Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Galériák » Barabás Miklós Céh

vissza
2012. február 17. - LUKÁCS SOLYMOSSY ÉVA PILLANATVALLOMÁS fontosság:
...című festészeti tárlatát nyitja meg Németh Júlia műkritikus és Ioan Horvath Bugnariu egyetemi professzor, grafikusművész február 17-én, pénteken délután 5 órakor a Barabás Miklós Céh Galériájában (Farkas/Kogălniceanu utca 27. szám). Szeretettel várják az érdeklődőket.
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 07:35 | 15 Februarie, 2012

Lásd a(z) "----- Munkáit ------" újságban megjelent cikket itt.
 

1997. nov 7 - Lírai vallomás pasztellben

Lukács Solymossy Éva kiállítása

Van valami egészen különös abban, ahogy olykor egy kisváros kitermeli a maga nagy mûvészeit. Itt van például Dés. Immár klasszikusnak számító nagymesterek találtak benne idôleges vagy végleges otthonra, munkásságukat meghatározó mûvészi látásmódra, sajátosan egyéni formanyelvre. Mert a kisvárosnak jó pár évtizeddel ezelôtt még megvolt, és elvétve ma is megvan a maga varázsa, bája. És van még egy, olykor hátrányként megélt, de valójában pozitívumnak is felfogható sajátossága: mintegy kényszeríti a mûvészt az önállóságra, saját értékeinek a felfedésére, kiaknázására. A nagy központoktól távol, a mûvészi körforgás peremén az alkotó vagy rátalál saját magára, kialakítja egyéni látásmódját, nyelvezetét, önálló mûvészi univerzumát, vagy elveszett, megszûnt létezni a nagyobb közösség számára.

Lukács Solymossy Éva addig küzdött a kisvárosi lét megszabta keretekkel, míg azt, a nagy elôdök mintájára, másképpen ugyan, de sikerült saját hasznára fordítania. És megalkotta aprócska dési tömbházlakásában azt a kedvezô mûvészi mikroklímát, amelyben aztán mintha önmaguktól szaporodnának-nemesülnének mûalkotássá biztos vonalvezetésû, rendkívüli mûvészi érzékenységre és színérzékre valló pasztellképei, akvarelljei, olajfestményei. Munkái olykor percek alatt születnek, öltenek végleges formát. A bámulatos gyorsaság azonban megtévesztô: hiszen a konkrét formába-színbe fogalmazás az alkotási folyamat leglátványosabb, de ugyanakkor legvégsô aktusa is, amit hosszas érlelôdés elôz meg. A mûvész nyitott szemmel jár a világban, város- és országhatárokon innen és túl, érzékenyen reagál a környezô világra, mindent magába szív, elraktároz, érlel, nemesít, hogy aztán az élmény egyszer csak berobbanjon, konkrét formát öltsön. Bár a robbanás csupán az alkotási folyamat intenzitására utal, hiszen mindaz, amit az alkotó elsôsorban pasztellbe lényegít, mélységesen lírai. A színek és formák költészetének kifinomult, avatott mûvésze Lukács Solymossy Éva. Lágyan ívelô hajlatai, kellemesen simogató színharmóniái a megnyugvás biztos pontját jelentik rohanó, zaklatott világunkban. Anélkül, hogy a legkevésbé is idillikusak lennének. Lankás tájak, domboldalak, öreg házak nyernek új dimenziót, hogy aztán esetenként ismét elôbukkanjanak a mûvészi átlényegítés, az absztrakció legmagasabb fokán, immár mint színvillanások, ütemes, ritmikus, sajátosan újszerû szín játékok, variációk. De a kitûnô rajzkészséggel rendelkezô mûvész ha olykor-olykor ki is ruccan az absztrakció világába, nem mond le a firatív ábrázolásmódról. Rendkívül kifejezôek portréi: a nôies bájjal enyhített, határozott vonások, a karakteres ázsiai arcél a torockói leányka ábrázoláson, vagy az évtizedek gondját, búját-baját-örömét pár színes vonással tökéletesen visszaadó öregemberfej alapos emberismeretrôl árulkodik. Portréi a látvány erejével hatnak, de sokat elárulnak az ábrázolt személy jellemébôl, lelkialkatából is.

Úgy tûnik, Lukács Solymossy Éva igazi mûfaja a pasztell, bár otthonosan mozog az akvarellben is. Görögországi úti élményeit pedig olajban örökítette meg. A tájat, embert uraló sajátosan görögkék tenger, a hófehér házak igazi mediterrán hangulatot árasztanak.

Németh Júlia

A kiállítás ma délben 12 órakor nyílik meg a Fôtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:42 | 15 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2000.dec 16 - Dési képek Désen

Lukács Solymossy Éva kiállítása a Frézia Galériában

Ki lehet Lukács Solymossy Éva? Nem ismerôs a neve, a munkái sem, de túl jók ahhoz, hogy teljesen kezdô legyen — morfondíroztam magamban pár évvel ezelôtt, amikor egy színielôadás szünetében a magyar színház emeleti elôcsarnokában megláttam míves szerénységükkel valósággal tüntetô pasztelljeit, akvarelljeit. Harsogó, magakelletô világunkban, s ez a mûvészetre is érvényes, egyre ritkább ez az alkotói magatartás. Lukács Solymossy Éva csendéletszerû, konkrét természeti elemekbôl építkezô, de a mûvészi elvonatkoztatás-feldolgozás többszörös szûrôjét megjárt, olykor már egyenesen a nonfiguratívba hajló munkái az újdonság ízével, a felfedezés örömével hatottak, és írásra késztettek. Az írás pedig elvezetett az alkotóhoz. A következô kolozsvári kiállítás anyagát már együtt válogattuk, hármasban Alexandra Rus mûvészettörténésszel. Közben a mûvész is váltott témát, technikát vagy inkább technikákat — mert az akvarell és pasztell mellett olajjal is próbálkozott — és valamelyest stílust is. De ez utóbbi talán magához a tematikához kapcsolódik. Egyre hangsúlyosabban jelentkezett mûvészetében a tájábrázolás és a realitásigény: a Dés környéki lankás dombok, az évszakok váltakozásában, mindig másan, de mindig megkapóan, békét, nyugalmat árasztóan, és a kies mezôségi falu, Kide, az elmúlással még dacolni látszó, vagy az idô kérlelhetetlenségének ellenállni már sehogysem tudó öreg házaival. De ott voltak az utazási élmények is, a görög táj, a csipkézett mediterrán tengerpart, a hófehér házak és a mélykék tenger együttese, amelyet a festô olajképek egész sorával örökített meg. És ott volt a számomra máig emlékezetes, a hely szellemét olyannyira plasztikusan kifejezô, a táj emberének sajátos antropológiai jegyeit viselô, de ugyanakkor egyedi vonásokkal felruházott színpompás népi viseletben megörökített torockói leányportré és társai.

Aztán jó másfél évig nem találkoztam Lukács Solymossy Éva munkáival, csupán nevét fedeztem fel nagy örömmel a rangos magyarországi Új Mûvészet címû szaklapban, a képzômûvészeti alkotótábor résztvevôirôl írott cikkben. Hogy utána Éva lelkendezve közölje: újabban rézkarccal próbálkozik. Meg is mutatta egyik, biblikus ihletésû, és távolról sem kísérletezésízû munkáját, éppen azt, amelyre Magyarországon is felfigyeltek. Hasonló munkákat idehaza valószínûleg a technikai felszerelés hiánya miatt nem készít. Készít viszont olyan alkotásokat, amelyek munkásságában egy újabb szakaszt jelenthetnek. Kezdeti visszafogottsága lassacskán mintha felengedne, merészebben bánik a színekkel, mondhatni „felélénkült". Festôi halkszavúsága nem csapott ugyan át az ellentétébe, csupán bôbeszédûbbé vált, bátrabban, árnyaltabban fejezi ki önmagát. S mindez szín- és formavilágára egyaránt vonatkozik. Gondolok itt a második évezred végének egyedülálló látványosságára, a teljes napfogyatkozásra, amely a lehetô legtermészetesebb módon késztette alkotásra, ragadta meg képzelôerejét, és eredményezte az olyannyira sejtelmes, enyhén megborzongató, misztikumtól sem mentes, erôteljesen kifejezô, sajátos színvilágú munkákat. Újdonságnak számít a mûvész repertoárjában a geometrikus formák iránti vonzalom, amely figuratív és nonfiguratív alkotásokban egyaránt felfedezhetô. A dési képek, a templomok, mûemlékek, régi polgárházak sajátos beállításban és megvilágításban jelenítik meg magát a várost, de azt a Dést is, amely a mûvész elképzelésében él, amilyennek a festô látja az idôk forgatagában. S hadd jegyezzem meg itt, hogy kell egyfajta merészség is ehhez a témához, amelyet olyan festôóriások aknáztak ki sikerrel, mint Mohy Sándor és Incze János Dés. Lukács Solymossy Éva azonban megtalálta a maga szerényebb, de saját ösvényét, amelyen elindulva eljutott a mûvészetkedvelôk szívéhez. Kolozsvári kiállításai után most már itt, szülôvárosában is.

Lukács Solymossy Éva egyéni tárlata tegnap délután nyílt meg a dési Frézia Galériában. Megnyitóbeszédet dr. Alexandra Rus és a sorok írója mondott.

Németh Júlia
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:47 | 15 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. február 18. - Pillanatvallomások a BMC székházában Lukács Évától

Lukács Solymossy Éva Pillanatvallomások című festészeti tárlatát nyitották meg tegnap délután a Barabás Miklós Céh (BMC) Farkas utcai galériájában. Németh Júlia műkritikus, a BMC alelnöke kiemelte: Dés méltán neves művészeihez – Incze János Dés, Szopos Sándor, Dési Huber István, Kovács Zoltán – hasonlóan Lukács Éva is „önmagát, és csakis önmagát adja; azt az igazi és a lehető legteljesebb, legsokoldalúbb énjét, amelyre sikerült rátalálnia, s amelyet immár mindennemű köntörfalazás és fölösleges finomkodás nélkül tár elénk”.

A műkritikus mellett Ioan Horvath Bugnariu grafikus, a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke és Teodor Botiş festőművész értékelte a kiállított munkákat, majd az alkotó maga mondott köszönetet családtagjainak, amiért mindig mellette álltak, valamint azoknak is, akik részvételükkel megtisztelték a mostani eseményt.
F ZS
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 22:27 | 18 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. február 20. - „Vállalja önmagát, művészete ettől igazán mély, bensőséges, izgalmas és egyedi”

– A figuratív és az absztrakt, a pasztell, az akril és az olaj kézfogásának és békés egymás mellett élésének lehetünk szemtanúi, olyan pillanatvallomásoknak, amelyek betekintést nyújtanak Lukács Solymossy Éva legújabb alkotói periódusának sajátosságaiba – magyarázta Németh Júlia műkritikus pénteken délután a Barabás Miklós Céh (BMC) Farkas utcai galériájában, a Désen élő Lukács Solymossy Éva festészeti kiállításának megnyitóján. A BMC alelnökének méltatása mellett Ioan Horvath Bugnariu grafikus, egyetemi tanár, a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke és Teodor Botiş festőművész, egyetemi tanár szavait hallgathatták meg a szép számban egybegyűltek.

Ioan Horvath Bugnariu szerint gimnáziumi rajztanárként Lukács Solymossy Éva a világ legszebb mesterségével kereste a kenyerét; most pedig, hogy néhány éve nyugdíjba vonult, és több ideje marad alkotni, még inkább előtérbe kerülhetett az a fajta alkotási erő, amely által a körülötte lévő világot, s vele együtt az egyszeri pillanatokat is fényképszerűen képes megörökíteni. – A modern művészet egyik igazi titka, hogy miként lehet a teret a zenében kinyitni, az időt pedig a festészetbe zárni. Ez utóbbi valósul meg Lukács Éva képeiben, amelyekbe be van szorítva az idő, a pillanat. Erre csak az igazán érzékeny emberek képesek – hangsúlyozta a képzőművész szövetség kolozsvári fiókjának elnöke.

Mohy Sándor, az erdélyi képzőművészet felejthetetlen emlékű mesterének gondolatát idézte Németh Júlia: „minden festő önarcot fest: kívül-belül csak önmagát”. Mint mondta, Lukács Solymossy Éva is teljes mértékben vállalja önmagát, művészete ettől lesz igazán mély, bensőséges, izgalmas és egyedi. – Egy kiállításnyi önarcképet láthatnak tőle. Akkor is, amikor az erőteljes kékbe, vörösbe fogalmazott tengert jeleníti meg, vagy éppenséggel határozott mozdulattal tengerészkötésbe fonja a színeket, esetleg két, egymás melletti szék allegóriájába fogalmazza tengerparti nosztalgiáját – részletezte a műkritikus, és hozzá hasonlóan Teodor Botiş is kitartást, valamint további eredményes munkálkodást kívánt a művésznek.

Befejezésül Lukács Solymossy Éva köszönetet mondott mindazoknak, akik jelenlé­tükkel megtisztelték a kiállítás-megnyitót, valamint családtagjainak, akik mindenben támogatták. – Rendkívül megtisztelőnek érzem, hogy a Barabás Miklós Céh tagja lehetek, és hogy itt kiállíthatok. Ugyanakkor az is megtisztelő, hogy ezek az emberek elfogadták a felkérést, hogy megnyissák ezt a tárlatot; valósággal elolvastak engem, noha nem gondoltam volna, hogy ennyire olvasható vagyok – mondta meghatottan.

A Pillanatvallomások című kiállítást március 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők a BMC székházában (Farkas/Kogălniceanu utca 27. szám), a következő program szerint: hétfőn, szerdán és pénteken 15 és 17, kedden és csütörtökön pedig 11 és 13 óra között, valamint bejelentkezéssel a 0747-279370-es telefonszámon.
FERENCZ ZSOLT
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:09 | 20 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. február 21. - Színvallás a vissza nem térő pillanat jegyében

Lukács Solymossy Éva dési képzőművész alkotásaiból nyílt kiállítás február 17-én Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh Farkas utca 17. szám alatti székházának kiállítótermében. A művész 1966-ban végezte el a kolozsvári Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakát. Mesterei: Forró Antal, Gheorghe Apostu és Teodor Botiş. 32 éves rajztanári tevékenység után 1998-ban vonult nyugdíjba. 1977 óta rendszeresen szerepel munkáival a nagyközönség előtt. A hazai és külföldi csoportos tárlatokon való részvétel mellett, egyéni kiállítással jelentkezett többek között Désen, Kolozsváron (a Magyar Színház előcsarnokában és a Gy. Szabó Béla Galériában), a torontói (Kanada) Magyar Kulturális Központban, a medgyesi Városi Múzeumban, a tokaji Városi Galériában és a franciaországi Le Quesnoyban. ...
NÉMETH JÚLIA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 11:09 | 21 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadsag" újságban megjelent cikket itt.

Az idősödő ember belenyugvó bölcsessége
Hangulatokat és érzéseket kell elsősorban keresnünk, majd pedig önnön nőiségének, talán vágyainak különös kifejezésmódját Lukács Solymosi Éva dési származású művész képein, a Barabás Milós Céh Farkas utcai galériájában. Az akrillal megfestett képek különös színvilága tökéletesen illik az ábrázolt témához, még akkor is, ha a valóságtól elrugaszkodott: hisz nem ez utóbbinak fényképszerű közlésére törekszik a művész, hanem az átélt hangulatok visszaadására. Egy utazás helyszínének és különleges élményeinek vagy egy csodás délutánnak, egy napsütötte saroknak, egy havas városrész láttán érzett boldogság közvetítésének vagyunk tanúi. A nő metamorfózisa sorozat a kiállítás központi falát foglalja el. Ez egy teljesen más hangulatról szól: ebbe már nosztalgia keveredik, van benne emlékezés, vágyakozás, a tovaszállt fiatalság megértése, elfogadása, és az idősödő ember belenyugvással közeledő bölcsessége.



Lukács Solymosi Évával Szuszámi Zsuzsa beszélget


Lukács Solymosi Éva festményeinek kiállítása még ezen a héten látható Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh Galériájában.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 10:12 | 03 Martie, 2013

Lásd a(z) "Kolozsvári Rádió" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB