Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kulturális rendezvények » Kolozsvári Magyar Főkonzulátus

vissza
2013. február 21. - Nóvé Béla fontosság:
Nóvé Béla Hivatása: kisebbségmentő – Pásint Ödön pályaképe című, a Kriterion Kiadó gondozásában megjelent kötetét február 21-én, csütörtökön délután 6 órakor mutatják be. Köszöntőt mond Magdó János főkonzul, az est házigazdája. A könyvet bemutatja Hunyadi Attila történész. Az eseményen jelen lesz a szerző, Nóvé Béla is. Helyszín: a kolozsvári főkonzulátus rendezvényterme, Főtér 23. szám, a belső udvarban.
 
   
 
 
beirta: Horváth László - 16:19 | 21 Februarie, 2013

Lásd a(z) "---- Még több fotó ----" újságban megjelent cikket itt.
 

2013. február 20. - Egy majdnem elfelejtett erdélyi: Pásint Ödön
1994 tavasza óta Magyarország Miniszterelnökségének földszinti nagy tanácsterme előtt emléktábla őrzi Pásint Ödön, Farkas Béla és Horony-Pálffy László „mártírok” – a bolsevik típusú önkény áldozatává vált tisztségviselők – emlékét. Közülük az első, Pásint Ödön épp a 20. század első felét végigélve lett több politikai rendszernek hol ártatlan kiszolgáltatottjává, hol alkotó munkásává, hol meg – végül, valóban – vértanújává.

Pásint 1900-ban Torockószentgyörgyön született, apja akkor épp ott szolgáló unitárius lelkész volt. Tordán, majd Nagyenyeden tanult, 1920-ban Magyarországra repatriált. Középiskolai tanári oklevelet szerzett, két éven át Strasbourgban és Párizsban képezte tovább magát. Hírlapíróként kezdte kenyérkereső életét, de már igen korán, 1926-ban a magyar Miniszterelnökség sajtóosztályához hívták belső szolgálatra. 1934-től Bethlen István és további három miniszterelnök személyi titkára volt, egészen 1939-ig, amikor a miniszterelnökség kebelébe tartozó kisebbségi ügyosztályhoz helyezték át. Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor a Fővezérségi Magyar Királyi Kormány tanácsadói-szakértői megbízással rendelte az Erdélybe bevonuló hadsereg mellé.

Életútjának különleges „fejezete” az erdélyi ügyekkel kapcsolatos politikai-adminisztratív munka. A Székelyföldi Villamossági Rt. igazgatótanácsába 1942 végén hívták meg a miniszterelnökség képviselőjeként. Nem csoda azonban, hogy érdemi munkája e testületben viszonylag csenevész volt, hiszen a miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának napi ügyein kívül megbízásai közé tartozott az Erdélyi Külön Szolgálat vezetése, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központ felügyelete, az EMGE és az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek kormányzati istápolása (majd 1945 tavaszától a Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály teljes irányítása, a béke-előkészítő munkák jelentős részének szervezése, valamint a CASBI-rendelet által zárolt romániai magyar javak ügyeit intéző budapesti iroda vezetése).

Pásint, egyre inkább szembefordulva a Nemzeti Munkaterv révén „oroszlánkarmait” kimutató Gömbös jobboldali ideológiájával, később mindinkább Bajcsy-Zsilinszky Endre körének politikai tevékenységét segítette. Fokról fokra felismerte a nemzetiszocializmus terméketlenségét, illetve a hozzá kapcsolódó nagyhatalmi törekvések borzalmait. Az 1940-es évekre – amint özvegye, Bartha Mária megjegyzi – „a miniszterelnökség exponált német-ellenesei között tartották számon.”

1944-ben, a Szálasi-kormány megalakításakor Pásintot azonnal nyugdíjazták. 1945 elején a debreceni ideiglenes magyar nemzeti kormány megalakulásával viszont már ő kapta a feladatot, hogy Budapesten a városi közélet normalizálásának és az újjáépítésnek a szervezeti alapjait megerősítse. Baross u. 28. szám alatti lakásán Pásint összegyűjtötte azokat a miniszterelnökségi és miniszteriális tisztviselőket, akik ellenálltak a nyugatra való távozást elrendelő parancsnak, a szovjet hatóságokkal együttműködve pedig megindította a szervezett élelmiszer-ellátást.

