Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Hírek » A Kolozsvár Társaság rendezvényei

vissza
2012. szeptember 10 - In memoriam Vetro Artur – szobrászati és grafikai kiállítás fontosság:
Helyszín: a Minerva Művelődési Egyesület Jókai u. 16. sz. alatti Cs. Gyimesi Éva terme.
Látogatható 2012. szeptember 11–24. között, naponta 11–16 órakor, szombat és vasárnap kivételével.

A kiállítást Tibori Szabó Zoltán újságíró nyitja meg szeptember 10-én, 17.00 órakor.
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 14:52 | 05 Septembrie, 2012

Lásd a(z) "---- Több fotót -----" újságban megjelent cikket itt.
 

2012. szeptember 08. - In memoriam Vetro Artur
Vetro Artur (1919–1992) emlékkiállítás nyílik szeptember 10-én, hétfőn délután 5 órakor a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében. A közülünk húsz esztendővel ezelőtt, 1992-ben elköltözött kolozsvári szobrászművész hagyatékából életművének jelentős alkotásait láthatja a közönség: klasszikus ízlésű portrészobrokat, domborműveket, ezek mellett pedig modern felfogású szénrajzokat és pasztelleket. Vetro Artur annak a művészgenerációnak a tagja, amely a második világháború után szerepet vállalt Kolozsváron a Magyar Művészeti Intézet létrehozásában, s amely később a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán is sok fiatal művészt avatott be a mesterség titkaiba, hogy aztán művésszé válásukat is szakavatottan írányítsa.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 05:57 | 08 Septembrie, 2012

Lásd a(z) "----- Munkáit ------" újságban megjelent cikket itt.

2012. szeptember 11. - Emlékkiállítás nyílt Vetro Artur tiszteletére

A húsz évvel ezelőtt elhunyt Vetro Artur életművének jelentős alkotásait mutatja be az az emlékkiállítás, amely tegnap délután, számos érdeklődő jelenlétében nyílt meg a Minerva Művelődési Egyesület (MME) székházának Cs. Gyimesi Éva termében.


A klasszikus ízlésű portrészobrokat, domborműveket, modern felfogású szénrajzokat és pasztelleket felvonultató tárlatot Tibori Szabó Zoltán, az MME elnöke méltatta, kiemelve: Vetro Artur annak a művészgenerációnak a tagja, amely a második világháború után szerepet vállalt Kolozsváron a Magyar Művészeti Intézet létrehozásában. „Ha most itt lenne, nem szólna semmit, hanem Buddha tanítása szerint a nagybetűs csend révén értekezne velünk” – mondta Vetró András szobrászművész, aki édesanyjával, Vetro Máriával közösen oroszlánrészt vállalt a kiállítás megszervezésében. A tárlat szeptember 24-ig, munkanapokon 11 és 16 óra között tekinthető meg a Minerva-házban, a Jókai/Napoca utca 16. szám alatt.
F.Zs.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:05 | 16 Septembrie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. szeptember 12. - „Úgy alkotott egyetemes értékeket, hogy művészeti meglátásaiból nem engedett”

Vetro Artur emlékét idézi a Minervánál szervezett kiállítás

„A kiállított anyag egyértelműen bizonyítja, hogy az alkotó nem múló divatok és izmusok hálójában vergődött, hanem mindig a saját útját járta. Úgy alkotott egyetemes értékeket, hogy megvallott és számtalan alkalommal közre is adott művészeti meglátásaiból semmit nem engedett” – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke hétfőn délután, a húsz évvel ezelőtt elhunyt Vetro Artur emlékkiállításán, amelyen a neves szobrászművész életművének jelentős alkotásait láthatja a közönség: humánumot sugárzó portrészobrait, domborműveit és térplasztikáit, pompás szénrajzait és pasztelljeit, valamint néhány érdekes ötvösművészeti alkotását.

A Minerva emeleti, Cs. Gyimesi Éva termében szervezett tárlat megnyitóján Tibori emlékeztetett: Vetro Artur hazai és külföldi csoportos kiállításokon mutatta be alkotásait, az egyéni tárlatok lehetőségét elhárította. – Kezdetben többnyire köztéri szobrok megalkotása foglalkoztatta. Neki köszönhetjük Kolozsváron Bolyai János, George Coşbuc, Herbák János és Nicolae Bălcescu, Nagyváradon Ady Endre, Désen Andrei Mureşanu, Temesváron Eftimie Murgu, Krajován Tudor Vladimirescu, Bukarestben Vasile Roaită, Varga Katalin és Dózsa György szobrait. De közismert munkái az Eforia-tengerparti Vidámság és a sepsiszentgyörgyi Integető nő elnevezésű köztéri bronzszobrok is, valamint az 1960-ban az aradi múzeum által megvásárolt Kossuth és Bălcescu című műve – magyarázta a Minerva elnöke. Kitért ugyanakkor a művésznek fiával, Vetró Andrással közösen a kézdivásárhelyi múzeumban szervezett tárlatára, valamint az 1992-ben bekövetkezett halála után megrendezett kiállításokra is, amelyeknek a kolozsvári Művészeti Múzeum, a Korunk Galéria, a Reményik Galéria, a Quadro Galéria, a kézdivásárhelyi múzeum, a sepsiszentgyörgyi képtár és a temesvári Bánsági Múzeum adott otthont.

A néhai kolozsvári alkotó és művésztanár munkássága előtt tisztelgő kiállítás megnyitóján Vetró András, Vetro Artur fia kifejtette: emlékidéző szerepe van a tárlatnak, amelynek kivitelezésében édesanyja, Vetro Mária oroszlánrészt vállalt, s amely édesapjának „látszólagos könnyedséggel, ízlésesen elkészített csatjait és karkötőit is a nagyközönség elé tárja”. – Amikor ezeket készítette, valószínűleg apjára, Vetro Józsefre gondolt, a vasutasra, akiben ott szunnyadt a szobrász, és akitől apám a tehetségét örökölte, nem csak az égiektől kapta – mondta Vetró András. Hozzátette: a formák megmintázását édesapja az egyiptomiaktól, a görögöktől és az etruszkoktól tanulta. Szeretettel gondolt vissza édesapjával közös kiállítására, valamint közösen készített szobraikra is, megjegyezve: „ha most itt lenne, és bízom abban, hogy lélekben velünk van, nem szólna semmit, hanem Buddha tanítása szerint a nagybetűs csend révén értekezne velünk”.

Vetro Mária, a művész özvegye köszönetet mondott mindazoknak, akik közreműködtek a kiállítás megszervezésében, valamint a jelenlévőknek is, akik közül többen ismerték Vetro Arturt. Ezután két rövidfilmet tekinthettek meg a résztvevők, az egyik a Művészeti Múzeumban 1999-ben rendezett kiállítás megnyitóján, a másik pedig egy későbbi, kézdivásárhelyi tárlaton készült.

A Vetro Artur-emlékkiállítás szeptember 24-ig, munkanapokon 11 és 16 óra között látogatható a Minerva egyesület székházában, a Jókai/Napoca utca 16. szám alatt.
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:09 | 16 Septembrie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. szeptember 15. - In memoriam Vetro Artur – Gondolatok egy szobrászról és alkotásairól

Az idén húsz esztendeje annak, hogy Vetro Artur szobrászművész örökre megpihent. A Minerva Művelődési Egyesület székházának Cs. Gyimesi Éva termében rendezett kiállítás ezen az évfordulón kíván tisztelegni a néhai kolozsvári alkotó és művésztanár emléke előtt.

Azt mondom, kolozsvári, pedig Temesváron született 1919-ben, és a Bánság nyitottságát, befogadókészségét végig magában hordozta. Temesváron járt iskolába is, ott érettségizett, a Piarista Gimnáziumban. És Temesváron döntötte el, hogy művészi pályára lép, amikor 1938-ban beiratkozott a Bega-parti városba öt évvel korábban éppen Kolozsvárról átköltözött Szépművészeti Iskolába, jelentkezett a Belle Arte-ra, ahogyan akkoriban a Párizst megjárt fiatal román alapítói becézni szerették. Szobrász akart lenni, így Romul Ladea osztályába került, rajzot pedig Podlipny Gyulától és Catul Bogdantól tanult. Főiskolai éveiben ismerte meg az akkor már egészségi gondokkal küszködő Gallas Nándor munkásságát, ami a művészi fejlődésére szintén hatással volt.

Temesvárról került aztán 1940-ben Budapestre, a Képzőművészeti Főiskolára, ahol a háború nehéz éveiben mesterei Sidló Ferenc és Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak, és ahol Szőnyi Istvánnál tanulta a rajzot. Művészi fejlődését Megyesi Ferenc is befolyásolta. A második világháború befejezése után tért vissza Temesvárra, szinte azonnal bekapcsolódott a város művészeti életébe, és azon a csoporttárlaton lépett először közönség elé, amelyen Podlipny Gyula, Szobotka Endre, Lehnhardt Ferch és a temesvári Szőnyi István is kiállított. Ugyanakkor kezdett el a temesvári szépművészeti technikumnak nevezett utódintézményben tanítani, és tagjává vált az akkoriban alakuló Képzőművészek Szövetségének is.

Amikor 1948-ban kolozsvári kollégái a Magyar Művészeti Intézet megszervezésén fáradoztak, a fiatal művészgeneráció tagjai közül Vetro Arturt hívták meg – a szobrászati katedrára. Így költözött Kolozsvárra 1949-ben, fiatal feleségével, Somló Mária orvosnővel és alig egyéves fiával, Andrással együtt. Az új állás elfogadása és a költözködés életre szólónak bizonyult. A Magyar Művészeti Intézetet azonban 1950-ben megszüntették. Attól kezdve, 1983-ban történt nyugalomba vonulásáig, Vetro Artur a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára volt, 1959 és 1968 között pedig dékánja is.

Vetro Artur annak a művészgenerációnak a tagja, amelyik a második világháború után, Kolozsváron, meghatározó szerepet vállalt a Magyar Művészeti Intézet létrehozásában, s amelyik később, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán is, sok fiatal művészt vezetett be a mesterség titkaiba, hogy aztán művésszé válásukat is szakavatottan irányítsa.

Munkáit hazai és külföldi csoportkiállításokon állította ki, az egyéni tárlatok lehetőségét elhárította. Kezdetben többnyire köztéri szobrok megalkotása foglalkoztatta. Neki köszönhetjük Kolozsváron Bolyai János, George Coşbuc, Herbák János és Nicolae Bălcescu, Nagyváradon Ady Endre, Désen Andrei Mureşanu, Temesváron Eftimie Murgu, Krajován Tudor Vladimirescu, Bukarestben Vasile Roaită, Varga Katalin és Dózsa György szobrait. De közismert munkái az Eforia-tengerparti „Vidámság” és a sepsiszentgyörgyi „Integető nő” elnevezésű köztéri bronzszobrok is, valamint az 1960-ban az aradi múzeum által megvásárolt Kossuth és Bălcescu című műve.

Egyéni kiállítással csak nyugdíjazása után öt évvel, 1988-ban jelentkezett, fiával, Vetro Andrással együtt, a kézdivásárhelyi múzeumban. Szobrászati és grafikai munkásságát 1992-ben bekövetkezett halála után, 1995-ben és 1999-ben mutatta be a kolozsvári Szépművészeti Múzeum. Munkái 1998-ban a Korunk Galériában, 1999-ben a Reményik Galériában, 2000-ben a kézdivásárhelyi múzeumban, 2001-ben a sepsiszentgyörgyi képtárban, 2003-ban a temesvári Bánsági Múzeumban, 2007-ben Csíkszeredában, ezúttal újra szobrászművész fia munkáinak a társaságában voltak láthatók, 2009-ben pedig a Quadro Galériában.

Ezen a mostani kiállításon neves szobrászművészünk életművének jelentős alkotásait láthatja a közönség: humánumot sugárzó portrészobrait, domborműveit és térplasztikáit, ezek mellett pedig pompás szénrajzait és pasztelljeit, valamint néhány érdekes ötvösművészeti alkotását.

A kiállított anyag egyértelműen bizonyítja, hogy az alkotó nem múló divatok és izmusok hálójában vergődött, hanem mindig a saját útját járta. Úgy alkotott egyetemes értékeket, hogy megvallott és számtalan alkalommal közre is adott művészeti meglátásaiból semmit nem engedett. Szobrai, de kiváltképpen szoborportréi és domborművei jó szakmai tudásról tanúskodnak, a térbeli alkotások arány- és kompozíciós kihívásainak elsősorban és hangsúlyosan klasszikus ízlésű kezeléséről. Forma, kontúr és sík egyaránt a maga helyére kerül ezekben a munkákban, és együttesen teremt nagyszerű harmóniát avégett, hogy a megalkotott portré a művész által a mélyből felszínre kényszerített lélekrezdüléseket is egyértelműen tükrözze. Ez nem valamiféle rosszul értelmezett naturalizmusnak, és nem is a múlt század ötvenes éveiben ajnározott realizmus nyomásának a hatása. De még csak nem is annak bizonyítéka, hogy alkotójuk bizonyos fokig közelített az expresszív megoldásokhoz. Ellentmond ennek a gondolatnak az egyes munkák közötti különbségek valósága, amelynek ténye sokkal inkább a tökéletességre törekvés, az összegezés és a lényegre törekvés próbálkozásainak bizonyítéka.

A mérték, az arányok messzemenő tisztelete szénrajzain és pasztelljein is bőségesen tetten érhető. Érdekes módon, ezek a munkák nem a szobrászoktól megszokott, lényegre egyszerűsített rajzok sajátosságait hordozzák magukon, hanem vérbeli és képzett rajzoló- és festőtehetségről árulkodnak. Nagyszerű, modern eszközökkel bír ezen a téren Vetro Artur, és igazi szimfóniákat alkot, így joggal vetekedhetnek lapjai akár neves festő és grafikus kortársaiéval is.

Munkáinak középpontjába minden alkalommal az embert helyezi, természetes, póztalan módon, valamilyen lényegre törő egyszerűsítettségében, de nem engedve sem a realizmus, sem az absztrakt követeléseinek. Ezek az 1950-es évek derekán készült alkotásai ékesen bizonyítják, hogy a realista látásmód kényszerének legsötétebb éveiben Vetro Artur éppen az ellenkezőjével foglalkozott, olyan megoldásokkal, amelyek abban az időszakban, a legjobb esetben a „formalista”, a „nem felel meg a mának” minősítést érdemelhették ki, rossz esetben pedig – és ez volt a gyakoribb – valóságos „kiátkozást” eredményezhettek. Talán meglepően hangzik, de éppen ezekben a szörnyű években adta a művész a legtöbbet magából, és művészete ebben az időszakban jutott el a kiteljesedéshez, ekkor közelített leginkább az annyira áhított mértéktartó, -tisztelő és -teremtő harmóniához.

Mindez pedig bőven szolgál elég okot arra, hogy a kiállított Vetro-műveket a nagyérdemű közönség ismét szemügyre vegye, újra felfedezze és befogadja.

(Elhangzott a szeptember 10-i kiállításmegnyitón a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében. A tárlat szeptember 24-ig, munkanapokon 11 és 16 óra között látogatható az egyesület székházában, a Jókai/Napoca utca 16. szám alatt).
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:11 | 16 Septembrie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

Szobrászat, apáról fiúra
Apa és fia, Vetró Artúr és Vetró András szobrászművész. Mindketten igyekeztek nem befolyásolni egymást és nem hatni egymásra. Hogyan tudott más irányban elindulni Vetró András illetve, hogyan őrzi emlékezetében apját?

Vetró Artúr (Temesvár, 1919. augusztus 30. – Kolozsvár, 1992. február 25.) erdélyi magyar szobrászművész, Vetró András apja.1938–1944 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Kisfaludi Strobl Zsigmond és Sidló Ferenc voltak. 1948–1982 között Kolozsváron először a Magyar Művészeti Intézet, majd a Képzőművészeti Főiskola szobrászati tanszékén tanár. Pályája kezdetén művészetére erősen hatott Medgyessy Ferenc irányítása. Szobrai emberközpontúak és klasszikus fogantatásúak. (forrás: Wikipédia)

Vetró András (Temesvár, 1948. Október 14.) erdélyi magyar szobrászművész, Vetró Artúr fia. 1967-1973 között végzi főiskolai tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti főiskola szobrászati szakán. Tanárai: Löwith Egon, Bretter György, Földes László és apja Vetró Artúr szobrászművész, a főiskola egyik alapító tagja. 1973-ban Kézdivásárhelyre kerül, ahol a Nagy Mózes Líceum rajztagozatán tanít feleségével együtt, Vertó Bodoni Zsuzsával, grafikus-művésszel. Tagja a Képzőművészet Szövetség Sepsiszentgyörgyi fiókjának, az újraalakult Barabás Miklós Céhnek. 16 egyéni kiállítása, 30 szabadtéri-, 50 beltéri szobra van. (forrás: vetroandras.ro)
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 08:49 | 03 Martie, 2013

Lásd a(z) "Kolozsvári Rádió" újságban megjelent cikket itt.

Vetró Artúr emlékkiállítás a Minerva Egyesületnél
Vetró Artúr szobrászművész életének csupán utolsó éveiben mutatkozott meg a közönség előtt egy-egy egyéni tárlat keretében, akkor is fia, a szintén szobrász Vetró András hatására.
1992-ben bekövetkezett halála után a család több kiállítást is szervezett alkotásaiból. Most, a huszadik évfordulón, szobraiból és grafikáiból láthatunk válogatást. Az emlékkiállítás hétfő délután nyílt meg és szeptember 24-ig látogatható Kolozsváron, a Minerva Művelődési Egyesület székhelyén, a Jókai utca 16-os szám alatt. Portrék, domborművek, szénrajzok láthatók a kiállításon, és olyan kuriózumok, mint néhány ötvösmű illetve a rendkívül színes és modern pasztellek.


Ha egy családon belül több szobrász is van, a fiú, még akkor is, ha követi apja mesterségét, igyekszik önállósulni, más stílusban alkotni. Vetró András is ezt tette, noha apja, Vetró Artúr emléke még ma is nagyon nagy hatással van rá.

Szuszámi Zsuzsa összeállítása.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 09:03 | 03 Martie, 2013

Lásd a(z) "Kolozsvári Rádió" újságban megjelent cikket itt.

2012, szeptember 14. - Modern művész – klasszikus harmónia – Vetró Artúr-emlékkiállítás Kolozsvárott

Portrészobrai, festményei, grafikái és domborművei nem tartoznak egyetlen művészeti irányzathoz sem, egyedi utat követnek, harmóniára, összegezésre, emberközpontúságra törekednek. A kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében megrendezett emlékkiállításon a húsz éve elhunyt képzőművész fontos munkái láthatók.
A megnyitón zsúfolásig megtelt a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva terme, jelen voltak a művész családtagjai és egykori pályatársai is. Vetró András, a művész fia, aki apja nyomdokaiba lépve maga is szobrászattal foglalkozik, néhány műhelytitokba is beavatta az egybegyűlteteket. Kiderült, hogy édesapját a nagyváradi Ady-szobor elkészítésében több irodalmi tanulmány mellett Perényi János színművész Ady-szavalatai ihlették, főként a költő Utolsó mosoly című verse. A szobrász fia szemlélője volt többek között a Zsögödi Nagy Imre mellszobor alkotási folyamatának is, amely Vetró és Zsögödi Nagy barátságának lenyomata, hiszen egymást „püfölgetve”, korrigálva dolgoztak, így készült el a festő Vetró-portréja, aki viszont szoborban örökítette meg őt.

Édesapja munkásságát értékelve Vetró András kiemelte: „Apám az egyiptomiaktól, görögöktől, etruszkoktól tanultakat hasznosította művészetében, a tökéletes formák megmintázását, ahol a sík, avagy a lapos felület nem létezik, ily módon a szobrokból áradó kisugárzás elbűvöli a szemlélőt. Erre az igazságra igyekezett rávezetni, amire most, 64 éves fejjel kezdek ráeszmélni én is”. A tárlaton egyébként a művész özvegye, Vetró Mária is jelen volt, és köszönetet mondott a kiállítás rendezőinek, valamint azoknak, akik eljöttek megtekintetni a munkákat. Mint mondta: a teremben lévők közül sokan jártak férje műtermébe, közeli ismerősei voltak a képzőművésznek.
A kiállítás anyaga több jelentős erdélyi személyiség szoborportréját, grafikákat, rézkarcokat, festményeket, sőt, Vetró által készített ékszereket is bemutat. A munkák egyedi, kompromisszumokat nem ismerő művészi életpályát tárnak elénk.
Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művészeti Egyesület elnöke a művész életpályájának fontosabb állomásait érintve hangsúlyozta : Vetró annak a művészgenerációnak a tagja, amely a második világháború után Kolozsvárott meghatározó szerepet vállalt a Magyar Művészeti Intézet létrehozásában, és amely később a Ion Andreescu képzőművészeti főiskolán is sok fiatal alkotót vezetett be a mesterég titkaiba, hogy aztán a művésszé válásukat is szakavatottan irányítsa. Munkáit hazai és külföldi csoportkiállításokon ismerhette meg a nagyközönség, az egyéni tárlatoktól idegenkedett. Kezdetben inkább köztéri szobrokon dolgozott, neki köszönhetjük többek között a kolozsvári Bolyai János, George Coşbuc, Herbák János és Nicolaie Bălcescu, a nagyváradi Ady Endre, a temesvári Eftimie Murgu, a craiovai Tudor Vladimirescu, a bukaresti Varga Katalin- és Dózsa György-szobrokat. Közismert munkája emellett az Eforián, a tengerparton látható Vidámság és a sepsiszentgyörgyi Integető nő elnevezésű bronzszobor, valamint az 1960-ban az aradi múzeum által megvásárolt, Kossuth és Bălcescu című alkotás.

Egyéni kiállításokkal csak öt évvel nyugdíjazása után, 1988-ban jelentkezett. Szobrászati és grafikai munkásságát 1992-ben bekövetkezett halála után 1995-ben és 1999-ben mutatta be a kolozsvári Szépművészeti Múzeum (a tárlatot követően ebből rövid bejátszást nézhettünk meg). 1998-ban a Korunk Galériában, 1999-ben a Reményik Galériában, 2000-ben a kézdivásárhelyi múzeumban, 2001-ben a sepsiszentgyörgyi képtárban, 2003-ban a temesvári Bánsági Múzeumban, 2007-ben pedig Csíkszeredában, fia munkáinak társaságában voltak láthatók alkotásai.

Tibori szerint az emlékkiállítás anyaga bizonyítja, hogy Vetró nem múló divatok és irányzatok hálójában vergődött, hanem mindig a saját útját járta, úgy alkotott egyetemes értékeket, hogy megvallott és számtalan alkalommal közre is adott művészeti látásmódjából semmit nem engedett. Szobrai, szoborportréi és domborművei nagyfokú szakmai tudásról, a szénrajzok, pasztellek jó arány-és kompozíciós érzékről, klasszikus ízlésről tanúskodnak. Forma, kontúr és sík egyaránt a maga helyére kerül ezekben a munkákban, harmóniát sugározva. A művész mindig a tökéletesre, az összegezésre, emberközpontúságra törekedett. Egyszerű, de modern művészi kifejezésmódjára, műveire nagy befolyással volt a keleti filozófia. Az 1950-es években olyan megoldásokkal kísérletezett, amelyek abban az időszakban legjobb esetben a „formalista”, „nem felel meg a mának” minősítést érdemelhették ki, de sokszor valóságos kiátkozást eredményeztek. Ekkor jutott el művészete a kiteljesedéshez, az áhított, mértéktartó harmóniához.
Vetró András összegzésképp, édesapja alaptermészetére is utalva, ekképp fogalmazott: „Ha most itt lenne – de higgyük azt, hogy ő most itt van –, nem szólna semmit, hanem csak Buddha tanítása szerint, a nagybetűs Csend útján értekezne velünk".
Az emlékkiállítást szeptember 24-ig, naponta 11 és 16 óra között lehet megtekinteni.

Varga Melinda
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:22 | 29 Martie, 2013

Lásd a(z) "Irodalmi Jelen" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB