Intro Intro
KT tevékenysége      KT felépítése      Kapcsolat     Tagok      Médiapartnerek Magyar verzio English version
Aktuális hirek »
A Kolozsvár Társaság rendezvényei »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság kiadványai »
..... lásd tovább 
Kolozsvári... »
..... lásd tovább 
Galériák »
..... lásd tovább 
Irások »
..... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság állandó kiállitásai »
..... lásd tovább 
Kulturális rendezvények »
..... lásd tovább 
Linkgyűjtemény »
..... lásd tovább 
Események »
..... lásd tovább 
 
Forum !
Forum » Kolozsvári... » Színészek - Zenészek

vissza
Albert Annamária - 1926 - énekesnő, szoprán fontosság:
1926.szeptenber 12 Torda
1936 Marianum Kolozsvár
1940 Sancta Maria Budapest
1943-ban Kolozsvárra telepedik a család, sikeresen felvételizek a Magyar zenekonzervatóriumba, délelött pedig a Dermatában dolgozom titkárnőként. Ott ismerem meg férjemet
1947.junius 5 első operai fellépésem, Gluck vígoperájában Zelmira szerepében
1948 az akkor induló Kolozsvári Állami Ekkor harmadéves vagyok
1951 nov 15-én első szerepem szólistaként- Stella
1952 kiemelnek a kórusból
1954 első önálló dalestem
1956 nov első nagy drámai szerepem - Márta
A Cígányszerelem Zórikáját 72-szer énekeltem
1957-ben Senta szerepében államvizsgáztam
1958-ban első igazán nagy premierem - Turandot. Ezt eddig Kolozsváron csak én énekeltem
énektanárnőm: Adorján Ilona
1959-től a Berde Mózes 2 szám alatt lakom
1964 a Munkaérdemrend III. fokozatát kapom
1975.éprilis 28-én utolsó fellépés az Állami Magyar Operában
1975 utolsó éneklés közönség elött a Monostori templomban
1992-től a Kolozsvári Magyar Opera Örökös tagja vagyok
1997-ben házasodom
27 év alatt 42 szerep 900 fellépés
 
    
 
 
beirta: Horváth László - 06:22 | 14 Ianuarie, 2012

Lásd a(z) "---- Több fotót -----" újságban megjelent cikket itt.
 

2012. február 02. - Prospero-könyv Albert Annamáriáról
Kivételesen gazdag és sokszínű operaénekesi pályára, régmúlt operaelőadásokra (is) emlékezhettünk a Györkös Mányi Albert Emlékházban szerda délután, amikor a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja, Albert Annamária operaénekes eredményekben gazdag karrierjét ismertető életinterjú-kötetet mutattak be.

A Korunk–Komp Press kiadó gondozásában megjelent könyv szerzője Benkő Judit muzikológus, a kolozsvári rádió magyar szerkesztősége komolyzenei műsorainak szerkesztője.

Albert Annamária nyugalmazott operaénekes és Benkő Judit mellett az eseményen részt vett Guttman Mihály karnagy, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, az életútinterjú-kötet előszavának írója, továbbá Demény Péter, a Prospero Könyvek sorozat szerkesztője, Balázs Imre József, a Korunkfőszerkesztője és Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
NHD
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 11:48 | 02 Februarie, 2012

Lásd a(z) "---- film az eseményről ----" újságban megjelent cikket itt.

2012. február 03. - „Aki meggyógyította a lelkeket”

Prospero-kötet Albert Annamáriáról

Rengeteg érdeklődőt vonzott az Albert Annamária operaénekes életéről szóló könyv bemutatója szerda délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Először Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Demény Péter, a Prospero-sorozat szerkesztője, Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Guttman Mihály karnagy, a kötet előszavának írója szólt az egybegyűltekhez. Nem utolsósorban a könyv írója, Benkő Judit muzikológus, a kolozsvári rádió magyar szerkesztősége komolyzenei műsorainak szerkesztője és az ünnepelt, Albert Annamária is megosztotta gondolatait a jelenlevőkkel.
...

NAGY-HINTÓS DIANA
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:42 | 03 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

2012. február 03. - Az Albert Annamáriával készült interjúkötetet ismertették Kolozsváron

Benkő Judit Albert Annamária nyugalmazott operaénekesnő életútját bemutató beszélgetőkönyvét ismertették szerdán Kolozsváron. A kötet a Korunk Komp-Press Kiadó gondozásában megjelenő Prospero Könyvek sorozatban látott napvilágot
Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője az eseményen hangsúlyozta: a sorozat kötetei a jeles személyiségek életpályájához való közel kerülést segítik elő. „A színpadon állva a művészek távolinak, fölöttünk állónak tűnhetnek, a beszélgetőkönyvekben mindez megváltozik, a főszereplők más arcukat mutatják a közönségnek” – fogalmazott a főszerkesztő. Demény Péter, a Prospero Könyvek sorozatszerkesztője hozzátette: az emlékezés nosztalgikus, de aktív tevékenység is egyben, a hagyományokat ugyanis minden pillanatban életre kell kelteni. „A könyvekben nemcsak a művész, hanem egy széles körben értendő társulat jelenik meg – mindenki, akinek köze volt ehhez a kultúrához, aki színvonalasan járult hozzá annak fejlődéséhez” – magyarázta Demény.

„Lelkeket gyógyító művésznő Albert Annamária, az előadásra fáradtan betérő nézők felüdülve hagyták el az operát. Játékával és énekével nevelte, nemesebbé tette a közönséget” – jellemezte az operaénekesnőt a könyv előszavát is jegyző Guttman Mihály. A karvezető ugyanakkor az Albert Annamária nevéhez köthető negyvenkét szerepre is felhívta a hallgatóság figyelmét, amelyekből minden alkalommal kitűnt a művésznő zenei tehetsége. Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója a bemutatón hangsúlyozta: Albert Annamária különös színfoltot jelentett az intézmény életében az általa vállalt ritka szerepeknek köszönhetően. „A legnehezebben előadható szopránszerepeket játszotta, Romániában talán nincs is hasonló tehetségű előadó” – magyarázta Szép Gyula, aki azt is elmondta: az opera jelenlegi, magas művészeti szintű darabjait elsősorban a kiváló elődöknek köszönhetik.

Benkő Judit, a beszélgetőkönyv szerzője kettős játszmaként jellemezte a kötet elkészítését. „Az alany nem mindig hajlandó annyit elárulni, mint amennyit a kérdező meg szeretne tudni. Albert Annamária tulajdonképpen a kezembe helyezte az életét, nekem pedig egyszerre kellett hiteles és a beszélgetés hangulatát idéző szöveget alkotnom” – emlékezett a Kolozsvári Rádió munkatársa.
„Nagyon szerettem a közönséget, a művész elsősorban a nézőkért él, nem magáért. A társulattal valóban a közönség szívének megpuhítására törekedtünk, azt is mondhatnám, hogy meggyújtottunk egy lángot, a fiatal művészeket pedig mindenképpen arra buzdítanám, hogy ezt próbálják meg tovább vinni, megőrizni” – vallott pályájáról az est végén felszólaló Albert Annamária.

Szerző(k): Kőrössy Andrea
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 16:52 | 04 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Krónika" újságban megjelent cikket itt.

2006 -Turandot, azaz Odabella születésnapjára 80 éves Albert Annamária operaénekesnő


Albert Annamária ugyan Tordán született 1926. szeptember 12-én, de középiskolai tanulmányait már Kolozsvárott végezte a Marianumban. Zenei tanulmányait a Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Főiskolán kezdte 1943-ban, és a Gheorghe Dima Zeneakadémián fejezte be 1952-ben. Államvizsga-előadásán, 1957-ben Senta szerepét énekelte Wagner A bolygó hollandi című operából.

1948-tól, azaz a megalakulástól az opera színpadán találjuk: rövid idő alatt az intézmény vezető énekesévé vált. Leénekelte a zeneirodalom legjelentősebb szopránszerepeit: Santuzza, Turandot, Tosca, Valois Erzsébet, Amélia, Abigél, Desdemona, Odabella – a töretlen ívű pálya egy-egy állomása, amelyet mindvégig hittel, becsülettel, a művészetnek és a pályatársaknak kijáró tisztelettel élt meg a művésznő. Gyönyörű hangját közel három évtizeden át hallhatta a kolozsvári operajáró közönség. Elképesztő a pályakép akár mennyiségi szempontból is: több mint negyven operában lépett fel, az általa leénekelt előadások száma pedig elérte a 900-at. Saját bevallása szerint soha nem mondott vissza előadást, soha nem kért szerepet, de nem is utasított vissza egyetlen felkérést sem. Számára a közösség volt a döntő: függetlenül attól, hogy hányszor énekelt egy-egy szerepet, mindvégig a zene megismertetése és megszerettetése vezérelte. Pályája olyan időszakban bontakozott ki, amikor a külföldi vendégszereplések, a világhírnév kissé elkerülte Erdély egyetlen kisebbségi operaházát, de ha megadatott volna a lehetőség, Európa operaházai versengtek volna kegyeiért.

Szerencsés embernek tartja magát a sok szép szerepért, és minden bizonnyal a közönség ragaszkodásáért.

Hosszú volt az út a több mint negyven szerep elénekléséig, és még több idő telt el, amióta Albert Annamária nyugdíjasként éli életét: érdeklődéssel követi a város, az opera mindennapjait, kedves, barátságos lénye üdítően hat azokra, akik felkeresik belvárosi otthonában. A vastapsos előadások szép emléke mellé további jó egészséget, teljes szellemi frissességet és derűt kívánunk Albert Annamária művésznőnek, a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagjának.

N.-H. D.
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 19:59 | 04 Februarie, 2012

Lásd a(z) "Szabadság" újságban megjelent cikket itt.

Egy élet a kolozsvári magyar opera szolgálatában
Évadközben is elõfordul, de évadszünetkor még gyakrabban jutnak
eszünkbe olyan mûvészek, akiknek nevével régebben naponta
találkoztunk az operaplakátokon. Eszünkbe jut egy-egy régi
elõadás, amelynek fénye évtizedek alatt sem fakult meg. Rohanó
világunkban fokozottabban hajlamosak vagyunk a felejtésre;
mindennapos bajaink közepette elfelejtjük azokat, akik egy
emberöltõ áldozatos munkájával szolgálták a kolozsvári magyar
operát és annak közönségét. Közéjük tartozik Albert Annamária, a
Kolozsvári Ćllami Magyar Opera alapítótagja is; több mint két
évtizedes pályafutása során végigénekelte a repertoáron levõ
nagyoperák fõszerepeit egy olyan "aranykorban", amelyben a
mûvésznõ egyetlen vezetõ ideológiai elvet ismert: a mûvészet
iránti hûséget, alázatot. 1992 decemberében, a magyar nyelvû
színjátszás 200. évfordulóján érdemei elismeréséül elnyerte az
örökös tag címet is.

- Gyermekkorától vonzotta a zene, színpad?

- Tordán születtem, és már óvodás, illetve elemi iskolás koromban
szívesen részt vettem az ünnepségeken: énekeltem, táncoltam,
verset mondtam. Elsõ "fõszerepemet" tízévesen játszottam el: Piroska
voltam az osztály záróünnepségén. Ennek emlékét most is õrzöm
abban az albumban, amelyben énekesi pályám kezdetén készült
fényképek vannak. A középiskolát a Marianumban kezdtem el
1936-ban, majd négy év után Budapesten, az Angolkisasszonyok
Intézetében folytattam, ahol kétéves Nõi Kereskedelmi
Szaktanfolyamot végeztem. Az intézetnek akkor jó hírû templomi
énekkara volt, sokszor léptünk fel: miséket, litániákat
énekeltünk. Karnagyunk Mater Szcucynsky volt, aki felfigyelt a
hamgomra, és rám bízta a szoprán szólókat, majd végzéskor azt
tanácsolta, ha van Kolozsváron Zenekonzervatórium,
okvetlenül iratkozzam be, és képezzem a hangomat. Hazatérve
Kolozsvárra, szüleim tudta nélkül jelentkeztem a felvételire, egy
magyar nótát énekeltem, és felvettek. ¬gy lettem 1943-ban a
kolozsvári Magyar Zene- és Színmûvészeti Fõiskola hallgatója, s
mivel szüleimnek nem volt lehetõségük arra, hogy fedezzék
iskoláztatásomat, diákként már családfenntartó voltam: öt évig a
Dermata Bõr- és Cipõgyár ellátási osztályán voltam gyors- és
gépíró. Délelõtt dolgoztam, délután siettem a konzervatóriumi
órákra.


Elsõ énektanárom Sigmond Lajos, nagy gonddal kezelte a
hangomat: népdalokat, mûdalokat tanultunk, kisebb áriákat. 1947
júniusában Gluck: A rászedett kádi címû egyfelvonásos operában
Zelmira szerepét énekeltem. Ez volt elsõ operaszerepem. Diákként
néhányszor felléptem operettelõadásokban karénekesként. 1948-ban
felvételiztem az újonnan alakult Kolozsvári Ćllami Magyar Opera
énekkarába. Nagyon örvendtem, mert ez azt jelentette, hogy minden
idõmet a zenének szentelhetem. Sok éven át jártam Nagy István
fõiskolai tanár kamarakórusába, ahol megismerkedtem a
kórusirodalom legigényesebb alkotásaival; ezzel zenei ízlésem
jelentõsen fejlõdött. 1950-ben kerültem az egyesített
konzervatóriumba, Adorján Ilona énektanárnõhöz. 1952-ben végeztem
el az ének szakot, de mivel államvizsgázni Verdi Aidájával
szerettem volna, és erre nem adtak a lehetõséget, csak 1957-ben
államvizsgáztam Senta szerepével Wagner A bolygó hollandi címû
operájából. Ezt a szerepet elõször Bukarestben énekeltem, és csak
a második elõadás volt Kolozsváron.


- Adorjáni Ilona több énekes-nemzedéket adott nemcsak
Kolozsvárnak, hanem az országhatáron túlra is...


- Köszönettel és hálával tartozom kedves tanárnõmnek odaadó
munkájáért, melynek gyümölcseit több mint huszonöt éven át
élvezhettem. Végigkísérte pályámat, minden szerep megtanulásában
segített. Külön öröm számomra, hogy az idén találkozhattunk, és
látom, hogy örökifjú tanárnõm most is ugyanolyan szeretettel
foglalkozik növendékeivel, mint régen, ugyanakkor mind a mai
napig aktív részese a magyarországi énektanításnak.


- Kikre emlékezik az Adorjáni-növendékek közül?


- A névsor ennyi idõ eltelte után nem lehet teljes, de megemlítem
László Évát, Vancea Erzsébetet, Breazu Mirceát, Trenka Évát,
Mátyás Jenõt. Sokan köszönhetik neki mûvészi karrierjüket.


- Hogyan készült fel egy-egy szerepre?


- Nem tettem különbséget a kisebb és nagyobb szerepek között.
Nagy szeretettel és boldogan készültem minden szerepemre, mert
úgy éreztem, hogy minden szerep egy ember életébe ad betekintést.
Ha kaptam egy szerepet, az volt az elsõ, hogy megszereztem a
partitúrát, alaposan áttanulmányoztam énektechnikai, zenei és
dramaturgiai szempontból; különös gonddal ügyeltem a kollégákkal
együtt énekelt részekre. Ezenkívül olvasmányaim alapján
ismerkedtem a korral. Mire az operai próbákra sor került, én már
zeneileg készen voltam a szereppel. Az akkori neves énekesek
felvételeit hallgatva is sokat tanultam.

- Készített-e valaha felmérést arról, hány szerepet énekelt el
pályafutása során?

- A 27 év alatt 42 szerepet alakítottam, és kb. 900 fellépésem
volt.

- Melyik volt elsõ jelentõs szerepe a kolozsvári magyar operában?

- D'Albert Hegyek alján címû operájának Márta szerepét
önszorgalomból tanultam meg 1956-ban. A vezetõség eredetileg Nuri
szerepét osztotta rám, de az egyik próbán beugrottam a hiányzó
fõszereplõ helyébe, és végigénekeltem a próbát. A következõ
elõadáson már én énekeltem Márta szerepét. Ezt követte Mascagni
Parasztbecsületébõl Santuzza szerepe, amelyet 57-szer énekeltem.


- Hogyan következtek a fõszerepek?


- Elsõ nagy premierem Puccini Turandotja volt. Kényes szerep, sok
buktatóval, de kitartó gyakorlás után bírtam technikailag. Miután
az elsõ zenekari próbát leénekeltem, elmentem az orr-fül-gége
orvoshoz, hogy vizsgálja meg a hangszálaimat, és azt mondta: nem
is látszik, hogy énekeltem. 31-szer énekeltem ezt a szerepet. Ezt
követte a Tosca. Gyönyörû szerep, amely nemcsak az elõadásokon,
hanem a próbákon is mindig élményt nyújtott. Mûvészi pályám
újabb, számomra jelentõs állomása Beethoven Fidelio címû
operájából Leonóra szerepe. Rendkívül igényes ez az opera, a
kamara- és a szimfonikus zene ötvözete. Távol áll a romantikus
olasz opera szellemétõl. Elõnyömre szolgált, hogy sok Beethoven-
dal szerepelt már akkor repertoáromon, tehát a Beethoven-muzsika
stílusa nem volt idegen számomra. 25. szerepem Verdi Don
Carlosából Valois Erzsébet volt. Elsõ elõadásunkat közvetítette a
bukaresti rádió is. A kolozsvári operában kevés Wagner-operát
játszottak még abban az idõben is, így nagyon boldog voltam,
amikor a Mesterdalnokokból elénekelhettem Éva szerepét. Érdekes
feladat volt Goldmark Sába királynõjének címszerepe, amelyet
eredetileg mezzoszopránnak írtak, de Budapesten is sötét
színezetû, drámai szopránok alakítják. A lista tovább bõvült
Amelia (Verdi: Ćlarcosbál), Jaroszlavna (Borodin: Igor herceg),
Abigél (Verdi: Nabucco), Desdemona (Verdi: Otello), Leonóra
(Verdi: A trubadúr), Odabella (Verdi: Attila) szerepével. 1972
október elsején mentem nyugdíjba, de ezután két-három évig
kisegítettem az operát, valahányszor erre felkértek. Utolsó
fellépésem 1975. április 28-án volt, ekkor Desdemonát énekeltem.

- A sok éneklés nem tette tönkre hangszálait?

- Gyerekkoromtól sokat sportoltam, és a fizikumom megedzõdött. Az
Aida-premiert - amely a Román Operával közös produkció volt - úgy
énekeltem végig, hogy két nappal azelõtt szinte nem tudtam
beszélni. Végigénekeltem az elõadást, senki sem vette észre
rekedtségemet.

- A politikai és ideológiai szempont szerint sokat becsmérelt
ötvenes-hatvanas években milyen volt a kolozsvári magyar opera
légköre?

- Az újonnan, szinte a semmibõl újraalakult kolozsvári magyar
opera társulatára nagy lelkesedés volt a jellemzõ. Nyugodtan
állítom, hogy számomra nem az egyéni, hanem a közösségi érdek
volt a döntõ: az, hogy a közönséget szolgáljam mûvészi alázattal.
Nem számított, hányszor énekelek el egy-egy szerepet, arra
gondoltam, ha a nézõtéren csak egyetlen olyan személy is ül, aki
addig soha nem volt operában, meg kell ismertetnem és meg kell
szerettetnem vele az opera mûfaját, hogy továbbra is látogassa
elõadásainkat. Teltházas estékre emlékszem, a fiatalok megvártak
az elõadás után és autogrammot kértek. A délelõtti ifjúsági
elõadás pont olyan fontos volt számomra, mint egy premier.

- Milyenek voltak az ötvenes-hatvanas évek vendégszereplései?

- Nem volt lehetõségünk külföldi vendégszereplésekre. Az
gyökerezõdött belénk, hogy itt vagyunk, itt és most helyt kell
állnunk. Sajnos, tagságom ideje alatt a magyar opera nagyon
keveset szerepelt külföldön, és egyéni vendégszereplésre sem volt
lehetõség. Jugoszláviában voltam a magyar operával,
Lengyelországban kétszer voltam, Toscát, Aidát, Michaelát
énekeltem, Németorszában ária- és dalesten léptem fel. Külföldi
vendégszerepléseink a bukaresti OSTA impresszáriós irodán
keresztül zajlottak: meg sem kérdeztek, egyszerûen csak
értesítettek, hogy mikor, hol, mit kell énekelnem. Egy alkalommal
az történt, hogy személyes meghívót kaptam egy prágai, több estét
betöltõ turnésorozatra, de én friss nyugdíjasként már nem
szerepeltem a bukaresti iroda nyilvántartásában, és nem is
engedtek el.


- Hogyan viszonyult az évek során a szerepekhez?


- 27 év alatt soha nem mondtam vissza elõadást, szerepet soha nem
kértem, de nem is utasítottam vissza, amit kiosztottak rám,
elénekeltem. Soha nem spóroltam a hangommal, a próbákon sem.
Mindig igyekeztem a zeneszerzõ elképzeléseit valóra váltani, s
ezt csak sok munkával lehet elérni. Tökéletes szerepformálás
nincs, mert mindent lehet jobban és még jobban kidolgozni.
Szerencsés embernek tartom magam, gyönyörû szerepeket énekeltem,
foglalkoztatva voltam. Nem számított, hogy kezdõként nem az elsõ
szereposztásban énekelek, de törekedtem arra, hogy a közönség
megszeressen, és miattam jöjjön el az elõadásra.

- Az operán kívül melyik zenei mûfaj áll közel Önhöz?

- Nagyon szerettem a daléneklést. Egy énekesnek kötelezõ lenne a
daléneklés, ez egy más világ, ahol nincs "segítség": ott nincs
kosztüm, díszlet, kellékek, partner. Fájó pontom, hogy nem volt
lehetõségem egyházi zenét énekelni, így Verdi csodálatos
rekviemjét sem.

- Hogy emlékszik vissza kollégáira?

- Egy operaelõadásnak több összetevõje van: a zene-, ének- és
balettkar, a súgó, a mûszakiak. Kollégák nélkül nem lehet:
fontos, hogy az ember jó kapcsolatot teremtsen a kollégáival.
Kedves kollégáim közül megemlítem Bucsy Sárit, László Évát,
Melegh Katót, Nagy Katalint, Puni Júliát, Sallay Margit érdemes
mûvészt, Thúry Erzsébetet, Timkó Editet, Trenka Évát, Vancea
Erzsébetet, Vonica Luciát, Wilkovits Katit, Borbély Ferencet,
Breazu Mirceát, Bretán Endrét, Gáspár Istvánt, Horváth Lászlót,
Kovács Attilát, Lázár Jánost, Mátyás Jenõt, Ottrok Ferencet, Sass
Lászlót, Szanati Józsefet, Szilágyi Ferencet, Vargha Lászlót, id.
Veress Lászlót, Vida Viktort. Sajnos, ma már nagyon sokan
nincsenek közülük. Szinte mindegyik kollégával alkalmam volt
együtt énekelni. Intrikák akkor is voltak, de az elõadás sikere
volt az elsõ.

- Sok mûvésztársával ellentétben, itt maradt.

- Bukarestbe hívtak, de úgy éreztem, hogy itt a helyem, a
kolozsvári magyar operában. Ott talán nem lett volna lehetõségem
ennyit énekelni. Nyugat-Németországba is hívtak, de még egy
féléves vendégjátékra sem engedtek ki. Nem mondhatom azt, hogy
nem vágytam a külföldi éneklésre, de megelégedtem azzal, amit a
kolozsvári magyar opera társulata és közönsége nyújtott. Habár
már 25 éve nyugdíjas vagyok, még most is örömmel tölt el, ha egy
szép elõadást látok a magyar operában. Az anyagi elismerésért
kárpótoltak a gyönyörû szerepek és a közönség ragaszkodása,
amelyet 27 éves pályafutásom során végig éreztem.

Hintós Diana
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 20:22 | 04 Februarie, 2012

Film
Albert Annamária 1948 és 1975 között volt a kolozsvári magyar opera szólistája. Hihetetlenül gazdag repertoárja 42 szerepet ölel fel. Életútját a Prospero sorozat legújabb kötetéből azok is megismerhetik, akiknek nem volt alkalmuk a művésznőt színpadon látni. Benkő Judit, a kolozsvári rádió zenei szerkesztője vállalkozott arra, hogy kötetbe foglalja Albert Annamária emlékeit.
    
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 11:16 | 16 Februarie, 2013

Lásd a(z) "Erdélyi Figyelő" újságban megjelent cikket itt.

2012.03.28. - Albert Annamária énekművésznő

A KOMP – PRESS KIADÓ gondozásában jelenik meg a Prospero Könyvek sorozata, mely művészekről szóló könyveket is kiad.

Ebben a sorozatban jelent meg Benkő Judit: Albert Annamária című könyve, melyet rendkívül nagysikerrel a Györkös Mányi Emlékházban mutattak be.

Balázs Imre, a KOMP – PRESS KIADÓ vezetője szerint a Prospero sorozat személyes műfajként tekinthető. Maguktól beszélnek a művészek, olyan körülmények között, amikor nincs a reflektor fénye, mely elválassza őket a közönségtől. Ha kezünkbe vesszük a könyvet, akkor előttünk feltárul a művészpályának az alakulása.

Fiatalsága következtében személyesen nem ismerte Albert Annamáriát. De, amikor a kézirat szövegét áttekintette, bontakozott ki előtte egy rendkívül érdekes énekművésznő portréja. Megállapíthatta, vannak olyan pontok, amelyeket a kritikusok egyformán látnak, mint a szakmai tudást, a művészet iránti hűséget. Ki kellett választani azokat a képeket, amelyek képi formában jelenítik meg a művész pályáját. Bizonyítván ezzel is azt a hitelességet, melyet a művésznő pályáján elért.

A könyv szerkesztője Demény Péter szerint az illusztrációnak felhasznált képanyag rendkívül változatos, mert képi formában is bizonyítja mennyire színes az a repertoár, mellyel a kiváló művésznő rendelkezett, és a partnerei méltóak volt hozzá.

A beszélgető-könyv két évet készült, szerzője a Kolozsvári Rádió magyar adásának zenei szerkesztője, dr. Benkő Judit.

Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, felhívta a figyelmet, az ifjabb nemzedéknek emlékeznie kell elődeire, akiknek köszönhetően ma is felmegy a függöny. A Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen magyar nyelvű opera a Budapesti Operaház mellett, amelynek előadási nyelve nem feltétlenül az állam nyelve.

Most az intézmény, jó minőségű állapotban van, köszönhetően elődeinknek, akiknek munkáját köteles folytatni.

Különös színfoltja volt az operának Albert Annamária. Ritka szerepköre volt. Szoprán szerepeket énekelt.

Ha kezünkbe vesszük a könyvet, akkor olvasva feltárul egy művészpálya alakulása, melynek jellemzője a szakma iránti alázat és a művészet iránti hűség és szeretet.

A könyv előszavát EMLÉKEZEM –címmel Guttman Mihály jegyzi. Kolozsvári zenei élet egyik legnagyobb élő alakja, aki a történteket nemcsak, mint az egyik legkitűnőbb és legaktívabb személyiség élte át. A hiteles szemtanú szuggesztivitásával tudja bizonyítani, a könyvbe foglaltak, megfelelnek a valóságnak. Ugyanakkor a könyv megírásának műhelytitkaiba is beavatta az igen szépszámmal jelen levő közönséget.

Felelevenítette a múltbeli élményeit, amikor még bejárhattak a Kolozsvári Magyar Zene és Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hangversenyeire. 1947 júniusában a Mócok út elején levő egyemeletes épület dísztermében tartott opera- előadáson hallhatta először énekelni Albert Annamáriát. Majd pergetve az éveket és eseményeket, felidézi azokat a zenei eseményeket, melyek mindkettőjük számára beivódtak a kolozsvári zenei életbe.

Az előszót a következő két mondattal zárja:

„Miért járunk Operába?

Hogy halljunk csodás hangokat, lássunk szép öltözékeket, jelmezeket, kórust, balettkart, zenekart, és kiváló karmestereket, akik elénk varázsolják a remekműveket, és nem kell „tüzet oltaniok”.

A könyv hátsó borítólapján olvasható Guttman Mihály értékelő szövege: „Itt ülök e szépen kivitelezett könyvvel a kezemben. Várom, hogy felmenjen a függöny és megkezdődjön az előadás. Betekintek egy kivételes tehetségű szoprán énekművész életébe. Megengedi, hogy Vele éljük át az operában töltött éveket, és kövessük a felkészülés, a tanulás éveit is…”

A könyvbemutató alkalmával Guttman Mihály még elmondta: Albert Annamária gyógyító művész volt a színpadon. A közönség felüdülve ment ki az operaházból. Nemcsak gyógyított, hanem szerette is a közönséget. Játékával nemesebbé tette a szíveket.

dr. Benkő Judit, a könyv szerzője, a műhelytitkokba avatta be a közönséget. Összehasonlította a művésznővel készített rádióriport jellegét a könyv alakban történő megjelenítéssel. Szerinte van benne egy állandó játszma. Aki kérdez, az megpróbál minél többet kipréselni az interjú alanyból.

„A válaszadó nem mindig árul el mindent, amire a riporter rákérdezett. A te életed az én kezemben van. Nagy kockázat a kérdező részéről.” A rádióban világhírű művészekkel kell 25 percbe sűrítni egy beszélgetés, interjú lényegét.

A könyvben ellenben ki lehet bontakozni. Élvezte azt a szabadságot, amit a művésszel készített beszélgetés során érzett. Legnagyobb kockázatnak azt érezte, hogy a mások élete az ő kezében van.

A könyvet jegyzetekkel látta el, amelyeket azért is érdemes elolvasni, mert Albert Annamária fiatalsága akkor volt, amikor Feleken volt a határ. A könyv nem kronológiai sorrendben követi a művészi pálya alakulását.

A jelennel kezdődik. A könyv megírásához felhasználta az Albert Annamáriáról szóló kritikákat, a sajtóban megjelent művészfotókat, és egyéb olyan dokumentumokat, melyek segítséget adtak ahhoz, hogy minél hitelesebb életutat tudjon megírni.

A könyv címlapján: Albert Annamária Puccini Turandot című művének címszerepében.

A 185 oldalas könyvben, a Függelékben olvashatók: Albert Annamária vázlatos életrajza, szerepei, kritikák, méltatások.

Megtekinthetők azok a fényképek, melyek a művészi pályafutásáról tanúskodnak.

A könyv írása alkalmával, mely két évet tartott, megelevenedett, előtte egy korszak, amelyben a művészeknek nem volt könnyű beilleszkedniük.

Albert Annamária bevallotta, nagyon szerette közönségét. Amikor filmet készítettek róla vagy a könyv készült róla, emlékei felelevenedtek. Pontosan kiszámította, 27 év alatt (ennyit volt a színpadon) 42 szerepet alakított, 900 fellépése során. Abban az időben a női énekeseket 45 éves korban nyugdíjazták. De bizonyos szerepek eléneklésére később is kaptak lehetőséget.

Furcsa világban és egy nagyon nehezen érthető korban volt kénytelen úgy alkotni, hogy nagyon sok kultúrával foglalkozó lábatlankodó tenget, lenget körülötte…

Ma embere nagyon sok mindent nem tud megismerni, mert a világ gyors változásban van.

Albert Annamária végső következtetése: „ A fiatalok a lángot tovább kell, vigyék.”



Csomafáy Ferenc
 
 
 
válaszolt: Horváth László - 07:50 | 27 Aprilie, 2014

Lásd a(z) "Erdon" újságban megjelent cikket itt.

 
Nyomtatóbarát verzió
KÉPZŐMŰVÉSZEK
... lásd tovább 
A Kolozsvár Társaság dokumentumai »
GYORSKERESÉS »
 
Newsletter
Név
Email
 
   
 © Gaudeamus Librarium designed by Robilix WEB