A „debreceni kormány” Budapestre való visszaköltözésétől már miniszteri osztályfőnökként és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagjaként folytatta a Budapest újjáépítését célzó munkát.

1948-ban egészségi állapotára való hivatkozással nyugdíjazását kérte. 1950-ben alaptalan vádak miatt, illetve folyamatos zaklatások hatása alatt ötvenévesen önkezével vetett véget életének.

Nóvé Béla frissen megjelent Pásint-monográfiája – amint címe is jelzi – a nemzetiségi és kisebbségi pozíció elszenvedőinek szervezett támogatását emeli a Pásint-életmű előterébe. A kötet voltaképp az öngyilkosságba hajszolt (?) Pásint amolyan pályakép-rekonstruciója, minthogy a miniszterelnöki/miniszteri tanácsos munkásságát – legalábbis Nóvé szerint – nem dokumentálja kellő bőségű okirat ahhoz, hogy minden felmerülő kérdés megnyugtató válaszra találjon. „E mostani pályakép-rekonstrukciót kettős szándék vezérli” – írja a szerző új könyvéről. Egyrészt, hogy forrásközelből vizsgálja, valóban messze túlterjedt-e Pásint informális hatóköre hivatali beosztásán egy sor kényes, különös diszkréciót igénylő ügyben, másrészt „hogy Pásint kiterjedt kapcsolatai révén egyúttal felidézze a trianoni »elsodort nemzedék« megannyi érdemes alakját – főként a »hivatalos kisebbségmentők« egyéni tragédiákban bővelkedő sorsrepertoárját.”

JAKABFFY TAMÁS
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 06:01 | 22 Februarie, 2013

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2013. február 22. - Nóvé Béla Pásint Ödönről - Könyvbemutató Kolozsváron

Kolozsvár különös szeretettel fogadja mindazokat, akik a nyolcvanas években a szavakon túl tettekkel is hozzájárultak ahhoz, hogy az egyre jobban elszigetelődő erdélyi magyarság lélegzethez, azaz könyvekhez, információhoz, gyógyszerekhez jusson. Így azt a Nóvé Bélát is, aki szabadságát kockáztatva közvetített azokban az időkben a két világ, Magyarország és Erdély között, valóságos diadalünnep fogadta február 21-én a magyar főkonzulátus előadótermében. Nóvé Béla már önéletrajza – nem utolsósorban erdélyi kockázatos segítőútjai – miatt is lekötötte az egybegyűltek figyelmét. Pásint Ödön (1900–1950) kisebbségmentőről írt könyvének bemutatása már ráadás volt: élményszámba ment.

A Hivatása kisebbségvédő. Pásint Ödön életútja című, műfajilag az oknyomozó nagyriport és a politikai önéletrajz határmezsgyéjére helyezhető kötet fergeteges sikeréhez lényegesen hozzájárult a szerző előadásmódja is. Testbeszédének egyszerű üzenete mindenki előtt egyértelművé tette: nem tartozik azon magyarországi értelmiségi- és médiakörökhöz, amelyek nincsenek tisztában Erdély önszerveződő képességével, jelenével, kilátásaival, megtartó erejével és történelmi higgadtságával, ennek ellenére „észt osztanak”.

A rendezvényt Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja nyitotta meg, ezt követően Hunyadi Attila történész mutatta be a szerző szamizdat- és ellenzéki munkásságát, amely a nyolcvanas években igencsak veszélyesnek számított, kiváltképpen akkor, ha e tevékenység célterülete Erdély volt. Szóba került a Nóvé Béla által szerkesztett szamizdat, a Határ-Idő-Napló (Erdélyi Figyelő) is, amelyben a szerző 1987-ben oly frappánsan vetette papírra az átalakuló Magyarország és a román nacionálkommunizmus által fojtogatott Erdély magyarságának sorok közül kiolvasható fél-illegális feladatát:

Hiszen idehaza és „odaát” egyaránt érezni a történelmi idő szorongatását: hogy határon innen és túl valamennyien – akarva, nem akarva – szüntelen erkölcsi határhelyzetben élünk. Gondolkodjunk, szóljunk, cselekedjünk hát – vezessük lankadatlan közös dolgaink lelkiismeret diktálta határidőnaplóját!

Nové Béla történész láthatóan nehezen tudott eltekinteni attól, hogy könyvének szereplője, Pásint Ödön hasonló körülmények között végezte kisebbségmentő, humanitárius munkáját. Hőse reálpolitikus, Erdélyből Trianon után kimenekült bölcsész, emberjogi aktivista és publicista, aki 1926-tól a Budapesti Hírlap, a Híd, a Magyar Kisebbség munkatársa. A szerző többször is éreztette a hallgatósággal: sok mindenben azonosul vele, így nehezen tud róla száraz – exkluzíve történelmi – objektivitással beszélni.

Pásint Ödön erdélyi gyökerű politikusként Magyarországról próbálta a valós megoldások imperatívusza felé irányítani a két világháború közötti magyar politikum és a közvélemény figyelmét. A szerző, Nóvé Béla pedig a nyolcvanas években hirdette: Erdélyt tettekkel, senkit nem bántó építő munkával kell segíteni még akkor is, ha az életveszélyes.

Nóvé elmondta: a torockószentgyörgyi születésű fiatalember Kolozsváron kezdte tanulmányait, majd Budapestre menekült, ahol a körülmények rövid idő alatt politikai páyára terelték; 1928-ban Bethlen István miniszterelnök személyi titkára lesz. Két évtizedet szolgált itt, majd a Pataky Tibor államtitkár vezette nemzetiségügyi osztályra kerül, ahol részt vesz az 1938-tól kezdődő terület-visszacsatolások munkálataiban. 1940 őszén már az erdélyi kormánymegbízott tanácsadójaként térhet vissza szülőföldjére. 1942 nyarától még fontosabb munkakört bíznak rá: a miniszterelnökség Erdélyi Külön Szolgálatának irányítását.

Ő az, aki három nappal Románia átállása előtt (1944. augusztus 23) még bejut az „ostromlott” Kolozsvárra, és kifizeti az állami béreket, pénzügyeket intéz, segélyösszegeket ad át civil szervezeteknek és egyházaknak, jelezve ezzel, hogy Magyarország még az utolsó órákban is becsülettel gondoskodik Erdély első városáról (Transilvaniae Civitas Primaria).

Nóvé Béla azon újságírói kérdésre, hogy melyek lennének Pásint Ödön kisebbségmentő és Erdély felé forduló nagypolitikájának mind a mai napig időszerű irányvonalai, elmondta:

Pásint Ödönnek dolga volt mindig. 1940 őszén is legalább három nagy munkaértekezlet zajlott Erdélyben, ezek közül kettő Kolozsváron és egy Marosvásárhelyen. December 5-én maga is felszólalt, de nem a várt hazafias szónoklatot tartotta, hanem szociális kérdések megoldását sürgette, szorgalmazta, hogy forduljanak végre a valós gondok felé. Ebben látta fő feladatát ő is, társai is: szolgálni akartak. Nem okoskodni próbáltak, hanem valós segítséget nyújtottak, áramellátást, közlekedést fejlesztetttek, a gazdákat, szövetkezeteket támogatták. Ez a hozzáállás Erdély ügyéhez ma is megszívlelendő. Úgy véli, a magyar társadalomnak és magyar kormánynak annyi a dolga, hogy az erdélyi magyarság önszerveződését támogassa, jogait képviselje okosan, józanul. Ahogy Pásint Ödön és társai tették egykoron.

Nové Béla Hivatása kisebbségvédő. Pásint Ödön életútja című kötetének bemutatója a késő estébe nyúlott, annyi volt a kérdés, megjegyzés, hozzászólás. Nem csoda, hogy a szerző hangja legalább egyszer “hivatalosan” is elcsuklott a meghatódottságtól.
Szabó Csaba
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 09:25 | 23 Februarie, 2013

Lásd a(z) "Új Aspektus" újságban megjelent cikket itt.

2013. február 25. - Pásint-monográfia: erkölcsi példakép született
Néhány nappal ezelőtt az újságolvasók betekintést nyerhettek egy újonnan „felfedezett” erdélyi, Pásint Ödön igen érdekes élettörténetének részleteibe (Jakabffy Tamás: Egy majdnem elfelejtett erdélyi: Pásint Ödön, Szabadság, 2013. február 20.). Nóvé Béla budapesti történész frissen megjelent Hivatása: kisebbségmentő. Pásint Ödön pályaképe című könyvét csütörtök délután mutatták be a kolozsvári főkonzulátus rendezvénytermében. A 20. század nagy világégéseit magába foglaló életút a szerző megfogalmazása szerint „nemzedéki sorsfoglalat, nem csak egy életrajz”.
A rendezvényen köszöntőt mondott Magdó János főkonzul, a szerzőt és új kötetét bemutatta Hunyadi Attila történész, jelen volt továbbá a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula és a monográfia szerkesztője, Jakabffy Tamás. A monográfiaíró bemutatása és a könyvismertetés párbeszéd formáját öltötte, olyan érdekes életrajzi párhuzamokra is rávilágítva, amelyek a szerző és választott hősének mintegy rokonlelkűségét sugallták.

Nóvé Béla az 1980-as évek Magyarországának azon ellenzéki demokrata csoportjait erősítette, ahonnan jelentős számban kerültek ki az erdélyi magyarságért felelősséget vállaló, „egzisztenciális humanizmusnak” vagy „filantróp mozgalomnak” nevezett segélyakciók fiataljai. A szegedi központú mozgalom százegynéhány diákja és értelmiségi fiatalja hazai és nyugati civil szervezetek/egyházak segítségével rendszeresen látogatta Erdélyt, a legkülönbözőbb értéktárgyakat és tiltott magyar irodalmat hozva magukkal. Amikor Romániában kezdtek elapadni a színvonalas művelődés- vagy irodalomtörténeti munkák, Magyarországon a könyvkiadás éppen virágkorát élte. A korábban Homoród Bálint írói álnéven publikáló szerző egy kisebbségtörténeti szamizdat folyóirat társalapítója is volt, a néhai Homoród Bálint matematikatanárral együtt. A folyóirat 2001-ben a Teleki László Alapítvány gondozásában jelent meg, és a Transindex honlapján azóta bárki számára elérhető (http://www.adatbank.ro/cedula.php?kod=892). Az akkori anyaország részvétlen és tudatlan légkörében ez a társadalmi mozgósítás egyfajta alternatívát teremtett a hivatalos politikai állásfoglalással szemben – nyomatékosította a szerző.

A Hunyadi Attila által elsősorban politikai életrajznak nevezett Pásint-monográfia forrásközlésekben is bővelkedik, több mint egyharmadát téve ki a teljes szövegkorpusznak. A torockószentgyörgyi születésű Pásint Ödön életpályáját az erdélyi magyarság kulturális, jogi és egzisztenciális helyzetének restaurációs törekvései kísérték végig. Az éppen szárnyait bontogató fiatal Pásint a magyar nyelvű oktatás beszüntetése következtében 1920-ban Magyarországra menekült. Már az 1920-as évektől a Miniszterelnökség sajtóosztályán tevékenykedett, majd 1940-ben a második Teleki-kormány az erdélyi kormánybiztos főtanácsosának nevezte ki, később az 1947-es párizsi békeszerződés előkészítésében vállalt jelentős szerepet, de a tulajdonképpeni revíziós politika egyik kulcsemberének is tekinthető. Végül a hamis tanúskodásba hajszoló AVH-s fenyegetések és zaklatások elől menekülve, 1950-ben önkezével vetett véget életének.

A szerkesztő Jakabffy Tamás felvetésére a szerzőtől azt is megtudhattuk, hogy Pásint Ödön „kisebbségmentése” nem merült ki a (főleg szórvány)magyarság, a bukovinai székelyek vagy moldvai csángók segítésében, hanem a zsidók elhurcolásának és a svábok kényszerű kitelepítésének megakadályozásában is részt vett, és a szlovák–magyar lakosságcsere lebonyolításában is jelentős szerepet vállalt.

Hunyadi Attila újabb párhuzamot beemelve a beszélgetésbe, a Pásint-életrajz megvilágításában arra kérdezett rá, hogy a Makkai–Reményik-féle nem lehet-vitában a szerző milyen különbséget lát a Budapestre repatriálók és az Erdélyben maradt „tizenegyek” között. Legfőbb különbségnek az itthon maradottak körében jelen lévő erős transzszilvanizmust nevezte meg, amivel szemben a repatriáltak sokkal inkább az irrendenta magyar célok zászlóvivői lettek.

A könyvújdonságot a Kriterion igazgatója is lelkesen üdvözölte, további munkára buzdítva a kutatókat a szövevény kibogozásában, hangsúlyozva, égetően szükséges, hogy a mai tudatlan nemzedék minél többet megtudjon ezekről a dolgokról.
GYŐRI TAMÁS
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:37 | 25 Februarie, 2013

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB