, mások mellett, a Százhalombattán élő Takács Péter barátunk –, akik a hatalmi érdektelenség sötét évtizedeiben meglátták és megszerették a kolozsvári képzőművészet nagy mestereinek műveit, és azokat megmentették attól, hogy örökre elvesztődjenek. Tudomásunk van arról, hogy Nagybánya művészetét, festőiskolájának termését ma több magángyűjtemény őrzi Németországban, Franciaországban, Ausztriában és Magyarországon, a kolozsvári képzőművészet remekeit azonban Takács Péter gyűjtötte össze. Sok munkával, fáradsággal és jelentős anyagi áldozattal felépített gyűjteményének legszebb darabjait először láthatja most városunk művészetszerető közönsége, a Minerva-házban rendezett kiállításon, amelynek létrejöttéért – akárcsak több évtizedes értékmentő munkásságáért – Takács Péternek valamennyien köszönettel tartozunk.

A kiállított munkák hazatértek tehát Kolozsvárra, a Minerva kiállítótermeibe. Alkotóikat rengeteg szál fűzi egymáshoz, de sok mindenben különböznek is. Jelentős részük – például Ács Ferenc, Szolnay Sándor, Nagy Imre, Tasso Marchini, Mohy Sándor, Incze János Dés, Balázs Péter, Brósz Irma – megjárta Nagybányát, és az ottani neves mesterektől szívta magába a tudást. Közülük egyesek – Fülöp Antal Andor, Tasso Marchini, Kusztos Endre, Soó Zöld Margit – Kolozsváron tanultak, az első világháború után itt megszervezett Szépművészeti Iskolában, a Belle Arte-on (amelynek alapító igazgatója, Alexandru Popp vagy ahogyan magyar kollégái hívták, Papp Sándor is szerepel ezen a tárlaton), illetve az annak folytatásaként megalakult Magyar Művészeti Intézetben, a későbbi Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Másokat viszont budapesti vagy bukaresti mesterek oktattak, így Szolnay Sándort, Miklóssy Gábort, Nagy Albertet, Benczédi Sándort, illetve Andrásy Zoltánt és Brósz Irmát. Egyesek, mint példának okáért Nagy Albert és Fülöp Antal Andor Itáliát is megjárták, és ott hosszabb-rövidebb ideig tanultak és dolgoztak is.

Persze, valamennyien életük végéig Párizsba vágytak, anélkül azonban, hogy – Szervátiusz Jenő kivételével – ez valamelyiküknek is megadassék. Münchenbe is csak ketten jutottak el a kiállított művek alkotói közül: Ács Ferenc, Kolozsvár későbbi neves impresszionista festője, illetve Dóczyné Berde Amál, aki szintén a klasszikus Kolozsvár–München–Nagybánya útvonalon vált festővé.

Posztimpresszionista és neoklasszicista ízléstől jutottak el a kolozsvári művészek közül egyesek az expresszionizmusig vagy az új tárgyilagosságig, a Neue Sachlichkeit tájaira tehát, de igazán kevesen ismerkednek meg az avantgárd művészet eredményeivel, a szürrealizmussal, a kubizmussal, és legtöbbjüknek már az absztrakció sem keltette fel a figyelmét.

Ennek ellenére, a tárlaton a szívünkhöz közel álló alkotásokkal találkozunk. Olyan személyek pillantanak le ránk ezekről a munkákról, akiket jól ismerünk, művészek és művészfeleségek, és a városunknak megannyi kedves utcáját, terét, épületét láthatjuk úgy, ahogyan azok évtizedekkel ezelőtt kinéztek. Ezek az urbánus tájak történelmet is mesélnek, pedig az alkotók zöme a témát kifejezetten kerülte. Zömében inkább csendéletet, aktot, tájképet és önarcképet festettek, és abban mérték össze szakmai tudásukat.

Takács Péter a nyolcvanas évek végén ismerkedett meg az erdélyi művészettel, amikor közösségünk soraiból oly sokan az áttelepülés mellett döntöttek. Kiállításokat rendezett az áttelepülteknek, akiknek a történeteiből aztán lassan kibontakozott számára a téma. Sokat olvasott, rengeteget tanult a szakszerűen begyűjtött erdélyi művészeti témájú könyvekből és művészettörténész barátaitól. Később, a kilencvenes években, amikor már felkészültnek érezte magát, rendszeresen ellátogatott Erdélybe, főképpen Kolozsvárra, megismert személyesen alkotókat, otthonossá vált műtermekben, és elkezdett megszerezni fontos műveket. Ezekből építette fel százhalombattai otthonában az erdélyi és hangsúlyosan a kolozsvári képzőművészet Rodostóját. Jó néhány művet szó szerint az enyészettől mentett meg. Ismételt köszönet tehát Takács Péternek, hogy megosztja most velünk értékes gyűjteményét.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:34 | 30 Martie, 2013

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

Takács Péter műgyűjtő kiállítása kolozsvári művészek alkotásaiból

Takács Péter a legnevesebb magyarországi műgyűjtők egyike, aki elsősorban kolozsvári művészek alkotásaira figyel, több mint 25 éve. Gyűjteményének gerincét Szolnay Sándor, Mohi Sándor, Miklóssy Gábor, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés és Balázs Péter alkotásai képezik, de a kincses városban élt neves művészek szinte mindegyike megtalálható a gyűjteményben.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 21:03 | 21 Aprilie, 2013

Lásd a(z) "Erdélyi Figyelő" újságban megjelent cikket itt.

Takács Péter gyűjteményének tárlata a Minerva Galériában
A Százhalombattai Takács Galéria gyűjteményének legszebb darabjai láthatók Kolozsváron, a Minerva Galéria által szervezett kiállításon. Takács Péter a legnevesebb magyarországi műgyűjtők egyike, aki elsősorban kolozsvári művészek alkotásaira figyel, több mint 25 éve. Gyűjteményének gerincét Szolnay Sándor, Mohi Sándor, Miklóssy Gábor, Fülöp Antal Andor, Incze János Dés és Balázs Péter alkotásai képezik, de a kincses városban élt neves művészek szinte mindegyike megtalálható a gyűjteményben. A jelenlegi tárlat festményekből, grafikákból és szobrokból áll, gyönyörű panteont alakítva ki mindabból, amit kolozsvári művészetnek nevezünk.

Takács Péter tulajdonában van a legnagyobb Szolnay-gyűjtemény is. Hogyan kezdi valaki Magyarországon a kolozsvári iskola alkotásait gyűjteni? – kérdezzük Takács Pétert.





Takács Péter műgyűjtővel beszélgettünk, aki a legjelentősebb kolozsvári művészeti gyűjteménnyel rendelkezik Magyarországon. A tárlat, melyet Százhalombattáról hozott Kolozsvárra hét végéig látogatható a Minerva Galériában.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:07 | 02 Mai, 2013

Lásd a(z) "Kolozsvári Rádió" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB