Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Barabás Miklós Céh

vissza
2012. augusztus 16. - Soó Zöld Margit kiállítása fontosság:
Megnyitó: 2012. augusztus 16. csütörtök, 17:00 óra
Helyszín: Barabás Miklós Céh

Soó Zöld Margit festészeti és grafikai tárlata a Barabás Miklós Galériában Az újjáalakult Barabás Miklós Céh alapítótagja, a Munkácsy-díjas Soó Zöld Margit festő-és grafikusművész az erdélyi képzőművészet emblematikus alakja. Fél évszázadot is meghaladó, az alkotás különböző területeit felölelő életműve rendkívüli komplexitása ellenére is egységes.

Érzelmi felhangokkal dúsított, realitásból táplálkozó, de az elvonatkoztatás magasiskoláját megjárt, sajátos művészi világára a visszafogottság és mértékletesség mellett a mindenkori új iránti nyitottság és különleges műgond jellemző.

Az olajképeken, pasztelleken, akvarelleken kívül életművében meghatározó szerepet töltenek be rézkarcai, tollrajzai. Esetükben a művész drámaiságba hajló, csapongó fantáziája hűvösen kimért, nagyvonalúan elegáns vonalbeszéddel párosul. Szürrealisztikus hangvételű grafikái egymásba fonódó képi síkokkal, szinte mozzanatokra bontva sejtetik a mozgást, az öröklét és a mulandóság ellentétének képi harmóniává lényegített, együttes létét.

A művész kitűnő rajzkészsége és színérzéke alapos technikai tudással párosul olyan sajátos felületjátékokra teremtve ezáltal lehetőséget, amelyek a formai bravúron túl az érzelmi-gondolati mélységek érzékeltetését is elősegítik.
Ebből a sajátos életműből nyújt ízelítőt a Barabás Miklós galériában rendezett kamarakiállítás.

A kiállítást megnyitja: Németh Júlia és Alexandra Rus

A kiállítás megtekinthető: Hétfő – Vasárnap, 11:00–14:00. ; 15:00–18:00 óra között.
 
   
 
 
beirta: Horváth László - 15:03 | 01 August, 2012

Lásd a(z) "---- Több fotót -----" újságban megjelent cikket itt.
 

2012. augusztus 21. - Lélekben újjászületett tájak

Soó Zöld Margit kiállítása a Barabás Miklós Galériában

A III. Kolozsvári Magyar Napok alkalmával nyílt meg az újraalakult Barabás Miklós Céh alapítótagja, Soó Zöld Margit festő- és grafikusművész pasztellkiállítása a Farkas utca 27. szám alatti Barabás Miklós Galériában. Érzelmi felhangokkal dúsított, realitásból táplálkozó, de az elvonatkoztatás magasiskoláját is megjárt művészi világára a visszafogottság és mértékletesség mellett a mindenkori új iránti nyitottság és különleges műgond jellemző. Drámaiságba hajló, csapongó fantáziája nagyvonalúan elegáns vonalbeszéddel párosulva érzékelteti az öröklét és mulandóság ellentétének képi harmóniává lényegített együttes létét. A művész fél évszázadot is meghaladó, az alkotás különböző területeit felölelő, különleges értékekben bővelkedő életművét a szakma idén a legrangosabb elismeréssel, Munkácsy-díjjal jutalmazta.


Egy évvel ezelőtt ugyanitt, a Barabás Miklós Céh székházában Soó Zöld Margit kerek évfordulós születésnapját ünnepeltük, amikor is a művész meglepte saját magát és bennünket, barátait, tisztelőit legújabb munkáiból rendezett kiállításával. Természetből ihletődött, de lelkében kiteljesedett művészi reflexiói fekete-fehéren is színeseknek tűntek. Sajátos lélekábrázolás volt mindahány. A művész érzelem- és gondolatvilágának, hangulatainak tükörképe. A bámulatos spontaneitással papírra vetett, rapszodikusan csapongó, de mindazonáltal tökéletes harmóniába olvadó vonalrengeteg sajátos belső látásról árulkodott.

Ebből a forrásból merített most is a művész, csakhogy jelenlegi kiállításával átfogóbb képet igyekezett nyújtani önmagáról, különböző alkotási periódusainak sajátosságairól, immár a szó legszorosabb értelmében is színes munkáiról, amelyek változatosságuk, tematikájuk, formai és gondolati összetettségük ellenére is fölöttébb egységesek.

Pasztelljei az utóbbi négy évtized termésének keresztmetszetét nyújtják.

A képzőművészet minden ága férfimunka – ötlik fel bennem a kiállított munkák láttán a művész többször is hangoztatott, az alkotás komolyságára, emberpróbáló nehézségeire utaló kijelentése. És ezt látszik igazolni jelenlegi tárlata is. A kiállítás fő fala pedig, ilyen vonatkozásban, különösképpen beszédes. Az enyhe ívben lejtő dombokat a művész egymást keresztező, markánsan szálkás sötét vonalrengetegbe burkolta. Mintha szándékosan bekeményített volna, hogy ilyenformán hangsúlyozza a lelkében megszólaló táj jellegét. Erőteljes, dinamikus, feszültségekkel teli, belső energiáktól fűtött, drámai hangvételű alkotások ezek, készüljenek akár a téli Fellegváron, Füzesmikolán, a Nádas mentén, Kalotaszegen, vagy éppenséggel egy deltai halásztanyán. A rapszodikusan cikázó vonalbeszéd gyakorta mintha egy öntörvényű, sajátos geometria szabályai szerint rendeződne, és határozott alakzatokba tömörülve alakítaná a tájat, határozná meg annak jellegét.

A drámaiságot azonban olykor lírává oldja az emlékezés, vagy a művész pillanatnyi lelkiállapota, amint azt a Dobrudzsai ősz vagy a reggeli fénybe burkolózó Razelm-tó sejteti. S itt a sejtetésre helyezném a hangsúlyt, aminek Soó Zöld Margit utolérhetetlen művésze, hiszen az ébredő víztömeg párás leheletét, vagy magát a mindent átölelő csendet is képes sajátosan könnyed, áttetszően érzékletes, opálos szín- és vonalhálóba menekítve megjeleníteni.

A hegy-völgyes tájakhoz, vízvilághoz szokott művész a számára újdonságként ható alföldi táj felé is érdeklődéssel fordul. Jászdózsai táborozásának, alföld-élményének művészi lecsapódásaként született meg a felhők borította végtelen levegőégbe belesimuló Napraforgós mező című pasztellje. A sajátos Homokóra pedig ég és föld találkozása: a vöröslő-aranyló erdőszélből lágyan kimagasló földkupac érintkezése a súlyos felhőtakaróból szimmetrikusan alácsüngő, dombszerű alakzattal. Különleges szimbólum. Jelképe a feltartóztathatatlanul múló időnek.

Tájak és emberkéz teremtette tájak, épületek és épületegyüttesek találkozóhelyévé is vált a Barabás Miklós Galéria. A farnasi templom és Jozefa néni aprócska háza jól megfér a patinás dubrovniki házfalak mellett. A művész álmainak városát, az Adria ékkövét öntötte egyedi szín- és formakompozícióba, fogalmazta sajátjává.

S ott a sírva nevető-nevettető Bánatos bohóc is, mint azonosulásra csábító, örök jelkép, amely linómetszetes formájától az itt látható pasztellvariációig a művész valamennyi alkotói periódusát végigkísérte.

Külön csoportba foglalhatók a művészre oly jellemző, életművében fölöttébb lényeges szerepet betöltő gyökér-fatörzs szimbólumok, azok a bizonyos Jelek, amelyek a realitásból eredeztethetők ugyan, látványosan dekoratívak is, de már erőteljesebb irányulással közelítenek a mély gondolatisággal telített absztrakció felé. Abba az irányba, amelyet a tavalyi fekete-fehér grafikák jeleztek, s amelynek egyik legújabb, immár 2012-es, drámaisággal fűszerezett, de líraiságba hajló, sejtelmesen könnyed megfogalmazása, A köd, a kiállítás egyik legkifejezőbb összetevője.

• Elhangzott 2012. augusztus 16-án, a kiállítás megnyitóján. (Szerkesztett változat).
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:09 | 22 August, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB